Apró dolgok ezek, apró, gesztusértékű dolgok, amik piszkosul fájnak, mert az ember arcát a szarba döngölik, csak két mondat, ami kellőképpen szarul esik, csak egy kérdés, ami nem nekem szól, vagyis nekem nem szól, köszi szépen, mit jófejkedek én itt, fasz fog ezentúl hozzádszólni, fasz fog viccelődni veled, jó, lehet, hogy ma éppen nem vagyok jó passzban, de nem, mostanában jó passzban vagyok, nem ez a baj, az a két hülye megjegyzés, az nem esett jól, meg aztán hogy úgy mentek ki fagyizni, mintha ott se lettem volna, mintha én nem akarnék fagyizni, mintha én nem érnék rá fagyizni, legalább megkérdezhették volna, de nem, baszki, meg se kérdezi, hülye kis senki, jól rámhoztad a nemvagyokénsenkisem meg az énmindenkinekfeleslegesvagyok érzést újra, pedig ki vagy te, komolyan, egy kis hülye okostojás. baszki. rég nem bőgtem, főleg nem idebenn. kapjátokbe mindannyian.

Megvettem a repcsijegyet, most már végleges, júli 13-20, leiden, amszterdam, erbé.
ja, és a kurvaannyukat, hogy nem szóltak, hogy kéterzeröt az, hogy én kápéban az irodában veszem meg a jegyet, szóval akkor holnap kell átvennem az idiótára a két színházjegyet, pedig csak egy ezres, de már a számlámon csak kétszáz forint van, a tárcámban négyszáz kápé plusz párezres kajajegy, otthon meg egy ötezres a hétvégére, amiből akkor ugye lesz négyezer, baszki, baszki, utálom, ha le vagyok égve.

Na, mára még annyit, hogy megnéztem a köcsög védése utáni bulin készített képeket, és kibaszottul látszik, hogy híztam. Baszki, fogyókúra indul, cél: segg, comb, has.
Biciklit ezért ünnepélyesen beizzítottam, combos zsírégetés beindítása végett, szóval ma reggel lámpát aplikáltam, aztán nyeregre pattanva rögtön időpontot is kértem a fodrászsráctól, kaptam is, jövő keddre, reggel nyolcra, persze most néztem meg a naptáramat, és pont kedd délután megyek fogorvoshoz is, namindegy, halúdkövér.
Ja, és apám aszonta, ma este odaadja a pénzt repcsijegyre, szóval holnap véglegesítem az útitervet, aztán sipirc Amsterdamba.

Gazsó, a magyar depargyiő. Randa, mackós, és mégis megfoghatatlanul kedves, aranyos, édes. Ki nem mondhatóan hasonlít, igen, úgy tűnik, ez az én zsánerem. Vanilyen.
"- De van az életedben egy-egy olyan időszak, amikor megszűnik a rohanás, és megszűnik az említett összemosódás is: minden évben az Őrségben töltesz néhány hetet. Ott nincs mozgólépcső, és nincs "magasabbrendű" művészet sem.
- Nagyon fontos napok-hetek ezek. Jó biciklizni, mászkálni az erdőben, jó gombát szedni, úszni, főzni, fát vágni, jó beszélgetni a szalafői emberekkel. Jó befűteni a cserépkályhába, havat lapátolni, áthívni a szomszédot, meginni együtt egy felest. Semmi különös. Az ember megmosakszik a természetben, a valóságban.
- Elemi, zsigeri, céltalan létezés. Nemcsak néhány hét, az egész életed szólhatna erről: erdészeti egyetemet végeztél, diplomás erdész vagy."
baszki... no more comment... hajj...
"Van egy kedvenc szóösszetételem: megszenvedett egyszerűség. Ide el kell jutni. Végül is a megszenvedett egyszerűség felé halad minden emberi élet..."
el is felejtettem már, hogy az Ébrenjárókban játszott, igen azt a filmet két éve néztük meg Zsófival, valamikor nyáron, irtóra tetszett, az még a valami amerika előtt volt talán, egy totál váratlan, fordulatos jópofa magyar film volt az. igen, mennyire jó is az a film...

