töltés folyamatban

bocs most éppen olvasok meg emberekkel vagyok, meg korizok, meg gyögyöt füzök, meg kolbászt eszek, na, várj már egy kicsit, mindjárt kapsz te is...

csajok...

az úgy volt, hogy jól elvittem a fényképezőt sylwiához, hogy majd használom is, de nemhogy elő sem vettem, de még jól ott is hagytam nála. másnap mikor visszakaptam, ezt találtam rajta:

álom, édes álom

havaz

munkáról lécci ne is beszéljünk. annyi embrió áll stócban a hűtőben, amit le kéne rajzolni, hogy rosszul leszek, ha rájuk nézek. és aztán rájuk nézek a mikroszpókban, és öt térkép után már tényleg rosszul is leszek.
vasárnap elmentünk megkeresni a havat. merthogy mindenhol van, csak itt nincs, úgyhogy elmentünk tübingenhez közel, megnéztünk egy jégcsapokkal feldíszített vízesést, csúszkáltunk, fáztunk, hógolyóztunk (na jó, a tunk az enyhe túlzás), és aztán egészen sikerült elkergetnünk a nyavalygós rosszkedvemet. aztán jött zózó, és persze megint jól besöröztünk...

és mégis mozog a víz

mi az állóvíz ellentéte? mozgóvíz?
kedd - vacsi a magyar srácokkal
csütörtök - karácsonyi vásáron forraltborozás
szombat - karácsonyi ideglelés (sopping)
este zozó
vasárnap - srtasburg
kedd - vacsi sylwiánál
szerda - sörözés ágival
csütörtök - intézeti karácsonyi buli

közben a múlt héten folyt a gyakorlat, a héten meg az olasz lányok plusz injektálássorozat, térképrajzolás, lassan bekattan az önmegsemmisítő üzemmód, érzem...
elszoktam már én ettől a pörgéstől. jövő héten pihenni kell, készülni az otthonlétre...

új gyógyszer

hogy vagy?
kicsit fáradtan. és te?
hát még én.
miért mi történt?
majd anyád elmondja.
na, mi történt?
hát, kaptam egy új gyógyszert és reggel történt egy kis galiba.
micsoda?
vérnyomáscsökkenés, szívmegállással.
micsoda?
adom anyádat, majd ő elmondja.
reggel felkelt, felállt, és bezuhant az ágy melletti asztal alá, beverte a hátát, rángatózott, szürke volt, nem bírt felállni vagy két órán át, és persze nem engedte anyámnak kihívni a mentőket. anyám megmérte a vérnyomását, a mérő nullát írt ki, apámnak meg időnként kihagyott a szíve. anyám adott neki viszkit, apám kihányta, de jobban lett. hálistennek nem ment ma egész nap sehova, anyám se, maradt vele otthon. vivi éppen ott aludt, úgyhogy ma ő is lógott a suliból, maradt az öregekkel otthon. egyébként meg majd nézünk nekem bőrkabátot a királyutcai olaszboltból, meg majd csinálunk ugye együtt szalvétatechnikával mindenfélét, most ez anyám legújabb hobbija...

kiniéshorni

megy az áruházban, és százféle harisnya kapható, ez csak strasburg lehet, a németek képtelenek egy normál boltba háromnál többféle színű harisnyát berakni, pláne olyat, aminek elől-hátul lyukat vágtak.
annával élvezet ám soppingolni nagyon, ahogy mutogatja zozónak a melegek polcáról hozott alsónacit, meg elveszik a lámpaosztályon...
kávézni meg melegedni akartunk, ehelyett ámultunk nagyokat, így aztán sajna elmaradt a közös kávé, rohannunk kellett vissza a vonathoz, de azért vicces egy nap volt a híres strasburgi karácsonyi vásárral, meg a vicces ebéddel...

tojáscsatni

olyan egyszerű, és pár perc alatt megvan, most megint odavagyok az indiai kajákért.
csak összedobsz mindent, ami csíp, hagymát, fokhagymát, gyömbért apróra vágva, rá a csilipaprika, meg a koriander, só, római kömény, míg össze nem szöttyennek, aztán jön a kevés paradicsompüré, meg a felkockázott pár paradicsom, míg össze nem szottyadnak, aztán jöhet bele a megpucolt főtt tojás, kicsit bevagdalva az oldalán, majd összerotyogtatni őket, amíg a szósz jó sűrű nem lesz. rá a rizsre, igen. ezaz.

Szoval, megjottem, a hely ismeros, a Chinatown mellett lakom, hello
Peking. Ez a legsurubb hely a varosban, hello nyolcker. Nem baj nem
felek, kiismerem magam.
A Youth hostel felelmetes, mindenfele nep tomorodik ott az elet also
harmadabol (hm, lehet, hogy el kellene gondolkoznom, merre tartok...).
A szobatarsaim egyike ujzelandi, hostelt nyit majd ha hazament, a
masik francia, valami ifjusagi szervezetnek dolgozik. Ertem az
akcentusukat szerencsere. :)
Van konyha es rettento sokat eszem, meg alszom is, biztos a hideg
miatt van...ja mert leszakadt a ho, mihelyst megjottem, amire nemvolt
p;lda az elmult 25 evben...zsakban hoztam a hideget.
Minden nagy itt egyebkent, a termeszet a szomszedban, itt a park nem
kutyasz*rato hely ket paddal, hanem egy darabka oserdo,
oriasfenyokkel, pafranyokkal, kover es tolakodo mokusokkal. Allitolag
mosomedve is van.
Mar csinaltam par fenykepet, de az ido igazan pocsek es ettol miden
csunya. De marciustol oktoberig tavasz van. Es ugy fest,marciustol en is itt leszek. Merthogy elkeltem, ugy tunik, az UBC es az AIDS-esek nagy oromere. Gondolkodom, elmenjek-e a tobbi megbeszelesre, nem tunik etikusnak ezek utan.
Jol drukkoltatok (bar nem tudom, ki minek szoritott...)!
Hianyzik a kommunikacio, ebbol a szempontbol jo a hostel, valaki csak
megvizsgalja, mit fozok, a batrabbak esznek is belole :)
Irjatok, probalom olvasni, nagyon sokminden lenne meg, de felek, hogy
letelik az ido, elkuldom inkabb ezt, majd jovok meg,
aludjatok jol (ha jol szamolom, hajnal van most odaat.).
Mindenkinek a leges-legjobbakat,
e

