Heti összes

A hétfői nyugis nap után kedden megazúzós napunk volt: babazene, ami egyébként isteni volt, hajvágás Hannának a fodrásznál, amit Hanna szupernyugisan végigsasolt a tükörben, nagyjátszó, majd vacsifőzés Hannának meg Merelnek, aztán Sosóval kettesben gyors vacsi a belga sörözőben és irány a bölcsis videózás.
Szerdán a migrén után befejeztem a szoknyát, az övrész meg az alja felhajtása volt még hátra. Még azért a bölcsiből elhozás előtt belefért a rég tervezett cipővásár, aztán kiültünk Hannival a csatornapartra kacsákat etetni.
Tegnap Andiékkal állatkerteztünk, de annyira tutyimutyizás és időelcseszésvolt az egész nap, hogy estére tök ideg lettem.
Ma a királynő szülinapján két hét kánikula után esett, úgyhogy csak délután mentünk ki a bolhára, de azért sikerült 3 ajróért bicajt meg 50 centért elektrót venni.
Holnap indulunk KA-ba, hétfő délután átveszem végre a doktorimat Heidelbergben, aztán ha esik, hazajövünk, ha nem, kircsizünk egy nagyot.

Négy órás roham

Ma reggel korán keltünk, fél nyolckor már Hanna is kukorékolt. 8 körül kezdődött az a furcsa dolog: mintha a napba néztem volna, és a nap beleégett volna a retinámba, egy helyen a szememben nem láttam, aztán annak a "napfoltnak" elkezdett villódzni a széle. Ez kábé húsz percig tartott, gondoltam amint elkészülök Hanna tejbegrízével, és végre leülünk enni, meg beveszem a vitaminomat, elmúlik. A-vitaminhiány, egyértelmű. El is múlt, de szép alattomosan bekúszott a fejfájás, az az agyadon az abroncs-szerű, ami élénk hányingerrel és fénykerüléssel jár (népnyelven csak úgy hívják, migrén). Bevettem egy kvarelint, felvettem a napszemem, és bölcsi után beestem az ágyba, fejem felpolcolva, hogy ne hányjak, fejemre a takaró. Most keltem, 12 körül, enyhe fejfájással és sértődött gyomorral.
Nem esett jól, egy csöppet sem, pláne hogy így elment vele a délelőtt.

Miért éppen?

Amikor Hannával voltam terhes, volt a Jóbarátok - Veráéktól kaptuk kölcsönbe. Aztán Sosó rátalált az MTV videótárára, na ott néztük az 5 perc múlva jövöket meg a Tűzvonalbant, míg valaki szóba nem hozta a Miért éppen Alaszkát a fb-on. Karácsonyra meg szülinapomra is kaptam részeket, így aztán van mit néznünk, ha éppen nem a gépeinket püföljük egymás mellett ülve. Vagy ha éppen nem egymás kezéből vesszük ki a Dűne könyveket. Az első könyv fergetegesen magával ragadott, a másodikat csak most hoztul el Pestről, és Sosóegyből lecsapott rá, így kénytelen vagyok a többi jó könyvemet olvasni. Pl Lábass Endre Felnőttláncfű.

cora

ma ültem a fodrásznál a hajmosónál, néztem a szürke plafont, a falra felmásztatott szürke padlószőnyeget, dumáltam a holland társtalan karinnal, akinek göndör a haja, de kihúzatja és aki már elvárja, hogy tudjak hollandul, és coráról nosztalgiáztam.
cora fodrászszalonja ott volt egy saroknyira az intézet vendégházától a mühlburger tornál. a plafont egy háló takarta el, amire száraz leveleket szórtak, az egyik fal terepszínűre volt festve, a hajmosók überdizájnosak voltak, ők meg egész elfogadható áron vágtak festettek. sőt. cora mindig lelkesen készült, bújta a fodrászmagazinokat, hogy milyen frizurát csináljon éppen aktuálisan, mert hogy a göndör haj kuriózum volt náluk. sokat dumáltunk, magánéleti dolgait, anyjával való viszonyát, keletnémetségét a nyugaton, a sulit, ahova beiratkozott mind-mind elmesélte, és beszéd közben meg- megállt az olló a kezében. eleinte angolul beszéltünk, de aztán elvárta, hogy tudjak németül.
gabriellel együtt csinálták a szalont, ő a pasija is volt egyben, egy kigyúrt gombócfejű nintendó-őrült, akiből corának már rég elege volt, de azért elvoltak együtt. aztán mikor végülis szakítottak, gabriel lelépett, otthagyta corának a szalont, amit egyedül nem tudott fenntartani, így aztán a szalon bezárt, és cora a fürdőszobájában tupírozta a vendégeket.
már nagy hasam volt Hannával, amikor a fürdőkádja előtti kis szőnyegen térdelve mosta meg a hajam hajvágás előtt.
aztán többet nem hívtam, máshoz jártam festetni meg hajat vágatni, oda, ahol Hannával sétáltunk nap mint nap, egyszerűbb volt, csak beszóltam babakocsitologatás közben, hogy holnap jönnék.
így múlnak el az évek, a korszakok, fodrászokban számolva is megy az élet. feri, cora, karin...