Tegnap este Bébével a mennybe jutottunk. Ahol húslevest osztanak. Ilja mondta, menjünk mi is. És mi mentünk. Mentünk a végtelenül buta, végtelenül egyszerű és befolyásolható lengyel falubeliek után, akik keresztre akarták feszíteni Ilját, de aztán az addig bolondnak hitt, káromkodó és a fekete jércéjét mutogató, ám Iljába viszonzottan beleszerető Olga leállította őket. Szóval szépen felsétáltunk a mennybe. Bébé vigyorogva mondogatta, nem véletlen, hogy pont most nem hozott cuccot, hogy pont most megyünk a mennybe, le kell állni vele, le kell állni.
Ha leáll, Ilja második csodájának leszünk tanúi.
Ámen.
Tadeusz Słobodzianek Ilja prófétájának alapja egy megtörtént kelet-lengyelországi eset az 1920-30-as évekből. Bizonyos Eliasz Klimowicz a század elején felkerekedett, hogy elzarándokoljon a Kotlin szigetén élő Joan Krosztadzkihoz, a csodatévő pópához. Célja az volt, hogy anyagi támogatást szerezzen a Grzybowszczyzna-i templom építésére. Pénz helyett ugyan csak áldást kapott, ám útjáról hazatérve az a hír fogadta, hogy a környéket rémületben tartó haramia meghalt, s ezt az eseményt a zarándoklat eredményeként kezdte hirdetni. A "próféta" köré egyre több tanítvány gyűlt, s nem kevesen úgy hitték, hogy az ég magát Eliasz küldte, hogy a földön rendbe hozza a dolgokat.
Klimowicz egy idő után felvette az Ilja nevet, s kihasználta a nép meggyőződését az Utolsó Ítélet közeledtéről. S nem ő volt az egyetlen a környéken: a szomszédos falvakban ugyancsak felbukkantak próféták, angyalok és arkangyalok, sőt maga keresztelő Szent János is. Közülük Ilja volt a legnépszerűbb, legkomolyabb konkurenciáját 'Romanov Miklós cár' jelentette, aki szentképárus alakjában bukkant fel egy közeli falu piacán, s akinek alakját szintén Słobodzianek örökítette meg Miklós cár című drámájában. (Ebben a drámában is megjelenik Ilja, népesebb kísérettel, mint az Ilja prófétában: szent asszonyok, apostolok, arkangyalok és maga Szűz Mária követi, ahogy ezt a korabeli dokumentumok is leírják.)
A Biblia szerint Éliás próféta azért jött a földre, hogy hirdesse Krisztus második eljövetele, s az Utolsó Ítélet közeledtét. Klimowicz hívei azonban hamarosan elkezdtek ragaszkodni ahhoz, hogy Eliasz maga az Isten fia, aki megváltja az emberiséget bűneitől. Klimowicz megjövendölte a "világ végének" időpontját, s elkezdte építeni Wierszalint, vagyis az Új Jeruzsálemet az igaz hívőknek. Önmagát messiásnak, kísérőit pedig apostoloknak nevezte.
A helyieknek tetszettek Ilja szigorú tanításai, ám amikor az Utolsó Ítélet nem következett be a várva várt napon, Wierszalin lakói elhatározták, hogy a prófétának újra végig kell szenvednie Jézus kínjait: keresztet faragtak, hogy arra felfeszítsék Ilját, így bizonyítva istenségét. Iljának szégyenszemre az ablakon keresztül kellett elmenekülnie.
Słobodzianek szerint a Białystock-i Ilja-legenda "kristálygömb, amelyben tükröződik az egész huszadik század annak ideológiáival: a kommunizmussal, a nacionalizmussal, a nyelvek és vallások keveredésével". A szerző a misztériumok alapanyagához hasonló szövegekből állította össze drámáját, hiszen nemcsak a kanonizált történetet használta fel, hanem az apokrifokat és a népi hagyományt is, s utóbbiakat a bibliai forrással egyenrangúként kezelte.

