rövid

na, hát ez nem volt a rövidfilmek között, ez azért izgis, mert a lány Merel, a bébiszitterünk :)

a Világ nélkülünk apropójára

 Faludy György

 

TANULD MEG EZT A VERSEMET

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

fák

Faludy György

 

A FÁK

A fasorokban kiirtják a fákat,
nehogy fejünkre dőljenek, mivel
rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat
helyett a fák s virágok kezdik el

a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,
tennénk valamit. Vajon nincs elég
kacat a boltban már minden vevőnek?
nem hallhatunk este több jó zenét

házunkban, mint Bach egész életében?
termett-e ennyi pénz meg ital régen?
nincs-e kocsija majdnem minden háznak,

hogy gazdája kedvére furikázhat
a lég szennyében? És ugyan mit bánja,
ha ebbe fullad bele unokája?

a tegnap esti film

bejött nagyon, egy korrekt korkép-körkép hiteles karakterekkel és szuper színészekkel. riszpekt.

Randi

Ma lusta nap volt, Sosó a reggeli alatti szellőztetés alatt visszabújt az ágyba, és amíg én pakoltam, Hanna is bebújt mellé. Ott sutyorogtak meg bohóckodtak, aztán én is befértem még melléjük. Egy idő után Hanninak sürgős játszhatnékja támadt az ágy mellett, de mint egy börtönőr vigyázott arra, hogy mi ki ne másszunk. Aztán ebédidő lett, és én kikéretszkedtem kaját varázsolni, de sajna így szétoszlattam a pizsamapartit. Sebaj, amíg sült a rakott tészta, elkészült a töklámpás (már csak egy normál gyertyát vagy mécsest kéne szerezni, mert csak kanóc nélküliek vannak Hanna jóvoltából).
Aztán jött Bob de bouwder, meg azért megjártuk a játszót is, amikor is eljött a hat óra, és vele Merel az olasz barátnőjével. Hanna ezen úgy kiborult, hogy az ajándékba kapott táskára fittyet se hányt, csak zokogott keservesen. Míg mi az új Woody Allen filmet néztünk, ők vidáman megették a gombalevest meg a túrórudit, Hanna nagy lelkesen megfürdött meg hajat mosott, majd elaludt. Mi meg a film után megvacsiztunk a Trubadurban, ahogy ez egy istenes randihoz illik.

filmfesztivál part1

szerda este hanna nagy nagy szomorúságára (most újrakezdte az anyánlógást, ezt azért nem hittük volna) este leléptem az első filmre. Tamara Drewe, könnyed, csöppet ironikus, de azért eléggé a nagyközönségnek célzott egy film, de egyszer élvezhető.



ma este próbálom korán lefektetni, és aztán irány a kisfilmes szekció.
úgyhogy most rohanok is a bölcsibe, hogy korán vacsizzunk.
juteszembe, tegnap volt a tízperces beszélgetés a bölcsiben, rohanva összefoglalva minden szuper, hanna élvezi az egészet, néha besokall a zajtól meg a tömegtől, akkor leül kirakózni, de ha beraknak vmi zenét, ő az első, aki táncra perdül.

jane, tarzan nélkül, sok-sok csitával

jött már pestre is, persze hogy ott kellett lenni, de most meg jön leidenbe, és persze hogy most itt is el kell menni meghallgatni az egyik majmos nőt, akinél talán csak Dian Fossey volt nagyobb példakép, akik miatt biológusnak kellett menni. még jó, hogy bementem ma marcelhez, hogy megbeszéljünk pár dolgot, mert egyrészt november elsejétől lesz nekem nulleurós szerződésem (és így lehet bölcsi-támogatást igényelni), meg tisztába raktam a projectet a fejemben, mert pár dolog összekuszálódott, és így nem lehet írni, másrészt szembejött egy plakát az előadásáról.