sapkasál

vettem sosónak ajit, legalábbis egyet már igen, meg persze vettem magamnak tappancsos bordó sapkát, sálat meg csúszásgátlós tenyerű, kívül tappancsos kesztyűt. nagyon durva. nusi hamisan vigyorogna, és dicsérne, tudom.

lepi

tegnap fél hatkor megbeszéltük a magyar srácokkal, hogy begurulok velük a városba, megmutatok nekik egy jó kajáldát, aztán közben sosóval egyeztettünk, és aztán felszedtem őt a sarkon, és együtt megvacsiztunk ott, ahol a bépével és esztivel is, aztán kilenc körül hazaérve tényleg igazi meglepi fogadott: karácsonyfaizzók a háló ablakában, csokik az ablakra ragasztva, a csillárról és szekrényajtóról lógva, mamusz az ablakban, benne két mufurc pirosruhás szakállas muki.
én meg csak túrógombóccal tudtam viszonozni...

a gyakorlat teszi...

igen, most van az esedékes évente egyszer megtartott fejlődéstan gyakorlat, amit feri tart. meg mi. holnaptól leszek aktivizálva, ma kivételesen térképeket rajzoltam egész nap. felemelő egy meló. most szkenneltem be őket, de sajna a katarzis még arrébb van, még azért jócskán van vele meló...

uszáj ezt?

na szóval a konszenzus az úgy néz ki, hogy sosó medencés bulit akar, én mindenképpen kertit, de felőlem akár medencés is lehet. már el is terveztük, hogy milyen lesz az esküvői rucink. sosó egy rövidnaciban és egy pólóban lesz, én meg fehér fürdőruciban, fehér, fátyolos úszósapiban, kezemen és derekamon fehér úszógumi. a békatalpon még gondolkodom. nem akarok túl patetikus lenni...
kuuuruttykuruty...

átlagoste, átlagestén

most éppen rástartoltam a németre. mondtam már, hogy irtóra élvezem? nem mintha hűdejól menne, de élvezem, hogy átfedés van az angollal, meg a magyarral, persze csak szavak terén, de vicces szavakat tippelni, főleg, ha bejönnek a tippek. szóval esténként leülök a masina mellé, dumcsizok sosóval, néha zozóval egyeztetjük, hogy mikor jön, útközben annához, meg hogy együtt megyünk ki aztán strassburgba, ott annázunk egy napot.
aztán nekiállok németezni, közben megy a zene, végre, az egésznapos kuss vagy nyálrádió után (a csönd a rosszabb, hihetetlenül zakatol, zümmög, zörög a sok szar hűtő, fagyasztó, elszívó, centrifuga, pcr, inkubátor, zavar nagyon), a neten szótárazok, a kis szarban alig van benne valami, bár az onlány sem tökéléletes, de jobb. most éppen van egy új nyelvtankönyvem (tegnap ugye erről sem beszéltünk), amiben példák meg feladatok is vannak, most idáig ezt nyúztam, meg az új szavait szótáraztam, meg beírtam a szólistámba. de kezd tisztulni, kezd megragadni, és az jó. csak még azt a datív-akkuzatív cuccot kéne még valahogy bevésni ide a fejembe...
de most nyomás aludni, már megint qrva késő van, és én meg persze hogy csak reggel leszek fáradt...

néha komolyan úgy érzem, láthatatlan vagyok. vagy hogy nem hallanak. vagy egyáltalán nem is létezem. aztán ebből persze visszaránt az a három-négy ember, aki az intézetben a munka-kérdéseken kívül is képes hozzám szólni. négy. és akkor eszembe jut, hogy nem velem van baj, és ilyenkor magamban dühöngök, átkozom ezeket az aszociális australopithecusokat, akik körülvesznek, rám telepednek, feldühítenek.
az elmagányosodás fokozatai közül most éppen tartok, hogy időnként feleszmélek, jé, de jó dolog nevetni, de régen is tettük ezt benn a munkahelyen... és akkor eszembe jut eszter meg szpéter, akikkel ülünk az ötnégyzetméteres kiskonyhában, és fulladozva röhögünk.
hiányoznak az emberek magam körül. zombikkal vagyok összezárva, akik félnek nyitni mások felé, nehogy kiderüljön zombiságuk. nem, nem jófej zombik. sosót mostanában ritkán látom, sokat volt pesten, mással meg csak a munkahelyen találkozom. gááááz nagyon.
ma jó napom volt.
németórán arcomba sütött a nap, és nagyokat röhögtünk. egyre jobban felszabadul mindenki, irtó viccesek az órák. kedden például tabut játszottunk a szódoga helyett, irtó jó volt, nagyon élveztem. aztán este meg ági bútorait cipeltük le a kisteherautóba, holnap költözik, aztán meg dec végén végleg.
csak páran voltunk, nagy részüket nem is ismertem, de uli humora meg a többiek jókedve feldobó volt.