Köcsög

csurig volt már jóideje, ki is csurrant, ki is cseppent jópárszor, de most már kibaszottul kurvára egy lavórnyit öntött bele a poharamba, baszki.
Az eddigi legmegadurvábbak: Kata+Péter, Kata+Csaba, Eszter+Csaba, az öngyilkossági kísérlete a kétheti nemevéssel (amikor mindennap CSAK ebédelt Csabával), és az, amit a haverja levágott az utcán: lába elé letérdelés, bokaátölelés, lábak csókolgatása, sírás, rívás, többet érsz te bárkinél, ne tedd ezt...
az utóbbi sztorira egyébként Bébé tegnap azt mondta, hogy buzik között simán el tud ilyet képzelni.
baszki, erre most mit mutat nekem? a feliratozott fényképeket, amiket a haverjainak küldött el, amik őt ábrázolják a lakásban, a szobában, a szentistvántéren, stb, stb, ÉS a fürdőkádban, félmeztelenül, illedelmesen lenyesve a kép alját, de baszki, tisztára gay-magazinbeli képek. aztán kép, amin a szobatársa és ő ülnek a kanapén, pólóban és alsógatyában. bravó. aztán a laborfotókat keresgélve nézegette a benti gépen levő többi képet, odanézek, hát nem megint félmeztelenül vigyorog a kamerába?
mindjárt hányok.
félreértés ne essék, nem a buzikkal van bajom. ezzel az álszent köcsöggel, aki kiakadva szidta a főnökömet, aki játszotta a jófiút, aki imádkozik, aki istenfélő, aki meg akarja őt javítani, blablabla, akinek már egy rohadt szavát nem hiszem, akinek már csak két napig kell néznem a képét, aki nem fizeti a számláit és az albérletét január óta, aki valszeg azért tartott magánál annyi valutát, amikor betörtek hozzá, mert kurvára azzal seftelt, aki kibaszottul kihasznált mindenkit, merthogy őt itt nem érti meg senki, senki nem beszél ebben a kurva városban angolul, baszki velem ne akarja elhitetni, hogy a kopidzseneralnál egy ember sem ért angolul... baszki. baszki. baszki.
dejólesz, ha elmegy innen. még nem örültem soha ennyire annak, ha valaki elmegy.

Szavak tárháza

Bár volna tél még, bár havazna hó!
De vigyorog a nap. Tavasz van, ó.
Nyúlik megint a vágyak kurta titka,
miként ha füst, fonódik ujjaidra.

Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.

Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen.
/Sóhajnyi vers a szerelemről, Varró Dániel/

gondoltam, megnézem, hogy mondják azt angolok, hogy mandulavirág, mert nem teccik a mandulafás kép, és gondoltam, rákeresek angolul is.
ígyhát felmentem a sztakiszótár oldalára, és ez a kis versike fogadott.
kedves meglepetés. édes, bájos dolog meglepni egy ilyen versikével a fáradt szótárazót.
almond, persze, tudtam én, csak elfelejtettem.
micimackó
neszenekem hogymondják a mandulát

Mandula

Mandulavirág még nagyon iciripiciri, igazából még csak mosolyogni tud, meg sírni, meg nézni nagy szemekkel, nézni azokat a kis szaros csörgő biszbaszokat,meg enni, meg persze aludni. Édes csöppség. De ez a két nap elég volt arra, hogy átérezzem, mennyire fárasztó egy ilyen kisbaba, meg mennyire helyhez köt. Két-három óránkánt etetés, este hétkor fürdetés, aztán kaja után alvás, ami azt jelenti, hogy délután már nem lehet alvás, mert akkor este nem alszik el rendesen, és annál szarabb nincs is, mint egy átsírt éjszaka...

Ezennel ünnepélyesen jelentem, hogy kitűnően sikerált életem első piramisuja, pontosan olyan finom, mint annak lennie kell, a krém pont annyira krémes, amennyire kell, nem folyik, nem túl szötyögős, nem túl édes, nem is savanyú, és remélhetőleg mára még nem is romlott meg, de talán nem, mert a szaga jó volt, és izre sem volt vele semmi baki, az úton sem folyt ki, nem romlott meg, merthát ugye jókis szaridőt fogtunk mi ki, úgyhogy szombat este be is faltuk a monáéknek vitt nagyadagot, ma meg az otthoni kicsit is.
Szóval flitteres ötöst ide nekem (kitárom a köpenyem, ide, pontosan ide kérem azt a flitteres ötöst :)

megyek, és megveszem monának az ajándékot, aztán sipirc haza, amig süt a nap.
remélem pécs környékén azért nem fog esni az eso egész hétvégén. az nem lenne vicces. mindegy, mindenesetre megpróbálom megcsinálni a tiramisut, és ha sikerül, egy adagot elviszek nekik.