Hi Eva,
nice to hear from You! And no, the chances that we come to the Netherlands
this year show a tendency towards zero. No holidays left, no money left, no
time left. But we have it in mind!
We actually, more or less, just came back from Corsica. A late taste of
summer before winter comes. It was nice, especially for the kids. Maria
would like to live there. Exactly her temperature. The waves not too high but
not too small either. The beach sandy, no pebbles or rock.
And in six weeks we will be heading of to Esther's parents in the North to
celebrate Christmas. But next year we plan to come!
As You are writing grants (I'm really impressed I have to admit, You take it
very serious) You are going to stay for some time, aren't You? I would also
like to say that I'm that determined, but I still do day-in day-out cloning.
NeuroXsys is very slow to progress, Uwe is never around or not interested,
Sepand more or less gave up and the lab has no structure. But that does not
mean I only reluctantly go to work each day. No, I like it.
I do meet Jochen from time to time. Sometimes he comes over to nick
something wet-lab related like PTU or he pulls needles for injection. I
think he is happy in Urbans lab and I heard from Ferenc that he is doing a
good job there. After all, if he really wants to go to industry, it was the
right decision to make.
And life in Germany? Life in Germany hardly ever changes. At least not for
us. We still live in the same flat, Inga and Maria go to Kindergarten and
Esther stays at home. Lately she started to gather some pottery-jobs.
I will stay in Uwe's lab till March 2012, but I am already looking for jobs
in the industry. 
Inga will go to school next summer. That will be the next major event in our
life.
Today I'm simply looking forward to a 15Km hike through northern Alsace on
Sunday. Autumn coloured the whole wood in different shades of red and
yellow. I hope the sun will shine!
Hope to see you soon,
Marco

-Hanna, te öreg vagy vagy fiatal?
-Egyik sem. Én Hanna vagyok. Jó hangom van.

próbálom bejelenti Hannát a fogorvoshoz az online regisztációs lapon, ami nem töltődik be...

- anya, mit csinálsz azzal a szent szarral?
miután nekem szarok fogaim, most belenéztem a röhögő gyerek szájába egy gyors terepszemlét tartani, és ijedten vettem észre, hogy felül, ahova sosem látunk be igazán, egymásra nőttek az őrlőfogai mindkét oldalon. felhivtam a fogorvost időpontért, de az asszisztens az utcán volt éppen a rendelő telefonjával, a honlapjuk meg nem működik, ahol be kéne adnom a kölök adatait. jó, persze, ez nem egy sürgős eset, ha csak holnap kérek időpontot, akkor sem lesz baj, csak amilyen szita az agyam, tutira elfelejtem az egészet. a sárga pöttyös katicákat is mindig elfelejtjük kitelepíteni a gyerekszoba sarkából...

ha már kaja

mostanában rakott be valaki egy "miből van a csikennagecc" linket a fészbukra, és onnan meg volt egy link dzsémi food revolution műsorának arra a részére, ahol farhátból, zsírból és bőrből meg lisztből és ki tudja még miből csinál guszta kis gombóckákat, megsüti, és a gyerkőcök, akik undorodva nézték végig a turmixolást, megeszik, mert hát ez a csikennagecc, ezt ők ismerik, szeretik, ez rossz nem lehet.
végig lenyomtuk a műsort, elég bizarr. főként ez a rész:

a spagetti esete a spárgával, avagy mézes mackó közbelép

múlt szerdán Sosónak be kellett menni az irodába, így nem volt autóm a bevásárláshoz. sebaj, fekete bicajra fel, azon hátul ott virít az irtózatosan nagy biciklis táska, irány a piac meg a viszonylag közeli közért. a piacnál aztán betévedtem a bioboltba, ahol többek között egy csodaszép normál magyar spárgatök mosolygott rám. gyere a kosárba kedves, hiába hívnak spaghettipompoen-nak, engem te nem versz át, irtó finom kis tökfőzelék lesz belőled, meglásd!
nagy büszkén tartogattam péntek estig, amikor a beharangozott főzelékfőzést előkészítendő nekivetkőztem a pucolásnak, gyalulás helyett reszelésnek, amikor is kiderült szegény kis halványsárga tökről, hogy ő nem a tökfőzelékes spárgatök, hanem igenis spagettitök. amiről én eddig ugye nem is hallottam. naszóval ő kemény, nem lehet csak úgy reszelni, felvágni is kész kihívás, kábé mint a rendes sütőtököt, csakhát ez olyan zöldessárga, nem csoda, hogy megtévesztett.
na mindegy, ha már megvan, és sok kaja nincs itthon, mi legyen belőle? meg kell főzni vagy sütőben sütni, aztán a magok kipucolása után a húsát egy villával kikaparni, ami - láss csodát - olyan, mint a spagetti, csíkokra válik szét. a holland receptek szerint csak egy kis vaj kell hozzá meg só és bors, esetleg egy kis sajt, és máris kész a köret. sült pulykamellel isteni is volt.
most nézem, hogy még mindig van új a nap alatt, hm, a mézes mackóról sosem asszociálnék egy tökire...
azért az mennyire gáz, hogy a nagy lebowskiban a dude-ot tökinek fordították...

