úszik, mint szar a vízben

Nem tudom, hogy ezt minden kisgyerekes család eljátssza-e legalább egyszer, de nálunk ez már vagy a negyedik alkalom, hogy az aktuális páréves beleszarik a fürdővízbe. Tegnap este Lizi egyszer csak felállt, és nekiállt teli torokból üvölteni, és mikor odanéztem, már egy felnőtt méretű kaka úszkált a víz tetején. Szegény babám, nem tudom, hogy a bölcsiben hétfőn-kedden produkált-e valamit, de tegnap napközben tutira semmit, és este valami hihetetlen mennyiségű szar jött ki belőle - a vízbekaki után jött még pár adag a bilibe, meg a bilipucolás közben a padlócsempére is. Normál, rendes kaka, nem hasmenés. Őrület mennyiség.
Persze a legjobb móka a vizes padlón csúszkáló két vizes gyerek mellett kihalászni a szardarabokat a vízből, majd kihipózni a kádat, hogy vissza tudjanak menni az újabb adag melegvízbe, úgyhogy rögtön hívtam telefonos segítséget, ketten is alig bírtuk a tempót.

A nagy Gatsby

Ezer éve mér, hogy láttam, de még nem írtam róla. Hihetetlen a látványvilága, eszementül a székbe döngöli az embert, a partik lenyűgözőek, a város-ábrázolás csúcs, iszonyat jó képi poénok vannak benne, de a 3D totál felesleges, és a sztori, na a sztori sajnos irtózatosan hamar kifárad. A félidős sör-pisi szünet (itt Hollandiában minden filmet félbeszakítanak) után már csak nyögvenyelős volt az egész. Persze ez lehet, hogy ez direkt benne volt a dramaturgiában, de az eredeti történet, ami a végére bepörög, itt csak vánszorog, és sajna így semmi de semmi katarzis, de még csak egy jóízű pofáraesés sem jön, ami viszont nagy kár.
Na de a látvány tényleg megér egy misét nagyképernyőt.

going out

Most, hogy itt voltak Krisztiék, egyik este leléptem mozizni (megnéztem a szájbarágos családregényt), aztán pénteken volt a master kurzus ismerkedő barbeque-ja Delftben, aztán szombat este Sosóval ketten léptünk le, bementünk a városba sörözni meg csavarogni, nagyon szuper volt. Aztán Sosó úgy gondolta, hogy az nem volt elég ünneplés a hetedik házassági évfordulónkra, úgyhogy keddre beizzítottuk Kimet, hogy altassa ő a kölköket, mi meg elmentünk vacsizni. Egy szuper tapaszbárba ültünk be, ahol finom sült kolbászt és isteni lapockát ettünk (na jó, mást is). Szóval most igazán nem panaszkodhatok, istenesen sokat jártam el esténként. Jól is esett :)

tucatfilm

A kultikus lávsztori, a Before Sunrise (amiben az európai körúton lévő vonatozós amerikai csávesz leszólít egy francia csajt) után jött a Before Sunset (asszem ezt nem láttam), és most meg a Before Midnight, amiben a jóképű srác és a szép francia lány már a negyvenes éveiket tapossák, és a midlife kisgyerekes családi krízis tipikus tüneteit mutatják. Vegzálják, de azért szeretik is egymást, meg persze ott vannak a gyerekek, meg a munka, meg a család többi része, és sok idejük nincs egymásra, viszont veszekedni azt nagyon tipikusan tudnak, sőt a ki mit csinál - nem csinál szerepkör is nagyon klasszikusan előkerül. Görbe tükör kisgyerekes családoknak, hogy térj észhez, te is csak egy vagy a soktucatból, tucatbajod van, csak figyelj oda a másikra egy csöppet, és zökkenj ki a megszokott hülye sérelmeidből, és akkor tovább tudtok lépni. Szóval semmi extra, csak egy szájbarágós kliséforgatókönyv. Na jó, vannak benne vicces részek, a párbeszédek között vannak jók is. Mondjuk az a Gorbacsovos poén is irtó jól van elővezetve, azon egyébként az egész teremben csak én röhögtem hangosan - pedig biztos, hogy nem egyedül nekem volt ismerős a név, de akkor meg nagyon prűd volt a közönség. Mindegy, régen röhögtem ekkorát moziban teljesen egyedül. Nagy élmény volt :)

itt a nyár

végre gatyarohasztó idő van, meg lehet őrülni a napon, sőt, le is lehet égni.
25 fok van, ami itt kánikula, de tényleg, ez pesten 35-nek fel meg, ilyenkor fürdés van a tóban, meg fetrengés a hintaágyban, na és persze tollas az árnyékban mezítláb.
azért ez nem rossz, lássuk be, akkor sem, ha pont mellettünk üvölteti négy ügyeletes kisköcsög az akkus hangfalról a tucctuccot a parton, ha pont mellénk áll le a fagyiskocsi, vagy ha nincs kézmosó a wc-ben, mikor tampont kéne cserélni. már nő bennem a tolerancia, még három éve simán az őrületig idegesített az, ha valaki este kilenc után vitte le a visszhangzó udvarra focizni a kölkét, mikor a focipálya egy kemény percnyire volt, ma már csak becsukom az ablakot és veszek egy nagy levegőt, ha a helyi bunkógyerekek pont a házunk elé állnak rúgni a bőrt. beszólni nem érdemes, mert akkor csakazértis jönnek, de nem mindegy, hogy őrjöngve tűrsz és úgy próbálod a ricsajban altatni a gyerekeket, akiknek a másnapi suliig-bölcsiig ki kéne magukat aludniuk, vagy higgadt tudsz maradni. ez utóbbi állapot felé haladok elég jó ütemben. asszem a holland állampolgárságot azoknak kéne megkapniuk, akik átmennek a ház előtt focizókkal vagy a strandon az üvöltő nemjó zene melletti gyerekaltatás tesztjén.

amúgy itt voltak Krisztiék: Sosó nővére a két gyerekkel. nem írok jellemzést, mert épp az előbb írtam le, hogy jól haladok toleranciából, na jó, annyit muszáj, hogy Boti néha kibaszottul idegesítő tud lenni, de mondjuk ebben az anyja is benne van, aki folyton mindenért rászól vagy leidiótázza a gyerekeit. viszont a tíz nap hamar elment, és csináltunk tök vicces dolgokat. bár pont félidőben szegény Luca lebetegedett, lázas volt és fájt a torka, úgyhogy egy strandos programból kimaradt, meg persze szarul is érezte magát. az nagyon nem hiányzott.
voltunk a városban dragonbootrace-t nézni, elmentek bicajozni a hoge veluwebe, egy napot voltak a kölkök az apjuknál düsseldorfban, aztán voltunk a városban hajókázni, kimentünk a tengerpartra, pénteken Hanni kérésére az uszodába mentünk, aminek van kinti medencéje is, aztán az utolsó napon kinn a kecskés melletti tónál strandoltunk.

Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag

Megyünk Pestre, úgyhogy elkezdetm updatelni a bookstobuy és filmstosee file-jaimat. Az elsőben ez a könyv szerepelt, gyorsan rá is kerestem.
Mondtam már, hogy szeretem ezeket a könyvajánló videókat?
Cserna-Szabó Andrástól a Puszibolt nagy nagy kedvenc volt, meglepő, olvasmányos, vicces. Jó. Annyira, hogy kíváncsi legyek a halálcsillagos lávsztorira is.