dugó

na, mostmár negyedik este megy úgy, hogy megkeményedik a hasam, kicsit fáj, aztán pihi, és kezdődik minden előről. már kezdem megszokni, és szinte fel sem veszem :)
tegnap meg kiürült a nyákdugó, persze ez sem jelent túl sokat, ettől még akár egy hét múlva is lehet a szülés, csak hát haladunk, egyértelműen lazulunk. :)
na megyek a patikába, kifogytam a málnalevél-cuccból :)
(egyébként eddig a terhes-honlapok közül ezt találtam a leges-legnormálisabbnak, eddig bármilyen hüjeséget kerestem, ott volt rá a válasz. és nem is gagyi.)

jézusom

nahát, ezt eddig egész jól megúsztam, eddig a három év alatt egyszer vagy kétszer értek itthon a jehovások, pedig aztán nem sokat tanyáztam a lakásban, most meg december közepe óta (már jó egy hónapja) az időm nagy részét itthon töltöm, és csak ma csöngettek rám. általában beválik, hogy azt mondom, beszéljenek angolul, ezzel általában egy perc alatt sikerül őket lerázni, adnak valami olvasnivalót, aztán csók.
most persze benne lehetett az is, hogy egy szál pizsamában voltam, reggeli után, de fogmosás előtt. :) persze múltkor cselesek voltak és visszajöttek magyar őrtoronnyal...

főzelék

"Egyéni szocproblémából közelítenék a társadalmi dimenziókra, már megint.
Abból tudniillik, hogy rendes főzeléket magyar vendéglőben évek óta nem ettem. Illetve egyetlen egyszer, egy elegánsnak és drágának számító pestiben, ahol a bonyolult köretkompozíció egyik eleme volt két evőkanálnyi tökfőzelék, sok kaporral, laza lével, hosszú, roppanós tökcsíkokkal, na, az jó volt, de klasszikus főzeléknek nehezen lett volna nevezhető.
De ha az ember betér bármilyen kifőzdébe, akár a legrokonszenvesebb kockásterítősbe, akár bizalomgerjesztőn lepusztultba, biztosan valami csirizesre lisztezett zöldségmaszszát kap, megfordíthatná, és feje fölé tarthatná a tányért akár, magára nem öntené, a magyar vendéglői főzelék makacsul kapaszkodna bele, mint az epokit..."
up, nol.hu/szerda

ja, hát köszönöm a felhozott témát, mi már lassan háromésfél éve (2004. augusztusa óta) próbálkozunk különféle főzelék-kisérletekkel, a klasszikus fagyasztott vagy neadjisten friss zöldségből tejjel, kis liszttel variáció (ami szerintem a legegészségesebb és legfincsibb) volt az első, mert ergó én igy csinálom, de jött a mélyenszántó kritika, hogy "anyám nem igy csinálja". márminthogy az enyém "leves" (nem elég sűrű), és sápadt. ebből aztán először sértődés lett, aztán meg vállvonogatás, hogy jó, akkor csináld meg magadnak olyanra, amilyenre anyád csinálja, én meg eszem igy. (ez egyébként a tejbegriznél bevállt, amikor először csináltam neki, merthogy én azt nem szeretem, meg egyébkéntis tejes, nem lett elég sűrű. azóta magának főzi a tejbegrizt.)
most mondanám, hogy csak büfések és vendéglátósok gyerékvel ne kezdjen az ember, de hát azért legyünk igazságosak, más kajákkal ez a problematika sosem került elő. csak a főzeléknél. meg a tejbegriznél. (najó, még mindig van problémánk a főtt krumplikkal, hogy melyik kajához mekkorára és milyen alakúra kell vágni a főznivaló krumplit, eszemmegáll, hogy a paradicsomos húshoz csak tizcentis krumpli való, nademost nemezatéma)
aztán jöttek mégiscsak a kompromisszumos variációk, próbáltam több liszttel - akkor fogalmazódott meg a problematika igazán, merthogy sűrűbb lett ugyan, de még mindig sok a lé, mármint hogy kevesebb fehér izé kell, az alap baj tehát nem a sűrűség volt, apropó fehér, még mndig nagyon sápadt. próbáltam pirospaprikázni, attól kicsit szinesebb lett, dehát ha pöri jön hozzá, amúgy is eltakarja a pörköltszaft a főzeléket, de sebaj. próbáltam konzerv zöldbabból - anyósom receptjében az áll, brr, annak meg én nem birom az izét, a konzerv zöldségizt, jaj, csak azt ne.
szóval főzelékfronton nyugaton a helyzet változatlan.
max csak annyi történt, hogy múltkor, mikor pesten voltunk, kiderült, hogy már kati (anyósom) zöldbab-főzeléke sem a régi.