Kom zelf appels plukken!

Kedden Anikó mesélte, hogy szombaton almát szedtek egy Olmenhorst nevű gazdaságban, ahol van játszó is meg kajálda is, szóval jó móka volt a gyerekkel. Ezen felbuzdulva mi is beterveztük szombat kora délelőttre, bár zuhogott az eső, és volt vagy hét fok, ami a szél miatt sokkal kevesebbnek tűnt. Mindez nem tántorított el minket az almaszürettől, esőkabát-esőnadrág-gumicsizma/bakancs szerkóban telipakoltunk két zacskót hét kiló vizes és jéghideg, de irtó finom savanykás almával, majd a magyar feleségének köszönhetően magyarul is beszélő bácsinál lemérettük és kifizettük. Hanna új mániája, hogy ha megyünk valahova, akkor be akar ülni a kajáldába is, de ezt most nem bántuk, kabátban ücsörögve felolvasztottuk elgémberedett ujjainkat a forró totál ismeretlen leves és frissen sült palacsinta mellett a száraz almafákból szerkófált csillárok alatt.
most nézem, hogy van egy pár fajtájuk (Alkmene, Rode Boskoop (Goudreinette), Cox's Orange, Elstar, Jonagored, Jonagold, Santana, rode Topaz (Evita), Dalinco, Rubinola, Lena, Autento), de az iszonytató idő miatt nem vettük észre, hogy mit szedünk, vagy mert szartak rá hogy tudjunk róla, fogalmunk sincs, hogy éppen milyen alma virít a pinyóban. pedig tök jó lenne azzal dicsekedni, hogy van egy láda Santanám :)
Aki a kép alapján felismeri, mindenképpen világosítson fel!

szelebriti jóga

 Jaj, ez beszarás vicces, hogy erről van videó.

hehe

ez az angelinajolies poszt ez annyira ott van, muszáj idelinkelni...