Nagy napok közelednek.
Holnap lesz Sredi hivatalos védése.
Harmincadikára már megvan a jegye hazafele.
WOW HURRÁ ésatöbbi
Szombaton megyek le Monához látogatóba. Már megvettem neki a kért paprikás mézes vodkát, azt adja majd a Bélának névnapjára, még majd néznem kell valami ajándékot nekik is. OPersze ma nézelődtem, de hát lámpát kellett venni már a bicóra, meg meg kellet venni azt az csábos felsőt a jaffában, meg azt a másik kettőt a retrockban, szóval kicsit most elanyátlanodott a bankszámlám, de sebaj, majd apámtól kérek kölcsön repcsijegyere, mert már kinéztem, és le is dumáltam, hogy júliusban megyek ki borosshoz, és már megvan az a két dátum, amikor csak hatezer a jegy a szkájnál.
hajj, megyek haza, már megint későre jár, tegnap is jól elücsörögtünk Nattal, jó, azért jót dumáltunk, meg isteni volt a cirtomos pitéje, aminek megadta a receptjét, franciául :)

Na ne

Ez a címe annak a német könyvnek, akinek az íróját persze elfelejtettem, de majd jól utánakeresek, ha Eszter visszaadja. Megvan. Claudia Frenzel.

Húha.
Megadurván jó fej az a csajszi.
Megadurva már a kezdőjelenet, ahogy követi egy fickó éjjel, vagy este egy kietlen utcán, ahogy izgul a csajszi, hogy elérje a metrómegállót, aztán ahogy megnézi magának az üldözőjét a metrókocsiban, ahogy észreveszi, hogy a srác elkezd a gatyájában matatni, és ahogy erre reagál (elkezdi túrni az orrát, hogy gusztustalannak találja a perverz állat)...
Megadurván jó. Szinte letehetetlen egy könyv.
Irtózatosan érdekes a csajszi élete, merthogy alvászavaros, és ezért nem tud éjszaka egy-két óránál többet aludni, viszont nappal is időnként elalszik, ahol éppen rájön az alvás, templomban, sufniban...
Irtó jó, hogy kik a barátai, hogy kiről mit gondol, pl. hogy sznobnak tartja a dorfmaistert szeretőket :)
jaj, nagyon büszke vagyok magamra, hogy csak úgy találomra levettem a polcról, és csak úgy megvettem. Ügyes kislány, még megvannak a megérzéseid...

Voltunk Sesnél, ettünk ismét magunk degesz, merthát volt ugye borscs, aztán kókusztejes majdnemgyömbéres gombás csirkeleves, újgúr húsos lepény, muszaka, zöldsaláta-saláta rikottával, kókuszos lében párolt csípős marha, perszehogy irtózatosan csípős szósszal, na ekkor nadrág kigombol, nagyot sóhajt, de még azt a perzsa izét muszáj megkóstolni, és még a tiramisu a hűtőben figyel, jéézusom.
Persze volt megint rikiki, meg sok bor, ami a végére táncra és énekre perdítette Nathot a villamoson, aztán meg volt hajó, ahova Annáék már nem fértek be, de scs bejutott, pedig Annáéknak jobban örültem volna, az már biztos. De mr. scruff azért jó volt, köszönjük ezt a túlzsúfolt napot is, meg a túlzsúfolt londoni hajóutat is.

holnap fárasztó egy nap lesz.
délelőtt főzőcske (de lehet, hogy ma este főzzünk anyámmal, igen, megint orosz kaja lesz, asszem most valami céklásat alkotunk, vagy borcsot, vagy azt a salit, aminek a nevét már elfelejtettem...)
aztán seskajadélután
aztán meg miszterscuff és medprofesszor
hmm

