hangulat

nincs már nagyon kedvem dolgozni, inkább már mehetnékem van szabira, legyen az akár az anyámmal töltendő egyhetes skóciai út :)
biztos jó lesz egyébként az út, anyám már nagyon készül rá, ezer éve nem volt sehol, és ez régi nagy álma, meg ezer éve nem lakunk már együtt, esélyes, hogy nem megyünk egymás agyára. azért viszek mp3lejátszót, ha hamar elaludna (a horkolását azért még nem felejtettem el :) meg könyvet, hogy legyen hova menekülni :)

megjöttek

a jegyek, végre, aszittem már, hogy valami gáz van az átutalással, merthogy azt írták kinyomtatható jegy lesz, és azt meg hiába kerestem a honlapon, és erre tessék kiküldték postán...

felszerelés

jaj, hát nem is meséltem még a szombati beszerzőakcióimról...
elmentem a városba bábás terhestea-keveréket venni (azt csak a hof-patikákban kevernek), és akkor már bementem a tőle két saroknyira levő kimamaruciboltba, és jól bevásároltam: egy isteni farmer, egy még szuperebb barna kordfarmer (az ember csaknem változik a korral, ezvan), egy fekete rövid kordszoknya és egy farmerruha büszke tulajdonosa lettem. ezután perszehogy be kellett még menni a nyújorkerbe, ahol idén a écsendemhez hasonlóan a kismamafelső a divat, szóval ott meg polókat vettem vagy négyet, meg egy kardigánt. de legalább lesz mit felvennem a skóciai úton (ott köztudottan nincs nagy hőség), meg majd a szeptembervégi klasszikuszenei koncertre.

has és láb

ma csak ennyit néztünk meg őkelméből az ultrahanggal, mert a dokinő a méhszájra volt kíváncsi a múltkori hasfájásaim miatt. de az szerencsére rendben van, mármint a méhszáj, és a méhem is már köldök fölöttig ér, vagyis egy csöppet nagyobb, mint az átlag, szóval érthető, hogy miért is húzódtak azok a szalagok annyira. naszóval kaptam magnéziumot, jó erőset (forte), és egy hónap múlva majd nézelődünk meg méricskélünk.
a triplatesztet meg meg kell ismételni, mert túl korai volt a múltkori vérleadás, úgyhogy ma dupla csapolás volt, remélem nem lesz megint rémálom-kinézetű a könyökhajlatom (ez a nővérke általában olyan ügyes, mint egy mészáros, csupa véraláfutás lesz a tű helyén)...

nyálkő

asszem ilyenről sem hallottam még sosem, de sebaj, legalább tuti, hogy nem vagyok hipohonder...
tegnap reggel óta szúrt a torkom, de olyan furán, hogy igazából nem tudtam, hogy akkor most tényleg a torkom fáj-e, vagy valami más, mert néha nyeléskor volt csak rossz. aztán este, mikor megnéztem a számat a tükörben, akkor a szájpadlásomon a bal oldali valamilyen nyálmirigy-kivezetőcső vörösen duzzadt, gyulladt volt. a zuhany alatt azon filóztam, hogy akkor most ezzel hova is kéne menni, szájsebészet hol a fenében lehet, meg mi afenét lehet ezzel egyáltalán csinálni, mikor eszembe jutott, hogy a zuhanyrózsát bedugjam a számba, a szájpadlásomra irányítva, jó melegre állítva a vizet. fájt is iszonyatosan aztán az első nyelés, aztán a következő is, de utána mintha kész, elvágták volna. utána csináltam egy nagy bögre kamillateát, amit forrón el is szürcsöltem az ágyban, és láss csodát, az öngyógyítás sikeres volt, ma reggelre semmi nyoma a gyulladásnak...

A megrágott táplálékot a szájüregbe nyíló nyálmirigyek váladéka nedvesíti. Így kezdődik az emésztés. Mindkét oldalon a fül alatt, az állkapocsszöglet mögött helyezkedik el a legnagyobb nyálmirigypár – a fültőmirigy. Szimmetrikusan helyezkednek el az állkapocs alatti és a nyelv alatti nyálmirigyek is. A nyálat a nyálmirigyek folyamatosan termelik, de csak szakaszosan ürítik a szájüregbe vezetékeiken keresztül.
A betegségek közül megemlítjük a nyálköveket, amelyek hosszú ideig tünetmentesen helyezkednek el a nyálmirigyekben. Ha a nyálban levő szervetlen kalcium-foszfát kicsapódik, s a belőle képződő nyálkő elzárja a nyálmirigy kivezetőcsövét, az evéskor fokozott mennyiségben elválasztódó nyál feszítő hatása miatt dudor és fájdalom támad a szájban. A nyálpangás gyulladást idéz elő a nyálmirigyben.
Szerencsés esetben a nyálkő savanyú, például citromos szájöblítéssel spontán távozik a nyálmirigy kivezető csatornájából. Ellenkező esetben sebészeti beavatkozásra is sor kerülhet.