OSz

na tessék, bekapcsoltam a szabadnapomon a tilost, és itt is a szabad szülésről beszélgetnek a nőcis műsorban. mindenhol most ezt nyomatják ezerrel, amióta lecsukták Gerébet.
ezerszer lerágott csont már, de pár dolog foglalkoztat a legutóbbi biorobotos körlevelek óta.
egyrészt a mit kéne vizsgálni egy terhes nőn, milyen az itteni rendszer, stb téma. amikor Hannával voltam terhes, havonta majd a végén kéthetente mentem a nőgyógyásznőhöz, aki minden alkalommal kikérdezett, hogy hogy vagyok, meg persze előtte megmérték a súlyom, a vérnyomásom, a pisim fehérjetartalmát, stb, de minden alkalommal felültetett a lábfogós székbe, és körbenézett odabenn. így utólag ezt eléggé feleslegesnek érzem, főleg, ha semmi panasza nincs az embernek. havonta vagy kéthetente egy hüvelyi orvosi vizsgálat eléggé eltárgyiasítja az ember alsó fertályát, már nemcsak  a társ érintése társul hozzá, hanem az orvosé is, ami szerintem sok esetben felelős azért, hogy a nők terhesség alatt és szülés után ne úgy gondoljanak a szexre, mint az egész macera előtt. szóval ilyen szempontból nem rossz a holland rendszer, persze azért az már a skála másik véglete, hogy itt csak akkor teszi szét az ember a lábát, ha szül vagy ha gond van (azért az valamilyen szinten abszurd volt, hogy amikor bementem az elkezdődött vetéléssel a kórházba, a doki a beleegyezésemet kérte a hüvelyi ultrahanghoz).
aztán meg az otthonszülés maga, az azért elég gáz téma. persze, szüljön mindenki ott, ahol jó neki. szerintem is ott a legkisebb a szülés alatt fellépő komplikáció, ahol a nő biztonságban érzi magát, ez azért eléggé pszichés dolog. persze otthon is felléphet valami hirtelen gebasz, ami miatt kórházba kell rohanni, és akkor már nem lehet visszaszívni a döntést, azt már mindenki a saját lelkiismeretével rendezi el. mint Wilkóék, akik megforgattatták a farfekvéses babát az utolsó előtti héten, aztán a szülésnél a köldökzsinór a gyerek feje elé került, és a kifelé igyekvő gyerek  maga zárta el annak a keringését, és mire császárral kiszedték, addigra (Anna szavaival élve) eljutott a margaréta-szintre. persze ki tudja, hogy ha nem forgatnak, hanem eleve császárra készülnek, nem lett volna valami más gebasz...
személy szerint én nem szülnék itthon. már Hannával való terhességem alatt is felmerült a kérdés a dokinő meg a hebamme részéről, de egyértelmű volt, hogy én nem vagyok annyira okés ezzel a dologgal, hogy otthon merjek szülni, bár a klinika és az újszülött intenzív öt percnyire volt tőlünk. a második terhességnél itt automatikusan felmerült az otthonszülés, merthogy itt a legnagyobb az osz aránya a világon, de az első szülésélmény után nem mondtam volna szívesen igent rá. egyrészt én (minden naiv elképzelésemmel ellentétben) csöppet sem bírtam a fájásokat, ordítottam, mint egy fába szorult féreg (mondjuk azóta mindenfelé olvasom, hogy a beindított szülések, amik ugyanilyen gyorsan zajlanak le, mindenkinek elviselhetetlenül fájnak. simán benne van az, hogy a szép lassan beinduló vajúdás alatt beáll a szervezet a fájdalom elviselésére, de ha durr-bele, benyomják az oxitocint meg a prosztaglandint, nincs meg a fokozatosság, csak a hirtelen iszonytató fájdalom). másrészt hánytam, nagyon véreztem, és a kinyomás alatt nemcsak a gyerek jött, de mivel a németeknél sem divat a beöntés, szar is. mindezeket nem kívántam sem a nappalimba, sem az ágyamba. pláne nem a lányom szeme elé. és azt sem szerettem volna, ha az ordításom és fájdalmam társult volna a kistesóhoz.
ez simán konzervatív hozzáállás, és simán lehet, hogy ha egyszer valaha terhes leszek (a vetélés után sokszor azért voltam iszonyat szomorú, mert azt éreztem legbelül, hogy ennyi volt, ez volt a két lehetőségünk, és ez volt igazából az elviselhetetlen és talán még most is feldolgozhatatlan), naszóval, ha leszek még valaha terhes, és az itt lesz, lehet, hogy itthon fogok szülni, mert itt csak úgy enged be a bába a kórházba (vele kell bemenni, ha ő azt mondja, hogy még nem, akkor nem), ha már x centire kitágult a méhszáj, ergo a vajúdás nagy része biztos, hogy otthon zajlik. az egyik itteni bába szerint, ha Hanna az első fájások megjelenése után négy-öt órával kinn is volt, a második gyerek hipp-hopp kinn lesz, szóval a bábától függ, hogy a kinyomásra beérek-e majd a kórházba.
mindegy, mindez csak hipotetikus álmodozás a milennehákról.
ami viszont piszkosul zavar, az a mentalitás, ami magyar agyak legtöbbjében van. az a hihetetlen elzárkózás a másképp is lehetne dolgoktól, iszonyat kevés ember nyitott annyira, hogy meglássa ezekben a pozitív dolgokat, mindig csak a "és mi van, ha elkezd vérezni az anya" vagy " és mi van, ha tüdőgyulladás van az újszülöttnek, vagy beakad a szülőcsatornába, vagy a nyaka köré csavarodott a köldökzsinór" típusú kérdések jönnek. hogy mi van akkor? akkor kell segítség. kórházi. és ha nem jön össze, vegyük hozzá, ez benne volt a pakliban.
merthogy nem vagyunk mindenhatók. még a kórházak sem garantálják azt, hogy minden rendben lesz.
de persze mit is akarunk egy olyan országban, ahol lassan a nőknek még abba sem lesz beleszólása, hogy vissza szeretnének-e menni dolgozni mielőtt a gyerek oviba menne, vagy hogy a terhességüket meg szeretnék-e szakítani. ezekhez képest a hol akarok szülni tényleg csak apró részletkérdés.
ez utóbbihoz egy adalék:

"Ezt nem bírom megállni: Ertsey Kati frakciótagunk ma reggel napirend előtti felszólalást intézett a kormányhoz az EU Bizottság nemrég elfogadott férfi-női esélyegyenlőségi terve kapcsán, vagyis hogy jó lenne, ha a magyar kormány is tervezne valami hasonlót (pl. bölcsődei férőhelyek létesítése, családi napközik támogatása, és a nők rugalmas munkavégzési lehetőségeinek bővítése, stb)

 Soltész Miklós KDNP-s államtitkár elutasító válasza után odament Katihoz, és privátban ezt mondta:- én igazán nagyon szeretlek, de ezt az SZDSZ-es szöveget ne nyomjátok már, te egy rendes, templomjáró asszony vagy, miért nem látod be, hogy ebben az országban mások a nők igényei?