Alessandro Baricco: Tengeróceán
Verától kaptam, többek között ezt is, meg kaptam még egy fogpiszkálóméretű marokkót, meg egy felhúzhatós csipegetős csibét, meg salátáskanalakat is, asszem ennyi. igen.
de hogy ez mennyire egy édes könyv. hétvégén, amikor az egyik délutánt átkómáztam, aztán meg este kaptam egy kávét, és persze ettől jól nem tudtam elaludni, egy éjjel kiolvastam az egészet. nem sok, alig kétszáz oldal, de úgy viszi a történetet, a különböző sztorikat úgy hagyja félbe, hogy nem lehet letenni a könyvet, csak fél percre. annyira jók a karakterek, pl. a festőé, aki minden nap a tengert festi le, tengervízzel (és az a tárlat-katalógus, ami a műveit összegzi, megadurván szürreálisan absztrakt gyűjtemény), a professzoré, aki a természet határairól (ezen belül a Hol van a tenger vége kérdésről) ír végeláthatatlanul enciklopédiát, a mindenttudó bölcs asszonyé, aki megcsalta a férjét, és a tengernél próbál 'gyógyulni', vagy a törékeny kislányé, és az őt kisérő papé, aki verses imádságokat ír bárkiért, aki éppen eszébejut. jaj, és a háttértörténet ott középen, mindkét szemszögből, az milyen jól van már megírva, tényleg fantasztikus a stílusa.
jaj, fincsi kis könyv volt ez, megyek, asszem veszek tőle valami mást is.

ma már sütött a nap. najó, tegnap is. már-már kezdem azt hinni, hogy tényleg itt a tavasz.
pedig a két hete elültetett hagymák is derekasan kihajtottak a gangon a ládikákban, van amelyik a szőrös kacsait nyújtogatja, és van olyan is, amelyik a zöld kardját dugja csak ki először a földből. szeretnélek már látni titeket, skacok, virágosan.

hamár szórakozás...
LONDON ELEKTRICITY
Jaj, kellemes londonfíling a dunai orosz állóhajón, igen, kellemes londonképek, megspékelve egykét fehérjeszerkezetes ábrával meg borítógörgével, hang és látvány éppen jó, sőt, a hangok de még mennyire rendben vannak, még a hátamon is futkosnak, meg a számat is mosolyra húzzák, csak hiányzik a topshopos napszemcsi, meg a sok lézer, meg a cikázó fények a parketten, meg a sok feka csávó... de egyébként flitteres londonfíver volt ez a tegnap este. kedveltem nagyon.

hamár mozi...
Sztárszkiésháccs
a másik véglet: gigagagyi, megaszar utánlövés. egyedül ő volt benne jó, de ő nagyon.
najó, a diszkóversenyes jelenet azért ott volt.

Vozvrasenyje



Megadurva egy minimálfilm. Nem gondolnád, hogy ez az lesz a vége. Nem gondolnád, hogy nem tudod meg, miért is volt ez az egész. Sem azt, hogy mi volt az elmúlt tizenkét évben. De ez nem zavaró. Na jó, nem annyira. Merthát a képek, baszki a képek elvarázsolnak. A beállítások, a kameramozgás, a jelenetek, kész, irtózatosan JÓ dolog nézni ezt a filmet. Mert gyönyörű, mert szokatlan az, amit megmutat a pillanatban, és az is, ahogy megmutatja. A történet meg, hát igen, a történet. Végülis - mondta Vera - ha az istenes verziót figyelembe vesszük, akkor oké.
Na de hogy ez hogyan jött a képbe, nem értem:
"Aki szerette a No, megállj csak! epizódokat, az most sem fog csalódni, hiszen A visszatérés bátor hasonlattal akár a gondolatfarkasok és nosztalgia-nyuszik slow-motion küzdelmének is tekinthető. "

zsófi írt. azt írta halihó. meg azt is, hogy nem nagyon csinál mást, mint bemegy a munkahelyére, meg a környéken barangol, ha eljön a hétvége, meg hogy várja már gábort, meg hogy hiányzik neki pest azzal a sok szórakozóhellyel...
apropó.
jóhírek, mégiscsak lesz itt élet nyáron, lesz hova kiülni, beülni, kimenni, bejönni. lesz (idén még) wb, lesz szimplakert kertmozival (mennyire jó, hogy ezt pénteken találtuk ki verával, aztán most szépen megvalósítják nekünk így pikkpakk), persz e lesz mókakutya, aztán hogy még mi lesz, azt majd meglátjuk.
szóval hedzap. leszmég nyár, leszmég jóidő, egyszálpólós esték, hazafele meg de jó lesz az a kis szellő a biciklin...