papiron még van 8 nap

és a dokinő szerint az, hogy egy ideje éjjelente felkelek a rendszeres fájásokra (tegnap egész este óránként bekeményedett a hasam, de eddig is az akupunktúra után mindig mozgalmasak voltak az éjszakák), azt jelenti, hogy tiz napon belül várható a kölök, bár a félcentis méhszájat tapogatva lebiggyesztett szájjal rázta a fejét. szóval akkor most orvosi rendelvényre szex és málnalevéltea a menü. cél, a méhszájat lazitani.

papirmunka

naszóval az alaphelyzet a következő, németországban jár a szülőknek szülőpénz, összesen tizennégy hónapig, ha mindketten kiveszik, ha csak az egyik, akkor egy évig. ez a fizu 67%. aztán meg a szülő egészségbiztositását ki lehet terjeszteni a gyerekére.
na ezek az elvi alapok, ha valaki gyereket vállal, akkor ez az alap, amit intézni kell.
most jön a gyakorlat. előszöris, sosónak magán egészségbiztositása van, mert három éve, amikor még szingli volt, az piszokolcsó volt neki, olcsóbb, mint nekem, aki harmadannyit keresett. nahát ekkor már nem lehet automatikusan kiterjeszteni az én biztositásomat a gyerekre, meg kell nézni apuci fizetését, és ha az magasabb x ajrónál (perszehogy kétszáz ajróval magasabb csak), akkor a gyereket is a magán eb-hoz kell venni. nade mire ez kiderült, elkezdett motoszkálni bennünk az, hogy mi lesz az én biztositásommal, ha lejár a szerződésem április végén, és szülőpénzen leszek. na, szegény herrayéval futtatunk pár kört, mire ma kiderült, hogy ha szülőpénzt igénylek, akkor annak az időtartalmára a biztositó fizetés nélkül meghosszabbitja a bizositásom. ez eddig szuper, jobb, mint bármelyik előző változat (mint hogy menjek el munkanélküli segélyre, mert akkor az állam állja a tb-t).
na ésakkor most jön az elterngeld.
ami elvileg a fizu 67%-a. igen, de a nettóé. az elmúlt tizenkét hónap netto fizujának átlagának 67%-a (és ha az 1000 ajrónál kevesebb, mint nálam, akkor még valamit vacakolnak a százalékokkal, hogy egy picit több egyen). ami nekem elég szivás, mert a házasság után olyan adókategóriákat választottunk, hogy sosó nagyobb fizujából vonjanak le kevesebbet, az enyémből meg többet, igy az én nettóm kábé fele a bruttónak, ami elég gáz. mindegy, ehhez meg jön a gyerek után járó havi százhúsz ajró támogatás, azzal majdnem a fizumnál vagyunk.
nade ugye azt a szülőpénzt igényelni kell. kideritettem, hogy hol kell igényelni (egy bank intézi az össze ilyen ügyet), leszedtem formanyomtatványt, meg hozzá magyarázatot (persze németül), röpke harminc oldal igy együtt.
mindenesetre kideritettem, hogy miket kell hozzá csatolni (gyerek születési anyakönyvét - ergó a szülés után tudunk ilyet igényleni, a biztositó igazolását, hogy fizeti az anyasági támogatást, a munkaadó fizetésigazolását), szóval nem vagyunk annyira elveszve, illetve már csak az iciri picire részletekben.
szerencsére a mai levelében herraye küldött egy vadiúj szülőpénzes prospektust a legújabb irányelvekkel, amiben már ott a válasz pár nehéz kérdésre (pl. akkor most van azzal a két hónappal, ami alatt anyasági segélyt kapok a cégtől és a biztositótól közösen - beleszámit a szülőpénz hónapjaiba).
úgyhogy ma elkezdem kitölteni a papirokat, aztán még kell menni megcsináltatni a fizuigazolást, aztán megszülni a gyereket, elküldeni az anyakönyvet a biztositonak, a biztositó visszaigazolását, hogy akkor küldi az anyasági támogatást, ezt meg az anyakönyvet elküldeni a kitöltött formanyomtatvánnyal a bankba, és aztán várhatjuk a döntést, hogy megkapjuk-e a szülőpénzt, az arról szóló papirt meg küldhetjük el a biztositónak az egészségbiztositásom meghosszabbitása miatt.
megyek, veszek egy havi bérletet a postára :)

nem fenékig habostorta...