 No comment"

érthetetlen

ezt a levelet küldte valaki nekem a saját emailcímemről (ugyanarról a címről jött, ahova megérkezett):
Dear Applicant Nathan.
My name Maria Friedman,
I am happy to let you know that there are few administrative assistants vacancies offered by our company.
Please review this email closely and check whether you are the right candidate for this job.
We are a reputable food manufacturer that was established in Europe,
possesses divisions in Costa Rica and Canada and sells their product all over the world.
Demands:
- Complete or incomplete higher education
- Basic acquaintance with MS Office applications such as Microsoft Word and Excel
- Means for remote work via Internet.
- Ability to meet deadlines and work under pressure
- Over 25 years of age
- Bank account
Main responsibilities:
- Processing payment transactions performed by our customers
- Delivering a thorough record of settlements made
- Generation of financial reviews
- Managing your own client base
Remuneration:
- Base pay of $2100 (after a month of probation period)
-5% bonus for every completed transaction
- All expenses connected with transactions and Western Union are covered by the company.
NOTE: This job position can be applied solely by the US residents.
If you are willing to get more information about this position, feel free to email me at applicant@usa-kbs.com
Hope to talk with you soon.

fog

sosó már régóta szivatott azzal, hogy szerezzek neki egy fogorvost, jelentsem be és kérjek neki egy időpontot. egy ideig lázadtam, hogy nem vagyok a titkárnője, de aztán észrevettem, hogy kétsaroknyira, a nagyúton van egy fogorvosi rendelő. bejelentettem mindkettőnket, kértem neki időpontot kontrollra. aztán nálam besűrűsödtek a szerdák és péntekek, úgyhogy amíg az utolsó növésben levő bölcsességfogam el nem kezdett újra szekálni, hagytam őket a csudába. akkor viszont nem kaptam időpontot, csak egy három héttel későbbre, múlt szerdára. egy hatalmas pocakos kismama végignézte a fogaimat, csinált belülről fotókat, és azt mondta, két fogamat tömni kell, két bölcsességfogamra meg emeletet kell rakni, mert túl lenn vannak, nőni már nem fognak, viszont így esélyes, hogy kilukadnak azok is. szóval két hét múlva megyek tömésre, aztán két nappal később meg a száj-higiénikushoz, akihez a már több éve szinten tartott ínysorvadásom miatt küldött el, biztos ami biztos alapon, hátha tud valami újat mondani.

limit

1500 szó az úgy nagyjából 3 rendesen teleírt A4-es oldal. ennyi a maximum, amit lehet írni az előző és a leendő projectről, külön-külön, mondjuk referenciák nélkül.
a legutóbbi project összefoglalása kész, gondoltam, kezdem azzal, ezt már ismerem, ez jó lesz bemelegítésnek. masszív műfaj ez, többnapos meló ennyibe összetömöríteni a bevezetést, a leírást, az eredményeket. ábrák és táblázatok nélkül, természetesen. ja, és egy mellékelt használati útmutató szerint a bírálók jobban örülnek, ha egy csak egy oldal, nem három.
erre most momentán nagyon büszke vagyok, szerintem pöpec lett, de ezer éve nem írtam ilyeneket, szóval elküldtem ferinek javításra, és most várom a kritikus megjegyzéseket. de addig is nekiállok a leendő project leírásának is, ahhoz olvasni kell még, azt mind jól emészteni, aztán megszülni a max 1500 szavas szöveget, a max 200 szavas összefoglalást meg a max 200 szavas magyarázatot, hogy miért is releváns ez a kutatás. a héten jó lenne elküldeni ezt is Marcelnek, hogy aztán legyen idő javítgatni a szöveget, meg ránézni a másik pályázatra, aminek decemberben van a leadási határideje.