apja lánya

mostanában rendeződni látszik az apa-lánya viszony, már nincsenek nagy hisztik, hogy inkább mamához, Hanna önfeledten megy le az apjával a játszóra, miközben vigyorogva integet nekem, sőt, két napja az apja mesél meg énekel neki este, és bár nem alszik még el vele, de próbál. mindezek hatalmas lépések, büszke vagyok rájuk, na.

tavasz

Kedden uszoda után elmentünk leadni Sosó jelentkezési lapját az egyetemi nyelvtanfolyamra, és beugrottunk egy teára meg sütire a botanikus kertbe - Hanna kérésére. És ha már ott uzsonnáztunk, jól be is vásároltunk virágmagokból meg vettünk eper és paradicsom magot is. Ma jól elültettük őket, kíváncsian várom, hogy kikeljenek, olyan izgi!

Sok

Most a pesti otthonlét alatt sikerült annyira besokallnom Sosó apjától, hogy ne nagyon akarjak többet náluk lakni, ha Pestre megyünk. Mondjuk karácsonykor nem is férünk majd el, mert Krisztiék kimennek Kanadába, és a házrészüket kiadják, és ők alszanak majd apóséknál, ha hazamennek. Bár a terv szerint mi is ott alszunk, egy szobában négy felnőtt és egy másikban meg apósék a három unokával, de inkább nem megyünk vagy max Andiékhoz. A húsvét hétfő annyira erőltetettre sikeredett ( a családi háttér ismeretében meg pláne érthetetlen is, hogy miért), hogy a családom is megirigyelte volna, nade az, ahogy ránk akaszkodtak az utolsó este, csak hogy még egyszer lássák Hannát, dühítő volt. Ezenfelül sikerült elérniük, hogy a szuperül evő gyerek a jelenlétükben alig egyen - nem is csoda, ha félpercenként rám szólnának, hogy egyek, rágjam meg a falatot, ne ezt egyem, hanem azt, én is hagynám az egészet a csudába. Sose bosszantottak fel ennyire, mint most, amikor ráadásul nem vették le, hogy anyám nem éppen vendégváró állapotban van - annyira rekedt volt, hogy nem volt semmi hangja. Na mindegy, majd elmúlik a dühöm, mint ahogy talán nyárra elfelejtem Berconka agresszivitását is, és megjön a kedvem vele együtt táborozni. Bár egyelőre keresztbeszervezett a korai hazaútnak az élet: Hannát el kell vinnünk szemészhez, mert a gyerekdoki szerint esélyes, hogy az egyik szemét kevésbé használja, és csak július 21-ére kaptunk időpontot a kórháztól. Ha már időpont, behülyített Sosó
meg a bölcsisnő, hogy valamit kezdeni kéne Hannával, nem igazán viselkedik okésan a többi gyerekkel. Szóval május 10-én elviszem az én hollandul nem beszélő, zárkózott szemlélődő kis mimózámat, hogy a védőnők gyöngye megmondja, mit tegyünk, hogy a gyerek társas kapcsolatait tisztába tegyük. Juteszembe, rákeresek a babazenés tanfolyamra, annak több esélyt adok arra, hogy hasznos legyen erre a problémára, mint ennek a beszélgetésnek.