komolyan csodákat művel a kasvirág 50%-os alkoholos kivonata. na nemcsak azért, mert hát ez ugye egy jó kis tömény pia, nem, komolyan csodákat tesz az ember fuldoklásos köhögési rohamaival, orrfolyásával, meg az összes ilyen hülye náthanyavalyával. vettem még bérescseppet is, meg lándzsásutifű szirupot is, de azok egyike sem újdonság, azok már legalább egyszer beváltak...

szerdán voltunk balinál zenitet nézni. ottvolt miki, aki öltönyben kikenve, kifenve jelent meg, spityu és annamari, akik hamar leléptek, eszpé, akit ufókkal üldöztünk, és persze ede, akinek majdnem az anyja az erdei tündér :)

HÚSVÉT

hullafáradt vagyok, mert tegnap előszöris reggel lejártam a lábamat, hogy fehér tojást vegyek, de sehol ebben a qrva városban nincs fehér héjú tojás, mert azt nem szeretik az emberek, aki meg húsvétra festeni akar, az kapja be, aztán meg este irtó sokáig benn voltunk, és tojást festettünk eszterrel meg szpéterrel a labormegbeszélés után. csalódottan tapasztaltuk, hogy a ponceau nem marad meg a tojásokon, a coomassie meg 7%-os ecetben van feloldva, ergo kioldja a tojás kálciumtartalmát, irtó izgisen pezseg benne, és persze összetoggyad, megpuhul, de legalább a szép kék színe megmarad, ha legalább tíz percig fortyog benne... a kálciumfestés majd csak jövő hétre lesz meg.
hát ma reggel aztán kiderült, hogy nem fenékig tejfel az élet, mert a coomassie-s tojáskák nagyon elhagyták magukat, csak az az egy gyönyörű, ami egy kicsit megrepedt, a repedés mentén megmaradt a ponceau, majd beleraktam a coomassieba, és jól tovabbi hajszálrepedéseket csinált az ecetsav rajta, és azok meg mind kékek, de magam a héj kifehéredett, és még nem kékült meg, meg nem is puhult meg, mert nem hagytam benne olyan sokáig, szóval olyan szép márványos az egész. ez az egyetlen szép darab, de ez gyönyörű.

és most elérkeztünk a hétfőhöz, ami ugye a szülinapom volt, ami egy szokványos napként telt el, este megspékelve egy kis színházzal (Mulatság, Bárka), meg csokika sokkból való vigasztalásával. anyám rajta élte ki a rohamát, szegény kutya pánikrohamot kapott, és vagy egy óra kellett, hogy lenyugodjon...

a múlt hét, hát az úgy nézett ki, hogy dolgoztam, mint állat, két nap alatt lezavartam a fehérjetisztítást meg annak az ellenőrzését, aztán hétfő este elmentünk a budaifiúkkal, meg az asszonyaikkal sörözni, aholis péter nagyon benyomott, de legalább őszinte volt, aztán kedden már eléggé beteg voltam ahhoz, hogy egész héten csak kómázva aluggyak...
pénteken veráékkal moziztunk (almodóvar), szombaton balinál volt fondüparti, aztán meg vasárnap nem volt kedvem semmihez, de azért jó volt délután kimenni a hármashatárhegyre virágokat fotózni anyámékkal.

ilyen se volt még, hogy egy kerek órán át tartott volna egy munkamegbeszélés... hát, tényleg volt mit átrágni, és ha most ügyesek meg szemfülesek leszünk, meg persze minden úgy alakul, ahogy, még egy jópofa kis cikkecske kerekedhet ki nemsokára...