Felavattam a pár éves, de mindeddig használatlan marktplaatsos accountomat, és két hete vettem egy sötétbarna használt stokkét Lizinek. Hanninak a királynőnapi bolhán vettünk egyet tavaly egy huszasért. A második szék, amire licitáltam, az enyém lett 55 euróért -135 újonnan. Anikótól megkaptuk hozzá a kisbaba-háttámlát meg a lábfogót, és így szuperül elüldögél benne a kiscsaj. Kellett vmi, mert Hanni régi etetőszékében vigyorogva lecsúszik, eldobja magát, próbál hintázni, röviden kész katasztrófa, ahogy abban ül. Pláne ahogy eszik.
Aztán ha már ilyen jól ment a licit meg minden, úgy döntöttünk, hogy a pincében porosodó, a jövőben is valszeg felesleges, Borosséknak sem kellő cuccainktól megszabadulunk.
Na szóval felraktam három hirdetést: a Feritől kapott ősrégi jogger babakocsit meg a baba-függőágyat 30-ról induló licitre, a 3in1 abc design babakocsit meg fixen 250-re. Ez utóbbit drágán kínáljuk, de ha vki kifizet érte ennyit, akkor vigye, ha nem, lassan leviszem az árat. Valaki amúgy már így is beajánlott érte egy százast, de még várok.
A függőágy érdekel vkit, de postán kéri, el kéne mennem megkérdezni, mennyi a postaköltsége egy ekkora csomagnak.
A joggert pedig ma vitték el negyvenért.
Szóval kezd beindulni a biznisz. Még meg kell győznöm Sosót, hogy a hasizompad is tök felesleges - 7 év alatt kétszer ha használta, és akkor azt is felrakom. Bár az már inkább őskövületnek számít, és lehet, hogy csak a hulladéktelepet érdekli...
Na, majd még körbe kell nézni jól a pinyóban.
péntek, június 29, 2012
csütörtök, június 28, 2012
konyha
Na az úgy kezdődött, hogy elmentünk Zouterwoudeba, ahol a Hoge Rijkdijkon egy rakás bútorbolt van, hogy megnézzünk egy konyhastúdiót. Be is mentünk az elsőbe (Brugman), ahol is kiderült, hogy Sosónak már fix elképzelése van, hogy milyen legyen a konyhánk (ugyanolyan, mint itt a bérelt lakásban): fényes fehér elejű és fogantyú nélküli - persze nem ő takarítja le az ujjnyomokat a fényes fehér ajtókról. Én először jól megsértődtem, hogy akkor mi a francnak vitt el engem, ha még beleszólásom sem lehet az egészbe, és a konyhastúdióban ücsörögve azt tervezgettem, hogy ezután én oda be sem teszem a lábam, majd ezentúl ő fog főzni a csilivili konyhájában.
A fiatal srác rajzolt nekünk konyhát, amit aztán a hétvégén újrarajzoltunk, merthogy elfeledkeztünk egy ablakról, ami miatt borult az eredeti terv. Bevetettük az ikea konyhatervezőjét, és végül a negyedik elrendezésben megállapodtunk, hogy az mindkettőnknek tetszik, elég sok munkafelületet és pakoló- meg tárolóterületet tartalmaz, és még jól is néz ki.
Elkezdtem árajánlatot kérni erre az adott elrendezésre és a fényes fehér fogantyú nélküli modellre több stúdióból is (egy árajánlat készítése átlag másfél-két óra), és hát a nyolctól tízezerig terjedő összeg eléggé sokkolt minket. Egy hét összehasonlítgatás, szekrény-nyitogatás, mosogató-beépíthetőség vizsgálgatás (kilóg-e a mosogató pereme a munkalapból vagy sem) és húsz kilónyi mikro-sütő-hűtő katalógus begyűjtése és áttanulmányozása után eljutottunk oda, hogy Sosó feladja az elveit, és rám bízza a döntést. Én szeretnék valami "durvább" színt (pl magnólia vagy krém- na ezekről elsőre meg nem mondod, hogy nem fehérek, csak mondjuk nem annyira vakító a konyha tőlük), és ha lehet, megvadítani azt egy más színű fiókkal vagy egy ütős munkalappal.