háló, háló, figyelem

na, hát, ennél természetesebb szúnyoghálót az ember el sem tud képzelni az ablaka elé, maximum az lehet vele a probléma, hogy nem fedi el az egész nappali ablakot, dehát ide sem megrendelésre jött a pók, hanem csakúgy spontán magától szőtte a dolgát az utcafrontra, és mondjuk fél ablaknyira csinálta éppen...
egyébként a hálóban már ketten vannak (mindketten kaszásgyanúsan hatalmaslábúak, bár a második telepes kisebb, mint az őslakó), bár nem tudom, miből élnek, mostanában alig jön be valaki a szobába a mindig bukóra nyitott hálószobaablakon. vagy csak nagyon effektívek, minden bejövőt megvámolnak :)
a konyhába is bevándorolt már egy pici széles típus, egyik este mutattam is sosónak, hogy nézd, valami fekete petecsomó van az egyik sarokban megint, holnap le kéne porszívózni, de másnapra átmászott a másik falra. mondjuk amióta itt lakik, molyt nemigen láttam.
remélem azért sokkal többen nem lesznek...

a verseny legújabb állása

szerint a hasam van most nyerő pozícióban, a múlt heti munkamentes időszak meghozta az eredményét, és pocak lekörözte a cicik csapatát. hajrá, cicik, ne adjátok fel a küzdelmet, előre!
eddig három kilónál tartunk, és kilencvenegy centis derékhőségnél. nemiscsoda, hiszen elvileg már tizennyolc centis őkelme. tegnap lemértem, és az nagyon nagy!!!! a manuartos kismamanaci egyébként szuperül szuperál, de még azért van vagy három gatya, ami feljön rám - ebből egy egy vitorláson van, de sebaj, maradt kettő, meg a szoknyák, bő rucik, elvagyunk. mondjuk azért holnap elnézek az itteni kismamadivatboltba...
jövö héten újra doki - 18. heti kontroll

nyuggerek

vagyunk mi itt, az már biztos, koravén pihentek, távol afrikától, sőt, otthontól is.
perszehogy így megatömény egyveleget kap az ember, ha hazamegy egy hétre, de sajnos minden egyes alkalommal egyre inkább olyan a látogatás kicsengése, hogy akkor végülis nem is biztos, hogy mi olyan nagyon a közeljövőben haza. szeretnénk. menni. szeretnénk, de valahogy annyira idegbeteg az otthonlét, hogy az mégsem kívánkozik sehogy.
najó, lehet, hogy ha majd otthon leszünk gyerekestül, és nagyon unjuk már egymást, akkor majd visszasírjuk a nagyikat, a néha idegesítően önző, feleslegesen önfeláldozó, tutyimutyi, mitugrász, sértődős, éppen ránkszálló vagy közönyös családot, a betont, a meleget, az egymást tipró közhangulatot, de egyelőre asszem örülök, hogy mi itt, ők meg ott.

ugribugri

az azért nagyon fura egy érzés, hogy a hasadban valaki külön életet él. mármint a beleken kívül (azok is tudnak furákat művelni, de az most más sztori).
valamelyik éjjel becsapódott egy ajtó, és sosó mellettem hirtelen felriadt, a pocakomban meg őkelme átugrott az egyik oldalról a másikra.
kisbéka, mióta mondom...

gyertyák meg ilyesmik

tegnap lett a kedves harmincegy
kapott egy vicces képregény-púzzlét, egy betehető rohadófogsort meg egy csöppet sületlen túrótortát ráolvadt gyertyákkal.
-de azt ugye nem írod meg, hogy...
-nem, azt nem.

ragya

az az alapvető probléma, hogy annyira megszoktam már a fogalmazásgátlók áldásos mellékhatását, hogy normális bőrt varázsoltak rám, hogy tisztára sokkoló élmény újra tinédzserbőrűnek lenni: az alapból száraz bőröm elkezd faggyút termelni, mint állat, de eltömődnek a pórusok, és az eredmény: csupa ragya a hátam, karom, mellem, arcom, és én meg persze pattimániás állat, rögtön gyilkolom is le őket.
sosó néha leszid, hogy hogy nézek ki, de nem tudok mit csinálni, ez kábé olyan, mint az ő lábvakarása volt (ami szerencsére az itteni doki által felírt kencétől elmúlt, a sokéves hiábavaló ilyenolyan kenőcsözés után)...
najó, már vettem másfajta testápolót, és próbálom magam bekenni vele rendszeresen, hátha segít. reméljük a legjobbakat...