> Hello Eszter!
> Megpróbálok ide is irni, a freemail-es cimedről mindig
> visszajönnek a levelek, már jóideje (nekem is kellett egy
> kis idő, hogy rájöjjek, itt is lehet emailezni)
> Hogy s mint vagytok?
> Ezer éve nem hallottam felőled, csak látom a pocakos
> képeket...
> Mikor jön a poronty?
> Hogy birjátok a Kanadát? És milyen a munkahelyed?
> Ha van egy kis időd, irj, irtó kiváncsi vagyok!
> Éva

Szia Eva!
jajdejo jadejo, en is mindig akartam neked irni, aztan meg elmaradt!
Szoval, napok kerdese, februar 5 a szulesnap hivatalosan, de mostan mar ott tartunk, hogy barmikor barmi megtortenhet...
Kanadat szerettyuk, az elet itt sem fenekig habostorta, de azert konnyebben es vidamabban elunk.
Nyaron voltunk otthon es a 10 nap is sok volt szinte kis hazankbol, a legkort nehez kibirni, ha mar egyszer elszokott tole az ember. Meg persze a legnagyobb hohullam volt, nekem meg reggeli rosszulleteim (amik a jet-lag miatt nem kotottek magukat napszakhoz), es mivel meg egy darabig titkoltuk a dolgot, jo kepet kellet vagni es reszt venni a nagy csaladi kajalasokon. Azert a tesom gyanakodott mikor nem birtam megenni a papirvekony szeletet a szulinapi tortambol .
Meg dolgozom, be kellene fejezni egy nagy kiserletsorozatot mire eltunok, hogy idokozben a fonokom tudjon palyazatot meg cikket irni belole...es persze nem akar mukodni a modszer. De majd holnap mar...ket hete vagyok ugy, hogy "meg ket nap es vegeztem mindennel"...csak azoknak sikeres ket napoknak kellene lenniuk.
Egyebkent a kutatas irant erzett lelkesedesem jelentosen megfakult, korral jar vagy ez a szinte diagnosztikai labor- felallas tul monoton nekem (minden a quality control meg a szep parhuzamosok, semmi eredeti otlet, semmi "milenneha", neha ugy erzem, egy technikus is tokeletesen alkalmas lenne a munkam elvegzesere...igaz tobbe kerulne valoszinuleg.
Zolival nagyon jol megvagyunk, a felesegevel a viszony labilis de legalabb nem mindennapos elfoglaltasg mar. A kislany aranyos, felforgatja az eletet, bosszanto, szoval gyerek, mar egeszen megszoktam.
Zoli most iskolaba jar (a M.o-i vegzetssegeit nem tudta hasznalatba helyezni itt), fogorvos asszisztensnek tanul, aztan menne tovabb higienikusnak, az mar feligmeddig fogorvos es rettento jol keres (es csak 3-4 napot dolgozik egy heten). Persze oda bekerulni sem egyszeru, de igyekszunk. Eddig nagyon jol megy neki (nana, biologiat meg anatomiat tanulnak...).
Macskaink jo rosszak, eroszakos, es hamarosan lesznek trilobitaink is, kepzeld! Tojasokat kuldenek majd es nalunk fognak kikelni! Mar nagyon varom! (Gyerekjatek hivatalosan, de minek felnoni?)
Na es irjal te is hogy hogyan vagy es hogyan vagytok, mi van a kutatassal es ehhez hasonlok. (Meg hogy anyukad megnyugodott-e az eskuvo utan vagy mar megy a gyerek-project? Nekem remek anyas sztorijaim vannak terhesseg es gyerekgondozas kapcsan, aldom az eget, hogy itt vagyunk, de meg neha ekkora tavolsag sem eleg!)
Abbahagyom, irj gyorsan, es add meg az emilcimedet mert a freemail-el az is elveszett!
Pusz es udv Sosonak is! (en meg mindig meselem a kinai sztorikat, ha talalok embert aki hajlando meghallgatni!)
Eszter