Már a sokadik konyhastúdióban kapott ajánlat után felfedeztem egy dán stúdiót, ahol egész korrekt árakon adnak a többitől eltérő konyhákat, amik eléggé tetszenek, sőt még siemens gépekkel is megdobják az embert a nyári akciójukkal (persze csak hármat adnak, de hogy ne legyen már minden összevissza, az ember megveszi a többit is a siemenstől, jó politika. persze a hűtőnél nem leszünk sznobot, azon nem látszik a márka, jó lesz abból egy olcsóbb is). Így ők egy fa munkalapos, jól kinéző, siemenses cuccokkal felszerelt konyhát annyiért adnak, mint máshol a műanyag munkalapos whirpoolost, úgyhogy holnap elviszem Sosót, hogy lemeózza ő is őket, és ha rábólint, a két hete fennálló ámokfutásnak, folyamatos árajánlat-kérésnek véget vetünk.
Ezek után jöhet a többi: a csempe-választás, a fürdőszoba megtervezése, fürdőszobabútor és szaniterek kinézése, a hajópadló beszerzése, amiken még a jövő pénteki hazautunk előtt jó lenn túl lenni.
A fiatal srác rajzolt nekünk konyhát, amit aztán a hétvégén újrarajzoltunk, merthogy elfeledkeztünk egy ablakról, ami miatt borult az eredeti terv. Bevetettük az ikea konyhatervezőjét, és végül a negyedik elrendezésben megállapodtunk, hogy az mindkettőnknek tetszik, elég sok munkafelületet és pakoló- meg tárolóterületet tartalmaz, és még jól is néz ki.
Elkezdtem árajánlatot kérni erre az adott elrendezésre és a fényes fehér fogantyú nélküli modellre több stúdióból is (egy árajánlat készítése átlag másfél-két óra), és hát a nyolctól tízezerig terjedő összeg eléggé sokkolt minket. Egy hét összehasonlítgatás, szekrény-nyitogatás, mosogató-beépíthetőség vizsgálgatás (kilóg-e a mosogató pereme a munkalapból vagy sem) és húsz kilónyi mikro-sütő-hűtő katalógus begyűjtése és áttanulmányozása után eljutottunk oda, hogy Sosó feladja az elveit, és rám bízza a döntést. Én szeretnék valami "durvább" színt (pl magnólia vagy krém- na ezekről elsőre meg nem mondod, hogy nem fehérek, csak mondjuk nem annyira vakító a konyha tőlük), és ha lehet, megvadítani azt egy más színű fiókkal vagy egy ütős munkalappal.
Már a sokadik konyhastúdióban kapott ajánlat után felfedeztem egy dán stúdiót, ahol egész korrekt árakon adnak a többitől eltérő konyhákat, amik eléggé tetszenek, sőt még siemens gépekkel is megdobják az embert a nyári akciójukkal (persze csak hármat adnak, de hogy ne legyen már minden összevissza, az ember megveszi a többit is a siemenstől, jó politika. persze a hűtőnél nem leszünk sznobot, azon nem látszik a márka, jó lesz abból egy olcsóbb is). Így ők egy fa munkalapos, jól kinéző, siemenses cuccokkal felszerelt konyhát annyiért adnak, mint máshol a műanyag munkalapos whirpoolost, úgyhogy holnap elviszem Sosót, hogy lemeózza ő is őket, és ha rábólint, a két hete fennálló ámokfutásnak, folyamatos árajánlat-kérésnek véget vetünk.
Ezek után jöhet a többi: a csempe-választás, a fürdőszoba megtervezése, fürdőszobabútor és szaniterek kinézése, a hajópadló beszerzése, amiken még a jövő pénteki hazautunk előtt jó lenn túl lenni.
megingás
Júni 15-én aláírtuk az adásvételi szerződést. Mivel ez egy péntek volt, a három munkanap gondolkodási idő kedden éjfélkor járt le. Kedden kiraktak egy hirdetést a fundára egy 329ezres házról, az egyik álomutcából. Nagyobb a kertje, százszor jobb helyen van, azon az utcán, ami a cronenstijn parkba vezet. Persze ezt csak csütörtökön vette észre Sosó, és elkezdett agyalni, hogy mi lett volna ha.
És hiába mondtam neki, hogy hülye és hogy hagyja azonnal abba ezt az egészet, addig agyalt mindezen, míg kedden lelkibeteg lett tőle, hogy az az ő álom-háza, és ő most visszamondja a másik szerződést. Annyira irracionális lett, mint egy szerelmes kamasz, nem bírtam nem a képébé nevetni, de ő csak jajongott meg fizikailag szenvedett, egész nap alig evett.