A nap szava: scharrel

scharrelkip - szabadon tartott csirke
scharrelen - kapirgál, csencsel, hetyeg
scharrelaar - kujon

iskoláról jut eszembe az ovis könyv

most hétvégén voltak itt Sosó szülei, szegényeket jól megsétáltattuk pénteken és szombaton, aztán vasárnap idő hiányában csak egy picit a dűnéknél.
miután múltkor hoztak sajtot(!) és selyemsonkát, és azóta pár hónapja apóst lágyéksérvvel műtötték, ergó még nem igazán emelhet, szerda este kifaggattuk őket, hogy mit terveznek hozni. az elmondottak szerint semmit, csak ruhát. na, ezek után csütörtök este kipakoltak a bőröndjükből két kiló paprikát (miután a héten meséltük, hogy múlt hétvégén vettünk két kilót a német közértben), hoztak két rúd párizsit, három rúd juhtúrót, két csomag sima túrót meg egy nagy zacskó túrórudit (és mikor elmondtuk, hogy az oroszboltban mi ezekhez - a párizsin kívül - hozzájutunk, úgy néztek ránk, mintha nem hússzor mondtuk volna el ezt eddig). sebaj, ezek majd elfogynak, de a nagy paksaméta spár-médiamarkt-kitudjamégmilyen-katalógust minek hozták el, ne kérdezd.
végezetül hoztak Hannának egy filctoll-készletet, egy kifestőt, amihez matricák is vannak, egy bazivastag APG-t (Gergő könyve), és Az ovi-ügy című örökbecsű selejtet.  
ez utóbbihoz feleleveníteném, hogy Hanni több, mint másfél éve jár bölcsibe, cirka egy éve a nagyobb csoportba, ami, ha nagyon párhuzamot akarok vonni a magyar rendszerrel, megfeleltethető az ovinak. itt nincs jele a gyerekeknek, nincs főtt ebéd (amikor ezek szóba kerülnek apósnál, szintén nagy a meglepődés, mintha nem ezerszer beszéltünk volna erről), a bölcsisnénik nem köpenyben járnak, hanem normál emberi ruhában, magassarkú csizmában vagy szartartós idei divat szerinti gatyában. ergó a magyar ovikkal az átfedés annyi, hogy gyerekek vannak ott, meg játékok, meg hogy alszanak ebéd után.
ma elolvastuk Hannival a könyvet. így kezdődik:
"Szia, Emma vagyok, és a tesó-ügy után megint el szeretnék Neked mesélni valamit. Erről az ovi-dologról lenne szó. Mert azért ez sem annyira sima ügy, mint azt gondolná az ember. Simának tűnik, aztán kiderül, mégsem az. Mint amikor a bicikliddel beleragadtál a frissen aszfaltozott útba. Azt hitted, könnyedén áthajtasz rajta, végül apukádnak kellett onnan a kocsijával kivontatnia."
mivan? és ez lesz még rosszabb is. gyerekeknek totál érthetetlen poénokkal teli, és mint írtam alig van olyan pont, ami Hanninak ismerős lenne, úgyhogy asszem ez lesz az a könyv, amit jó magasra felrakok, nehogy a gyerek elérje. na nem azért, mert félteném...

iskolalátogás

két éves volt Hanna, mikor kaptunk a városházától egy levelet, hogy válasszunk a lányunknak iskolákat a csatolt prospektusból, nézzük meg őket, aztán írassuk őt be minél hamarabb az egyikbe.
nyárig húztuk-halasztottuk a dolgot, aztán jött a szünet, szeptember elején azonban felhívtam az itteni vallástalan sulit, és múlt péntekre kapunk időpontot. az igazgatónő fogadott, mesélt a suliról és körbevezetett minket. a picik (4-6 évesek) lenn vannak a földszinten, hihetetlen aranyos kis termekben, halál profi lefüggönyözött kis konyhákkal, 2 számítógéppel, üvegfallal és ajtóval elválasztva a folyosótól, de az ajtó inkébb jelképes, mert a kölkök ki-be járkálhatnak. a folyosón a termekkel szemben miniwécék minikézmosókkal. feljebb vannak a nagyobbak, akiknek évente új tanáruk van, de az nyomja végig az összes tantárgyat. van egy könyvtáruk, egy hatalmas központi terük, udvaruk, két kis tornatermük a piciknek és egy normál a nagyobbaknak (ez utóbbi úgy tűnik, itt kuriózum).
évfolyamonként van négy osztály, osztályonként huszonöt-harminc gyerek, szóval egy egy óriási iskola a helyi viszonyok közt, bár mi mindketten ilyen nagyba (is) jártunk, és semmi bajunk nem volt vele, ez ráadásul szuperül felszerelt és a látott tanárok nagy része irtó szimpi.
szóval ha maradunk, Hanna négy éves és egy napos korában ide fog menni iskolába.