plét a tét

most éppen aktuálisan szívásnapokat tartunk, mert miértisne.
tegnap este a robot bemondta az unalmast, egyrészt mert persze egy cég kétfajta 96lukú plétje nem ugyanakkora ( az eddig használtból kifogytunk hálistennek), és ez mondjuk tíz egymásra rakott plétnél már centis eltérés, azon perszehogy kiakadt a robot, másrészt meg most próbáltuk ki a leragacsolást, merthogy a fedő nélküli plétek egymás aljára kondenzálták a párát, és mivel alul van a kamera, az nem az embrióra fókuszál, hanem a vízcseppre, ezek a plétek ív, újrainjektál.
aztán meg tegnap este sikeresen rájöttem (tisztára detekívmunka volt), hogy nem az agar kezd el befertőződni, és ezért olyan mocskosak a plétek, hanem mert az altatónak használt mesab kicsapódik, és valami trutyis felhős csapadék keletkezik, ami egyre nagyobb aggregátumokat képez, és persze nagy fekete göbök lesznek, amik szintén jó kis fókusz-célpontok, meg egyébkéntis belepik az embriókat is.
na ezt ma kiszűrtük bacifilterrel (0.2 mikronos sterilszűrővel), de a többi gond nem lett kisebb: most éppen kilenc óra, és a régi féle plétekbe (találtam a folyosón egy kallodó dobozt, és lecsaptam rá) gyártok most agaros lukakat (egy darab minimum 20 perc, és kell belőle holnapra tizenhat), mert az újabb plét nemcsak vastagabb, de még hat másik tulajdonságában annyira szar, hogy nem tudjuk bennük lefotózni az embriókat.
szóval most le vannak szegénykéim lassítva tizennyolc fokon, és majd holnap, amikor kész lesz a tizenhat plét, mehetnek szkrínre.
ja, és akkor nem meséltem még a ma reggeli hisztit: tízkor hívott feri, hogy mi a francot keresnek a tegnapi embriók még a halházban, pucolatlan, hidegebb inkubátorban, lelassulva - végülis tegnap mindenki elfeledkezett róluk. erre bementem helyzetet felmérni (túldramatizált volt éppen a helyzet, feri olyanokat mondott, hogy mindet ki kell dobni, szimóne meg meglátott, és bőgve elvonult a halszobába, úgy kellett megvigasztalni, gondolom feri enyhén lecseszte), de persze korántsem volt olyan súlyos a dolog, mint amekkora hiszti lett belőle, de legalább egyre kezdenek felszínre törni az indulatok.
még jó hogy jövő héten szünetet tartunk, remélem mielőtt bárki ebbe belekattanna.
hogy szeptemberig ezzel nem végzünk az tuti, de hát ez van...

esik

most éppen esik.
két napig megint nyár volt, két óra alatt megszáradt a mosott ruci a kertben, de ma reggel megint esik.
a hétvége végülis tök szupi volt, krisztiék annyira jófejek voltak, komolyan nem ismertem rájuk, jó mondjuk én csak esténként voltam velük, meg szombaton, főleg sosó volt velük.
csütörtök reggel elmentek speyerbe a techikamúzeumba tengeralattjárót, repcsiket meg autókat nézni, délután meg sosóval kastélykerteztek: kisvonat, játszótér, aztán török kajálda (aznap sikerült 9-re hazaérnem, úgyhogy én a török maradékait vacsiztam).
pénteken reggel elmentek a fun forestbe fára mászni, és vagy háromig ott voltak, aztán kaja otthon, délután meg elmentek rucit vásárolni, miközben sosó vigyázott a botira (az átokrossz ötéves kölökre) (én nyolcra már haza is értem aznap, bár már pénteken csak fél tizenegyre mentem be, mert most ez az új felállás, feri rámszólt, hogy csak ebéd előtt menjek be, hamár esti műszakaim vannak)
aztán szombaton elmentünk a bühlerthali vízeséshez, ami úgy néz ki, hogy hatalmas sziklák között ide-oda esik a patak két kilométer hosszan, aztán amikor majdnem a végén vagyunk, a hegy tetjéhez közel, jön a ráadás nagy vízesés, ami mellett létrán lehet felslattyogni. hú, ezt nagyon élvezték (boti is, aki általában félméterenként felveteti magát az apjával, mert nem bír menni, végig elől ment és tobozokat botokat gyűjtött, imádta), meghüttézve jöttünk vissza, én persze bealudtam, addig a többiek elcangáztak játszóterezni, majd este elmentünk kaját venni.

most meg itt csücsülök a banános szójatejes müzlimmel -hú, amíg itt voltak, megint kenyeret reggeliztünk, ki is készült a pocakom, najó, lehet, hogy az apfelstrudelhez kapott vaníliaszósz meg fagyi is segített felfújni, de egész hétvégén szenvedtem, aztán tegnap végre négyszer mentem slozira. fájt is a hasam rendesen, tegnap már annyira, hogy ma már el akartam menni vele dokihoz, annyira szúrt a bal oldalon a hasam, hogy már utánajártam, mik a vakbélgyulladás tünetei, de szerencsére minden ilyen cucc (vakbél, epe, stb) a jobb oldalon fáj, úgyhogy este sikeresen lenyugtattam magam, hogy valószínűleg csak a méhszalagok nyúlnak, meg nyomja azokat pluszban a feszült belem. ma már jól vagyok, csak talán mintha a jobb oldalamon elkezdett volna húzódni valami :)

na megiszom a teámat, és keresek egy bábát, aztán felhívom. enyém az egész reggel. uppsz, már nincs is teám :)