Elintéztem aznapra, hogy megnézzük ezt a másik házat, ő meg felhívta a rabobankos nőt. Egyrészt ez a ház egy százezerrel drágább, mint a másik, így a hitel törlesztőrészlete havi ötszázzal lenne drágább alapból, de mivel megváltoztatják az nhg feltételeit, egy fél százalékkal eleve több kamatot kéne még fizetni, szóval az ötszáz plusz az inkább hatszáz plusz, és ahogy most állunk, ezt egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. A 10% büntetést meg pláne nem. Másrészt az átépítés később kezdődne, a mesterekkel már eleve lebeszélte, hogy mikor jönnek, és asszem elég nagy mosolyszünet lépne fel, ha most mindez borulna. Harmadrészt az álomház tetőszerkezete rohad, a padlója recseg-ropog, százszor vacakabb állapotban van, mint az aktuálisan megvett házunk.
Szóval kedd estére Sosó kijózanodott. Azóta nyugi van, szépen folytatjuk a csempe-hajópadló-konyhabútor-fürdőszoba-tervezést.
És hiába mondtam neki, hogy hülye és hogy hagyja azonnal abba ezt az egészet, addig agyalt mindezen, míg kedden lelkibeteg lett tőle, hogy az az ő álom-háza, és ő most visszamondja a másik szerződést. Annyira irracionális lett, mint egy szerelmes kamasz, nem bírtam nem a képébé nevetni, de ő csak jajongott meg fizikailag szenvedett, egész nap alig evett.
Elintéztem aznapra, hogy megnézzük ezt a másik házat, ő meg felhívta a rabobankos nőt. Egyrészt ez a ház egy százezerrel drágább, mint a másik, így a hitel törlesztőrészlete havi ötszázzal lenne drágább alapból, de mivel megváltoztatják az nhg feltételeit, egy fél százalékkal eleve több kamatot kéne még fizetni, szóval az ötszáz plusz az inkább hatszáz plusz, és ahogy most állunk, ezt egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. A 10% büntetést meg pláne nem. Másrészt az átépítés később kezdődne, a mesterekkel már eleve lebeszélte, hogy mikor jönnek, és asszem elég nagy mosolyszünet lépne fel, ha most mindez borulna. Harmadrészt az álomház tetőszerkezete rohad, a padlója recseg-ropog, százszor vacakabb állapotban van, mint az aktuálisan megvett házunk.
Szóval kedd estére Sosó kijózanodott. Azóta nyugi van, szépen folytatjuk a csempe-hajópadló-konyhabútor-fürdőszoba-tervezést.
csütörtök, június 21, 2012
Szállás
A mostani egyik nagy cselendzs két hétre szállást találni Imrének, a víz-gáz-szerelőnek, a fiának, aki jön neki segíteni, meg a feleségének, mindezt úgy, hogy ha lehet, napi 50 ajró körül.
A legolcsóbb szálló 80-nál kezdődik, egy b&b szintén, kamertjét legtöbbször csak diákoknak adnak ki. Van egy minimál-kemping a szomszédunkban, a vizes parkban, egyébként az egyetlen leidenben, ahol egy kisházban van 4 ágy, egy rezsó meg egy hűtő, na az 29. Már ott tartottunk, hogy mi kiköltözünk oda aludni, Imréék meg laknak nálunk, de azért napközben mi is használjuk a lakást, míg a leideni expat levlistán jelentkezett egy szerb progmatos doktoranduszlány, hogy neki pont arra a két hétre kéne extrában fizetnie a diákszállós konyhás-fürdős kislakásáért feleslegben, mert ad1, átköltözik máshova, ad2, hazamegy. Szóval hivatalosan ezt nem szabadna, nade a doktorandusz-fizetés nem végtelen, a két hétért kért 290 sokat dobna rajta. Úgyhogy egyelőre úgy néz ki, ez a feladat kipipálva, azért fingers crossed, hogy ne legyen vele galiba.
A legolcsóbb szálló 80-nál kezdődik, egy b&b szintén, kamertjét legtöbbször csak diákoknak adnak ki. Van egy minimál-kemping a szomszédunkban, a vizes parkban, egyébként az egyetlen leidenben, ahol egy kisházban van 4 ágy, egy rezsó meg egy hűtő, na az 29. Már ott tartottunk, hogy mi kiköltözünk oda aludni, Imréék meg laknak nálunk, de azért napközben mi is használjuk a lakást, míg a leideni expat levlistán jelentkezett egy szerb progmatos doktoranduszlány, hogy neki pont arra a két hétre kéne extrában fizetnie a diákszállós konyhás-fürdős kislakásáért feleslegben, mert ad1, átköltözik máshova, ad2, hazamegy. Szóval hivatalosan ezt nem szabadna, nade a doktorandusz-fizetés nem végtelen, a két hétért kért 290 sokat dobna rajta. Úgyhogy egyelőre úgy néz ki, ez a feladat kipipálva, azért fingers crossed, hogy ne legyen vele galiba.