cirkusz

szombaton voltunk a Cirquedusolei-en, és hát azon kivül, hogy úgy éreztem magam, mintha egy focimeccsre mennék, annyian voltunk nézők, meg alig vártam már, mivel kápráztatnak el, nem voltam hanyatt esve az előadástól. cirkusz volt, extrákkal. nem bírtak rendes keretet adni az egésznek, cirkuszi számok voltak néha ügyesen - néha kevésbé ügyesen valamifajta sztori köré rakosgatva, vissza-visszatérő szereplőkkel, de darabos volt az egész, és sokkal de sokkal többre, látványosabbra számítottam.
a kínai biciklis lánykák, akik az egykerekű bringán egyensúlyozva lábbal dobálták a saját maguk majd egymás fejére a kistálkákat, meg a vállon tartott rúdra felmászó, azon ugráló meg egyensúlyozó ukrán bácsik száma jó kis cirkuszi mutatvány volt, de könyörgöm, mi közük volt a világ és az ember kialakulásához, az ezt övező mítoszokhoz és tudományos eredményekhez? semmi.
jópont volt, hogy az irtó jó zenét élőben csinálták, szuper hangú énekesnőkkel. a második felvonásban pluszpontot kaptak a teljesen ötleten alapuló számukkal, amiben semmi extra technika nem volt, max egy fura plexihenger, amibe bemászott Darwin, és golyókat kergetett mindenfelé, amikor is fehérköpenyes csáveszek meg egy nővérkének öltözött csinibaba zsonglőrködtek meg irtó jó zenét faragtak a különböző lombikokkal és az óriás kémcsövekkel, a nővérke pölö szuperül pánsípozott a szines oldatokkal töltött kémcsövekkel...

az első felvonás balivudi filmjeit idéző (zenében meg díszletben) levegőben lógós száma egészen vicces volt, egy csodaszép lányért versengett két izompacsirta, majd az olasz gizda vitte el.
a trapézos jelenet meg zseniális volt, csúcsszuper zenével meg koreográfiával, a két trapézos meg olyan jól szinészkedett, nem is ragozom, az szuper jó volt. de az is kilógott a sztoriból, csak úgy ott volt egyszer a trapéz meg srác meg a lány.


na szóval láttuk őket is, de a novemberi trafós cirkuszhoz több reményt fűzök...

film, film, film

jön október végén a leiden film festival, és most kivételesen időben vagyok még ahhoz, hogy lehessen online foglalni jegyet az előadásokra, végigbogarászni a filmeket, hogy melyiket kéne mindenképpen megnézni, aztán meg összesakkozni naptárral a kezemben, hogy melyiket mikor.
hú, ezer éves nosztalgia tört rám, az az izgalmas feszültség, hogy jaj, ez jó lesz, jaj, melyik film ne maradjon ki, jaj, ezt még muszáj lenne megnézni...
már ledumáltuk a szombat esti bébiszittelést Merellel, úgyhogy az új Woodyallant Sosóval kettesben nézzük meg (de így sajna az egyiptomos sci-fis Lucbesson film ugrik, azt csak szombat este játsszák, de sebaj, azt adják majd később is, meg megy Pesten is, legfeljebb majd novemberben megnézem).
foglaltam egy jegyet egy angol filmre, ami lehet, hogy gagyi, de az ajánlója meggyőzött (Tamara Drew), de ami nagyon lelkesít, az az, hogy foglaltam jegyet a nemzetközi kisfilmek versenyének egyik estéjére is, ami azért is izgis, mert a Pieterskerkben, egy óriási gótikus templomban lesz a vetítés.aztán kiszúrtam, hogy vasárnap este a Siebold-házban (a japán-kutató ledieni otthonában, ahol egy szuper kiállítás is van) a japán-szekcióban adják Kurosawától az Álmokat, amit dvd-n nem adtak ki, és én meg imádom, ergo muszáj megnézni. szívesen mennék pár gozzillás és egyéb szörnyes japán kalandra, meg az orosz-szovjet filmek között is akad pár érdekesnek ígérkező falat, de sajna Hanna mellett a (majndem) minden napra egy filmet is eléggé kihívás megszervezni.