megbeszéltük

most raktuk le, és én ki vagyok borulva.
sejtettem, hogy az, hogy szerintem tök jó lett, nem jelent sokat, nade hogy ezután a megbeszélés után romokban legyek, ezt nem hittem volna...
najó, most akkor elkezdjük mantrázni, hogy nemérdekel, decemberig kaptam hosszabitást, és ez csak az első, lehet még kérni, dehát addigis még tengernyi időm lesz, nem kell itt csodát tenni két hét alatt...
és még csak csoki sincs itthon

meló

tegnap meg tegnapelőtt benn voltam, hogy a minuszhúszon levő dobozkáimat átnézzem, mit kell elküldeni angliába, mit lehet kidobni, satöbbi, és az elküldendő anyagokat bezacskózzam - úgy kevesebb helyet foglalnak az eppik, mint dobozban. feri még azt is javasolta, hogy fűzzem fel a csöveket egy madzagra, hogy hogy jönnek sorrendben egymás után, de mire kiröhögtem, azt mondta, hogy nem muszáj.
elég volt a fóliahegesztővel zacsikat gyártani, merthogy decemberben elvitte az összes rafinált, zárható zacskómat, nem hagyott semmit, szóval fóliahegesztővel gyártottam két napig custom-desgined zacsikat, raktam bele a csövecskéimet, feliratoztam a zacsikat, és raktam vissza a minuszhúszra.
aztán tegnap úgy volt, hogy háromkor megbeszélés lesz cikk ügyben, ez valahogy négy órára átpakolódott (vagy inkább ferinek volt három, az nekünk négy, csak nekem a hármat mondta), de aztán mikor beértem, urban átrakatta ötre. szóval csöppet hosszú lett a tegnapi nap, hiába csak délután mentem be, két héttel a szülés előtt hatig megbeszélni egy csöppet fárasztó. főleg, hogy megint ugyanazokról vitáztunk, mint két hónapja. értelmetlenek ezek a megbeszélések, most ebbe ne is menjünk bele.
de legalább feri átnézte a bevezetőmet, és aszonta ma megbeszéljük.

na már megint tű

a mai akupunktúrás szessön egész izgire sikeredett.
a kezdet sem volt rossz: a doki éppen egy császámetszésről jött le, megszúrkodott minket, aszonta húsz percig legyen benn a tű, ő tizennégy perc múlva jön vissza, és rohant fel kikapni a gyerkőcöt.
ma irtó sokan voltunk, a múlt heti másik három nőcin kívül jött két újonc is. az egyik múlt heti nőci még csak a tizedik héten jár, szegénynek valami spéci baja van, és ezért neki spéci terápia jár, két tű a lábába, kettő a csuklójába, és egy a feje búbjába, heti tíz ajróért. elég bizarr a fejébe szúrt tű...
amikor már a doki ki tudja merre járt, az egyik újonc csajszi egyszer csak megkérdezte, hogy az normális-e, és akkor nem hallottam mit mondott, de úgy tűnik, majdnem elájult, a vérnyomását megmérte a nővérke, és aztán felpolcolta a lábait, és kétségbeesve orvosért kezdett telefonálni, talált is egyet, akitől engedélyt kért arra, hogy a tűket kihúzza, majd egy öt percre rá megjelent egy dokinő.
engem csak szimplán kivert a víz, de a vérnyomásommal minden rendben volt, semmi ájulás, vagy ilyesmi, csak patakokban folyt a hónom alól az izzadság. a nővérke erre csak annyit mondott, hogy ha a héten valami szokatlant észlelek, hívjam őket.

kukimonszerteres keksz :)

nem emlékszem, hogy írtam-e róluk, vagy sem, de mindenesetre most fogok :)
naszóval, múltkor besétáltunk egy nemrég nyílt bioszupermarketbe, kíváncsiak voltuk, mi a fenét lehet ekkora hatalmas alapterületen árulni, ami mind bio. persze volt minden a biozöldségpulttól a bioszójacuccokon át bioborig, sőt, biokozmetikumokig és biomacskakajáig! És volt biosüti meg biokeksz is, méghozzá szezamisztrites, meg kukimonszteres. nem is rossz.
és azóta már megjelentek a normál szupermarketben is, úgyhogy most a kétrétegű töltöttet próbáltuk ki (lásd a mellékel ábrát), és kéremszépen, nemrossz. és kukimonszteres :)
vettem még ernie és bert kekszet is, ami keksz, és a két pasi van rajtuk, vigyorogva, de ezeket még nem bontottuk ki.