Uszoda-mánia

A babaúszás eddig is tuti befutó programnak számított, de most, hogy Hanna ismeri a bölcsiből a dalokat, meg hogy tudja, mit kellene a mancsával rá művelni, még jobban élvezi az egészet. Nade most már rákattant a csúszdára is, de persze azt egyedül akkor se hagynám, ha eszébe jutna, hihetetlen fárasztó egy uszodás délelőtt: 15 perc bringázás oda, általában ellenszélben, 30 perc gyerekemelgetés vagy elkapás, aztán féktelen lépcsőmászás és csúszás. Kaja nélkül nem is menne a hazaút, az tuti.

Aranyköpések

Elhatároztam, hogy ezentúl gyűjtöm Hanna beszólásait az utókornak. Íme pár eddigi emlékezetes:
- Anya, levetkőztetted az ágyat!
- Anya, kimostad a kupakokat is véletlenül? Furcsaság!
- Buszozzunk villamossal!
- És mondd Hannika, hogy repültél? - A kezével is mutatva: Gurult, gurult, felszállt, repült, repült, sűllyedt, gurult.

trafó

amikor megnéztem, hogy milyen programok lesznek a pesti ottlétünk alatt, valahogy rátaláltam a trafóbeli bicajos-cuccra (Medence Csoport, Bélaműhely, MobilBrigád: Mini-a-Túrák), rögtön tudtam, hogy erre bébé rögtön vevő lesz. és lett is. vicces volt, voltunk vagy tízen, nagyon kis otthonos hangulat volt. az első felvonásban volt az arc-színház, na az nagy átverés volt, kultúrszívatás, de a többi marha jó volt, a bicajalkatrész-zenélés pedig egyszerűen zseniális. irtó jó zene ötletes "hangszerekkel" előadva.
aztán bónuszként ráakadtunk a termelőszervezetes kiállításra, ahol egy elektromos orgona meg egy eminent szinkopátor várta a jónépet zenélésre. persze hogy kipróbáltuk, nagyon vicces volt.
aztán hazafele sétáltunk egy csomót, mert gyalog indultunk a szimpla kertbe és eltévedtünk, és mire odaértünk volna, már indulhattunk is az utolsó hévhez, szóval akkor már inkább sétáltunk tovább, szóval séta közben megváltottuk egymást meg a világot. komolyan, felért ez az este egy pszichiátriai ráncfelvarrással. mindenfajta segédeszköz nélkül.

Tavasz

Végre itt a jóidő, lehet huzamosabb ideig kinn lenni anélkül, hogy szétfagyna az ember, bár még csak 15 fokra megy fel, ami ugye nem egy hőségriadó, de a napon isteni. Szóval most már lehet játszózni, ma meg kinézünk a parkba, vasárnap meg a hortusban jártunk az orchidea- kiállításon.

Telefon-poszt

Na azért nem ugyanaz a klaviatúra meg a tapiképernyő, ha ír az ember, de azért ezt is meg lehet szokni. A legviccesebb, h szkájpolni is lehet bele, meg bevásárlólistát írni, meg zenét hallgatni, receptet keresni, meg emailt olvasni, szóval mindent, ami
miatt bekapcsolnám a laptopot.

fürge ujjak szakkör

most újra gépközelben vagyok, de ez ritka, mint a fehér holló, és nem csak azért, mert pesten voltunk egy hétig, hanem mert kaptam szülinapomra egy ájfónt témobilos előfizetéssel, ahol megnézhetem a leveleimet, meg lehet faszbukolni, így alig van miért bekapcsolni a laptopot, hanem mert kötök meg elkezdtem varrni is. tegnap bevitettem magam sosóval hágába, hamár úgyis ügyfélhez megy oda, és vagy másfél órát töltöttem a helyi röltexben. merthogy hágában van anyagbolt, na ilyet pl itt sehol nem láttam, és ez nem is akármilyen. katalógus alapján lehet szabásmintát venni, aztán hozzá segítenek anyagot választani, ahhoz varrógépcérnát meg zippzárt meg gombot. egy kisebb vagyont otthagytam két kislányruha, két női szoknya meg egy női ruha szabásmintáért, meg a hozzávaló anyagokét plusz extrákért, szabóollóért, szabásminta-másoló papírért, krétáért stb. de tegnap este nekiestem egy kisruhának, amire egy helyett két zsebet is varrtam, és ma délre már Hanna abban szaladgált fel-alá, és azt mondta, nagyon ügyes voltál :)
az egyik női szoknya is elég egyszerű, asszem annak jövő szerdán (szigorúan bevásárlás után, mert pénteken az a varrási láz miatt elmaradt) nekiállok.