kultúrprogram

na, annyit rinyáltam arról, hogy nem tudok előre tervezni, hogy aztán körbenéztem a Malévnél repjegy ügyben (és persze mire a sok tökölődés után sikerült okt. 16-ra szervezni az osztálytalálkozót, addigra már olyan eszement drága lett a jegy, hogy arra sajna nem megyek), meg körbenéztem, hogy, hogy amikor olcsó a jegy, van-e a házizenésznek éppen aktuálisan babakoncertje (múltkor, mikor anyámmal szkájpoltunk, nosztalgiáztunk az öregúrról, hogy mennyire tuti zongoraestjei voltak és hogy szívesen menne megint, szóval rákerestem a neten - vigyázat, hangos zenét kapcsolt a honlapjához -, szóval ahogy nézegettem a honlapot, Hanna irtóra belelkesedett, nézni akarta a bácsit, meg hallgatni még a zongoraleckét, szóval mikor megláttam, hogy kicsiknek is ad koncertet, nem volt kérdés, hogy akkor erre menni kell), lesz-e valami izgis alternatív színdarab, meg valami jó kis koncert.
szóval úgy döntöttem, hogy a Fellegi-féle babakoncert meg a Natascha Atlas est jól elfér majd egy napon, a többire meg szerzek pintérbéla vagy hasonló színházjegyet, és Hannival kettesben megyünk egy hétre pestre anyámékhoz.

bika ez a bika

az úgy volt, hogy Andi kapott szülinapjára egy szaunabelépőt vagy egy jó fél éve, és azóta próbáljuk összehozni azt, hogy kettesben elmenjünk szaunázni. mindez vasárnapra volt realizálva, több hete egyeztettük naptárjainkat (az övék fullra be van táblázva, csak most fértem bele), de aztán kedden vagy szerdán rám csörgött, hogy neki nincs kedve hozzá, annyira jó programok lesznek a hétvégén. vasárnap volt október 3., ami Leiden nagy ünnepe, és ilyenkor lezárják a fél várost, a belvárosba mindenhova raknak vurslit meg színpadot sörcsapokkal, tombol a jókedv és az össze ember kinn van az utcán. van még felvonulás is, na az idén hétfőn volt, hogy legyen a jónépnek egy szabad napja.
mindez szép és jó, csak egy tömegiszonyos pasival mindez nem igazán élvezhető, pláne egy hisztis akaratos kétésfélévessel, aki tutira fel akarna ülni az óriáskerékre és a hasonló hordozható ringlispílekre (amiktől még én is frászt kapok, egy vidámparkban oké, hagynám felülni, de ezek a hordozható cuccok szerintem tökre gázok).
szóval szaunaprogram törölve, akkor irány az őszi erdő. szombaton beültünk a kocsiba, megígérve a kiscsajnak, hogy a német panziós is biztos ad neki sznupjét (sznupje lehet bármi, ami édesség - cukorka, pillecukor, csoki, gumicukor), és délután már Simonskallban élveztük a napsütést. másnap elugrottunk a schimdti vadasparkba, ami annyira bejött Hannának, hogy hétfőn újrázni akart, de sajna, hétfő szünnap szarvaséknál. vagyis bőgni akkor is bőgtek, csak bemenni nem lehetett.
szóval éppen szarvasbőgés volt, meg gyönyörű idő, meg csodaszép, éppen sárguló-piruló levelek, úgyhogy irtó jó kis hétvége volt...
hú, és azt nem is meséltem, milyen szuper krumplikrémleveset és rókagombás sztéket ettem a talschenkében, hogy kérdezz-feleleket bégettünk a falubeli kecskékkel, hogy irtó fura kiegyenesedett kacsákat etettünk, amikről kiderült, hogy indiai futókacsák, hogy megsimogattunk egy másfél méter marmagasságú kecskét, hogy láttunk kis vadmalacokat aluljáróban átrohanni, hogy megmentettünk egy mesztelen csigát, ahogy átvittük az ösvény túloldalára, meg hogy végre vettünk csokis müzlit, meg magyar paprikát, amiből aztán egy szuper lecsó kerekedett...

Iszap

Az egy dolog, hogy nagyanyámék devecseriek (de most vagy torontóiak vagy pestiek), meg hogy Devecser egy irtó helyes település (volt), de az a nyilatkozatözön, ami ezt az egész iszapügyet körülveszi, tisztára olyan, mint herripotter hányás ízű cukorkája. Visszataszító, viccnek rossz, igazinak meg gusztustalan.
Magyarországon nincs természetvédelem, vegyük már észre. Gazdasági érdekek vannak, és szemhunyás minden sunyizás fölött, legyen az veszélyes akar emberéletre akar a természetre.
Magyarország sikeresen eltávolodott a Balkántól, most már Kína és India szintjén van.
update: a greenpeace nekem sokszor túl agresszív, de a cikkbeli véleményükkel kivételesen 100%-ban egyetértek.