halad

a munka is, ma elküldtem ferinek az introductiont és a materials and methods-ot javitásra és kommentálásra. délben jelentkezett is, hogy beszéljük át. persze csak az anyagésmódszert nézte át, abban javasolt pár változtatást, hogy kicsit logikusabban kövessék egymást a bejegyzések, meg persze hiányolta a gateway általános leirását (ami jogos), meg hogy hol fogom leirni, hogy mi alapján választottuk ki az enhanszereket meg a promótereket. de ez szerintem az eredményekhez kerül majd (azt is elkezdtem már rendesen megírni, tökre összeállt a fejemben, hogy hogy lesz) - de ő most a cikkben gondolkodik, azért kötött bele...
amúgy ma este elküldte a cikk vázlatot, kiosztva, hogy ki milyen részt ír bele.
szóval megy a szekér, remélem mindkettőt befejezem, mielőtt babóca megszületne. a cikkhez nem kell sok mindent csinálnom, úgyhogy az reális, a doktorit meg irni kell, keményen, nem lazsálni, az most itt a legnehezebb. mert ugye mindig van valami izgis a neten, meg hát hogy itthon vagyunk mindketten, együtt ebédelünk, amit én főzök, szóval, megy az idő rendesen...

kórház

na, ma végülis megnéztük azt a kórházat, amit a hebammenek annyit istenítenek, de igazából semmivel sem tud többet, mint a tőlünk öt percre levő városi kórház, sőt, nekik nincs gyerek intenzív osztályuk, és a főorvos egy annyira nemszimpatikus havaiimintásinges, gyűröttzakós szatír csávó, hogy az már önmagában elég ahhoz, hogy ne oda menjünk. másrészt, negyedóra a gyorsforgalmin, az ötperchez képest, az épület is elég ocsmány, míg a másik vadiúj, nem, asszem nem kell meggyőzni magunkat, maradunk a közeli jobbnál. egyébkéntis, a nődokinő is aszonta, hogy a városi a legjobb választás.
na.
akkor jövő hétfőn, ha megyek megint szúrkálódásra, bejelentkezek. merthogy itt be kell jelentkezni szülésre (najó, nem muszáj, be is lehet esni, de azt nem nagyon szeretik), előre felveszik az ember adatait, hogy ne a fájások között kelljen vacakolni. az anyakönyvezési macerára már előre kíváncsi vagyok :)

na, utánanéztem,

hogyanis meg mitis csinál ez az akupunktúra
(most ez tűnik, mintha mátét kéne valamiről meggyőznöm, pedig csak kíváncsi voltam, találok-e valami izgalmasat :)
sok sok honlap ir mindenféle okosat, mint pl:
Akupunktúra "Egy német felmérés szerint azok, akiket a terhesség harminchatodik hetétől a finom tűkkel kezeltek, két óra alatt, kevés fájdalom közepette hozzák világra gyermeküket, mivel az apró szúrások serkentik a fájdalom elnyelő hormonok termelését. "- ez a fájdalomelnyelő hormon ez tetszik, ez jó szöveg :)
Preparation for Labour Acupuncture Can Help
* cervical ripening
* prepare the perineum for labour and prevent tearing.
* help to shorten duration of labour
* reduce the rate of caesarean sections
* reduce the requests for pain medications or epidurals
* less need for oxytoxin to speed up labour
* greater satisfaction with birth experience
* boost energy and help with pain relief

de egy igazi összefoglaló cikket is találtam:

"For example, in the largest clinical trial to improve labor outcomes, Roemer et al. used a standardized approach known as the Mannheim model to treat 329 primiparous women every week using four acupuncture points (25 min per session) from the 36th week of pregnancy onward (Roemer, Weigel, Zeiger, & Melchert, 1998). This approach was based on “morphological acupuncture,” which is the idea that acupuncture acts directly on cervical tissues to accelerate softening and maturation. Outcomes were compared to two control groups: (a) 224 women receiving only “emotionally balancing” acupuncture (the placebo group) and (b) 325 primiparous women receiving conventional care. For the true acupuncture group, there was a significant reduction of labor duration, increased Bishop scores (based on position, cervical consistency, effacement, dilation, and station of baby’s head), and funnel formation of the cervix."
"Zeisler et al. demonstrated that acupuncture reduced the duration of the first stage of labor by about 30% and was associated with significantly less oxytocin augmentation compared to no acupuncture (Zeisler et al., 1998). Harper et al. compared acupuncture to no acupuncture in a randomized clinical trial involving 56 women. Acupuncture was associated with a higher rate of spontaneous labor (70% vs. 50%, p = .12) and a lower incidence of cesarean sections (17% vs. 39%, p = .07) (Harper et al., 2006). Dunn et al. used transcutaneous electrical stimulation
of acupuncture points SP6 (lower leg) and LR3 (foot) to examine uterine contraction patterns (Dunn, App, Rogers, & Halford, 1989). Participants were randomized to an active or inactive (placebo) stimulation. Experimental participants had significantly more contractions than controls, but initiation of labor did not occur within 24 hr. The study population was too small to offer definitive results. The authors suggested that the mechanism for this finding is mediation through afferent nerve pathways to the hypothalamus thereby releasing oxytocin and adrenocorticotropic hormone (ACTH) with consequent effects on the uterus."
Acupuncture for Birth Preparation and Delivery: How Investigating Mechanisms of
Action Can Generate Research
Peter Curtis, Remy R. Coeytaux and Patrice Hapke
Complementary Health Practice Review 2006; 11; 176

tű 2.

na, túlestünk az első akupunktúrás kezelésen. nem fájt nagyon, amikor beszúrta a három-három tűt a lábamba, de a húsz perc lassan telt, főleg, hogy az állítható székben előttem egy debella ülhetett, mert a lábtámláját csak lábujjhegyen értem el, és mozogni a tűkkel már nem lehet. szóval kicsit elzsibbadt lábakkal jöttem el, de asszem heti öt ajrót és húsz perc lábzsibbadást megér az, hogy pár órával rövidebb legyen a szülés.
aztán persze meglátjuk, hogy ért-e az egész valamit...

a szombati cirkusz

egészen jó volt, csöppet visszakaptuk ugyanazt az élményt, mint amikor pekingben beültünk egy cirkuszi előadásra - nagyjából ugyanazok a számok voltak, csak hát itt kicsi volt a szinpad, csak négy bringás lány fért el egymás mellett, de igy is szuperek voltak.
ami vicces volt, hogy buddha volt az előadás cime, és igy egész végig indiai filingben csinálták a számokat, vicces kis ferdeszeműeket nézni, ahogy indiai cuccban táncikálnak a buddhabar válogatott zenéire. merthogy a táncikálás nem volt éppen az erősségük. a cirkuszi rész, mármint a tányérpörgetés vagy égő gyertyákkal megrakott gyertyatartókkal való egyensúlyozás közbeni gerinckicsavarás, vagy a körbe forgó karikákon való átugrálás, meg persze a libikókáról való ugrálás szuper volt, a dobolást kihagyhatták volna, a kárytatrükkös csajszi sem volt feltétlenül odavaló, de a kiscsaj vállán tartott négyméteres rúdra mászó kiscsajok száma félelmetes volt.
az is vicces volt egyébként, hogy hogyan jutottunk el oda.... szombat délelőtt sosó elment tornázni, és onnan hozta a fritz-et, amiből kinéztem az aznapi mókát, és simán volt tök jó helyre szóló jegyünk kábé tiz perccel kezdés előtt...
de az is vicces volt, hogy elértük a cirkuszt, mert egy csöppet feszes volt a nap, főleg sosónak. reggel tornázott ugye, aztán elmentünk megvenni a babakocsit, aztán nekiállt összerakni az ikeás szekrényt, amit megvariált azzal, hogy kombinálta egy fiókos komóddal, közben megetettem, aztán elmentünk a bauhausba polcokat vágatni, merthogy ez egy akasztós szekrény eredetileg, csak a felső részébe (a fiókok fölé) mi polcokat akartunk. aztán barkácsolt tovább, majd fél nyolckor el is indultunk a koncertterembe, ahol az előadás volt...
a szekrény egyébként tök szuper, már csak az ajtókat kell levágatni egy asztalossal, a babakocsi is marhajó, tegnap este sosó végigrallizta vele az egész lakást, sőt, tegnap még a babaágyat is összeszerelte.