péntek, június 15, 2012
Berregô kommandós
Liza megtanult berregni, vagyis szájjal pukizni, és berregve vagy óbégatva kúszik egy-egy játéka után, amelyik van olyan pofátlan, hogy elguruljon. Most éppen Hanna ágya alá próbál bemenni, de mivel kúszva beveri a fejét a lécbe, próbál begurulni illetve hátonfekvésben bearaszolni. A nappaliban tegnap magára borította Hanni társasait, az elérhetetlen legofigurákkal meg nekiállt veszekedni. Hanni mindig is "rendes" gyerek volt, sosem evett földet, pancsolt a wcben, vagy ilyenek, ellenben Liza már kóstolta a lámpa zsinórját, és boek felkiáltás után elkezdte lepakolni a dossziékat a polcról. Imádja a tollakat rágni, a papírokat csócsálni, úgyhogy nála abszolút igaz, hogy ha csöndben van, rohanni kell kiszedni a cuccot a szájából. Az új házban asszem kénytelenek leszünk A) rendet tartani, B) bevetni az itt doboznak becézett járókát. 
szombat, június 02, 2012
Hernyó
Ma visszamentünk Zoetemeerhez, ahogy múlt héten strandoltunk, és hernyóveszély felirat fogadott minket minden tölgyfán.
Rákerestem gyorsan mi a fene ez az egész: a hernyó szőre kiütéseket okozhat.
Na, hát akkor megvan, hogy mi a fene az a sok viszkető folt a jobb karomon. Dr Jurgens nem trafált nagyon mellé a szteroidos kenőccsel...
Rákerestem gyorsan mi a fene ez az egész: a hernyó szőre kiütéseket okozhat.
Na, hát akkor megvan, hogy mi a fene az a sok viszkető folt a jobb karomon. Dr Jurgens nem trafált nagyon mellé a szteroidos kenőccsel...
Öreg szem
Már egy ideje észrevettem, hogy ha valakivel beszélgetek, sokszor újra kell állítanom a fókuszt, valami nincs rendben a közelre látásommal. Ma voltam a féléves kontaktlencsés kontrollon, és kiderült, hogy mindkét szemem javult egy negyedet. A woosteres őszülő jóképű optikus, aki a szemhéjamon lévő anyajegyet is minden alkalommal leméri az amúgy ingyenes kontrollon, azt mondta, hogy ez a javulás átlagban 40 körül kezdődik, úgyhogy megelőzöm a kortársaimat ;)
A nagy felfedezés
Liza tegnap óta körbekrúzolja a nappalit, élvezettel forogja, pörgi és néha kússza be a teret, vigyorogva kóstolgatja az ipad töltőjét, kapja fel Hanni földgömbös tollát, hogy pár perc múlva a radiátor alá rejtse el, vigyorogva igent majd nemet bólogatva, amikor rákérdezek, hogy tényleg ő tette-e oda, lelkesen hintáztatja a hintaszéket, bababát kántálva rugdossa a kosarakat vagy az alaptévé asztalát, kergeti a labdát, kockát vagy a guruló, csörgő katicás duplo figurát.
Gyógytornászi javaslatra van most nálunk kapitális kupi a földön, hogy a szétszórt játékok mozgásra motiválják. Mondjuk a kisszék körüli diónyi kekszmorzsákról nem ő tehet, hanem a tegnap frissiben kibújt első és a kibújni készülő másik fogacska, meg Liza türelmet nem ismerő követelődző éhsége. Ugyanis egy kis keksz morzsolgatása és alapos szétszórása, időnkénti rágcsálása annyira mókás, hogy kapok pár perc haladékot a kaja elkészültéig.
Gyógytornászi javaslatra van most nálunk kapitális kupi a földön, hogy a szétszórt játékok mozgásra motiválják. Mondjuk a kisszék körüli diónyi kekszmorzsákról nem ő tehet, hanem a tegnap frissiben kibújt első és a kibújni készülő másik fogacska, meg Liza türelmet nem ismerő követelődző éhsége. Ugyanis egy kis keksz morzsolgatása és alapos szétszórása, időnkénti rágcsálása annyira mókás, hogy kapok pár perc haladékot a kaja elkészültéig.