tű

na, sikerült holnap délre időpontot kapnom a fogorvoshoz (mára is kaptam volna, de a nődoki miatt nem klappolt a délelőtt), remélem akkor rendesen meg is csinálja a pótlást.
a nődokit is megjártuk, kisasszony már leszállt, beállt a buksija a medencémbe. amúgy minden rendben, mint mindig, és szó nélkül kaptam a következő vastabletta-adagot is (írtam magamnak egy emlékeztetőt, hogy iron tablet, és rajtahagytam a füzeten). a dokinő szerint nem pici a baba, és úgy tűnik, nem akar a kiirt időpont előtt jönni, úgyhogy legközelebb két hét múlva megyek megint ellenőrzésre (bár a kórházi beutalót már berakta a kiskönyvembe). kérdezgettem a szülés alatt fájdalomcsillapítókról, és próbált rábeszélni arra, hogy legyek nyitott, ne vessem el helyből az epidurált, bár lehet injekció formában is kérni fájdalomcsillapítót. aztán megkérdezte, hogy szoktam-e hegyet mászni. mondtam, hogy igen, erre azt mondta, akkor menni fog a dolog. a szülés egy az egyben olyan, mint a hegymászás. hogy van olyan, amikor azt hiszed, nem bírod többé, legszívesebben visszafordulnál, de aztán meg tudod csinálni, és amikor felérsz a csúcsra, az valami hihetetlen. hogy nem feltétlenül lesz kellemes, de ha elfogadod, hogy fájdalommal jár az, hogy világra jöjjön a baba, és a fájások közötti szünetekre koncentrálsz, azokat kiélvezed, a fájásokat meg elfogadod, mint szükséges rossz, akkor simán menni fog. csak ne menjünk be túl korán. mert az nagy szívás, tíz órát a kórházban vacakolni. menjünk minél később, ha rá hallgatunk. aztán rákérdeztem a kórházban tartott akupunktúrás szülés-előkészítésre is, azt mondta, hogy hajrá, az pont nekem való, mert még egy centis a méhszájam, menjek csak.
úgyhogy akkor ma délután beslattyogok a kórházba, és jól megszúrkáltatom magam. nagyon kíváncsi vagyok, milyen. még sosem akupunktúráztak meg. nagyon izgi.

perszehogy szombat este

törik le a fogamból egy darab, hogy basszameg...
éppen bagettet ettem, valahogy szarul haraphattam rá a héjára...
az időpontkérés marad hétfő reggelre, remélem nem kell sokat várnom. de fél tizenegyre mennem kell nődokihoz, szóval csak a délután jó. előre látom, hogy nem lesz könnyű időpontot kapni...
(kipróbálom sosó dokiját, akinél legutóbb tömést cseréltetett, egy kis indiai nőci.)
mondjuk legalább nem fáj, csak piszkosul zavar.
najó, lépjünk túl ezen, vár a kínai cirkusz (ha sosó befejezi hamar a fúrást faragást)

szánkó

január elsején elmentünk a feketeerdőbe szánkózni, én csak kísérő voltam, sosó csúszkált. marha jó volt a párolgó erdő meg persze a hó, ami egyszercsak ott volt a kanyaron túl :)
amúgy az a pici pötty ott lenn, az sosó :)

bye-bye, london

rékáék ma költöznek karlsruhéből londonba, három gyerekkel. merészek. (tegnap felugrottunk hozzájuk elköszönni, amíg jöttek-mentek a fogjukmegésvigyétek legények, dumcsiztunk a konyhában, a konyhabútort nem vitték magukkal)
mi asszem maradunk amsterdamnál, vagy a környékénél. inkább nem london, kisgyerkőccel jula alapján nem igazán ideális, akkor már egy amsterdam melletti városkában egy kisházikó egy kis kerttel, ahova ki lehet csapni a kölköt napközben játszani a csirkék közé :)
egyébkéntis, májusban amsterdamba megy a szirkdüszolej, és ott is marad pár hónapot, azt ki nem lehet hagyni! (valamelyik nap leadta az arte az egyik régebbi LA-i showjukat, majd beszartunk, annyira szuper, amit csinálnak, ezt látni kell. najó, azzal már nem lépnek fel, de ez az új cucc sem lehet annyira rossz. és ha jól sejtem, ha hónapokig maradnak, heti tiz előadással, akkor az csak nagy szám lehet, nem az a kétnapos vacakság, amivel pestre is mentek)

hamár beszopás...

nemcsak a babakocsival voltunk ám úgy, hogy addig odáztuk a megvételt, míg a kinézett darab elfogyott...
tegnap kaptam a hírlevelet, csődbe ment a soulseduction, és ezen alkalomból 30%-kal olcsóbban kiárusítanak mindent, amijük csak van. mondanom sem kell, hogy mindig csak arra vártam, hogy végre itthon legyek, és akkor majd házhoz jön a csomag, majd akkor rendelek egy valag cd-t, ha nem kell a postán sorbaállnom a csomagért.
na persze, hogy már egyik cd sincs meg nekik, amit anno kinéztem...
kezd érlelődni egy tanulságféle az amitmamegtehecc-ről...
bánatomban a nemrég a médiamarktból beszerzett cd-t hallgatom (nabasszus, a nyolcas és kilences szám egy az egyben a csiburaska szülinapos száma, lol, ez de durván passzolt volna a hidegháborúba)

a koccsi, a koccsi, ....

naszóval visszatértünk a régen feltett kérdésre, hogy vajon milyen babakocsit vegyünk. így, röpke három héttel a szülés várható időpontja előtt kezd megint aktuális lenni a téma :)
a dolog úgy kezdődött, ha valaki elfelejtette volna, hogy kaptunk feritől egy régi háromkerekű terepjáró babakocsit, amit tisztába tettünk ugyan, de rájöttünk, hogy piszok nehéz mozgatni. és nincs hozzá mózes, amibe a nagyon picit tudnánk rakni.
aztán körbekérdeztem egy csomó sorstársat, hogy nekik mi a tapasztalatuk az ügyben, és persze jött mindenhonnan okos válasz, de sajnos a legjobb tanácsokat nem igazán tudjuk megfogadni.
mint pl vegyünk nyugodtan használtat, mert egyikünk sem ért rá idáig elrohangászni, hogy megnézzük a használt cuccot, amit hirdetnek, a bababörzékre sem igazán jutottunk el (tudom, tudom, aki jópár hónapig szombat délutánonként is dolgozik terhesen, magára vessen), vagyis egyre elmentünk, de ott csak rucit meg sterilezőt meg játékot árultak, kocsit nem (kábé pecsa hangulat volt az oviban, ahol rendezték a kiárusítást, csak itt kolbász és hurka helyett kávét meg sütit lehetett venni).
akkor megnéztük a helyi bolti kínálatot, ami két kemény boltot jelent, az egyik a toyrusnak a babarészlege (itt találtunk egy szupi modellt, abc design rodeo, háromkerekű csoda, kettőhetven ajróért), a másik meg a babycenter, egy nagy raktár-áruház teli babacuccokkal (a legviccesebb a honlapja, egyébként tényleg nem kell neki reklám, mindenki úgyis eljön ide, más bababolt nem lévén). na itt voltunk ám nagy gondban, merthogy itt aztán kismillió modell volt, persze az eladók el akarják sózni a baznagy, bazidrága nagggyon márkás modelleket is, hiába tudják, hogy egy négy hónap múlva mindenki a kukába dobná ki azt a bazinagy használhatatlan monstrumot, és veszi meg a kicsire összehajtható, egyébként rozogának tűnő babataligát, ha már tud ülni a kölyök.
na ekkor kaptunk krisztától (sosó nővérétől) egy ilyen babataligát, ami még mindig szuper, csak ezt nem lehet vizszintesbe dönteni, és persze nincs hozzá mózes.
és akkor egyszer valahogy (pelenkázóasztal keresgélés közben) betévedtünk az egyik monstre bútoráruházba, aminek a negyedik emelete babaosztályt rejteget, aholis megláttuk azt a babakocsit, ami picire összhajtható, van hozzá mózes, sőt, adtak hozzá autósülést is, amit a kocsira lehet szerelni, csak éppenséggel hétszáz ajrót kértek érte.
gondoltuk csak lemegy karácsony után az ára, de ezt beszoptuk, mert a kocsi fogyott el, nem az ára.
és akkor most újrakezdtük a keresgélést, sőt, még bruchsalba is elkocsikáztunk, de asszem maradunk a legeslegelső kiszemelt áldozatnál, a toyrusban még mindig van a kettőhetvenes tökszuper háromkerekűből...