koncert

és akkor vannak azok a rugdosások, amikről egy ideig fogalmad sincs, mit jelentenek, de mivel kellemes a zene, félhomály van, nem is nagyon érdekel, jó, mocorog a gyerek, nade amikor már hatodszor ugyanoda rúg, kezd gyanús lenni a dolog, és akkor az ember kicsit letolja a pocakján a terhes szoknya gumis csíkját, elvégre a nézőtéren sötét van, és a harisnyát is lejjebb tuszkolja, úgy, hogy az ne pocak magasságban vágjon, és láss csodát, a rúgások abbamaradnak, és csak egy kis mocorgás marad, majd teljes nyugi, annyira, hogy az ember maga is majdnem bealszik. de egy klasszikus zenei koncerten ezt lehet zene élvezésnek is hívni.
amúgy marha vicces egy dolog, hogy elektromos zajokat és prüntyögést kevernek a zongora szóló alá, nekem nagyon bejött ez a ambient-classic, meg amúgy az olasz öregúr, aki egyébként maga zongorázott, sima klasszikus zenéje irtó kellemes volt...

hulla

ez a hét megint klónozás volt, esténként átlag kilenc tájban estem haza, nem volt éppen vicces, szóval mára már abszolút hulla vagyok, de jön a hétvége, és a pasimat is kifárasztották márszejben, szóval holnap pihi, este meg koncert, aztán vasárnap találka rékáékkal, és délután meg lelép a pasim párizsba (az új vonyíttal, igen, három óra alatt ott van)
aztán jövő héten folytatjuk az injektálást...
csak lenne már ennek vége...

gétvéj

és igen, múlt péntek óta ha rámkeres valaki a pabmeden, akkor egy újabb már három cikket köp ki a kereső, merthogy a marseille-i gétvéjes cikk megjelent a plos one-ban (asszem kemény 1-es faktora lehet, de sebaj, publikációóó)

huhh

már éppen kezdtem aggódni, hogy ez ügyben is nekem kell a dolgok után járni, de szerencsére nem, elég volt egy űrlapot kitölteni még másfél hónapja, meg válaszolni a titkárnő levelére kábé egy hónapja, és mostmár kezemben a szerződéshosszabbítás, december 02-tól április 30-ig félállású kutató leszek ugyanannyiért, mint most doktoris, de akkor már hivatalosan csak napi négy órát kell benn lennem. mondjuk december közepéig, merthogy akkor kiveszem a szülés előtt hat héttel kivehető szülési szabit, aztán meg szülés után nem is tudom, asszem két vagy három hónap szabi jár, utána meg elterngeldre megyek. szóval igazából már nem nagyon kell bejárnom decemberben, dehát az elterngeldhez jól jön egy munkaszerződés - a szülés előtti egy év fizujának az átlagát veszik alapul, és annak a 70%-át adják.
de azt viszont meg kell kérdezősködnöm, hogy ez a szerződés akkor is lejár-e, ha közben elmegyek szülni, merthát közben elmegyek szülni, meg egyáltalán, még miket kell intézni az egészhez...

ásítottál, drágaságom, vagy jól megmondtad a magadét?

tátogott ma délelőtt kisbéka nagyokat a kukucsnál, és persze most is nagyokat izgett-mozgott, nem is tudtunk fotót készíteni apukának, mert mindig elkalimpálta magát arrébb. azért volt megint méricske, és hát pocakosabb őkelme, mint a korosztálya (apjára üt ez a gyerek :), egyébként meg jól fejlődik, minden okés, sőt, három nappal korábbra jósolta a masina most a szülést a baba méretei alapján, és hát a méhem is legalább akkora, mint egy hónap múlva kéne lennie. de a dokinő szerint semmi gáz.
egy hónap múlva cukorteszt, aztán a 27. héten meg antiD-szuri.

na basszus

ezt meg hogy a francba csinálta ez a pasas - ámuldoztunk a macska hátán sétáló egereken. sem a macska, sem az egerek nem akartak elmenni a pulpitusról.
a pasas időnként egy ronggyal kenegette meg a macska szőrét - szerintem az egerek ki voltak éheztetve, szomjaztatva, és a macska szőréről nyalták le a betevő falatokat, kortyokat, a macska meg valószínűleg be volt drogozva és tele volt kajával.
csöppet sem volt vicces vagy aranyos, csak ijesztő, hogy miafrancot művelt ez az ember szerencsétlenekkel.

szar? dinia

szardínián az ember menjen cagliariba, vagy tűnjön el a hegyek között, túrázzon lakókocsival vagy agriturismozzon, de egyéb városba be ne tegye a lábát, főleg ne kajálni, vagy hajókázni, mert vagy főszezon van, és akkor minden siófok, vagy mert főszezon után két héttel minden kihalt.
beszarás, hogy mennyire lenyúzzák az embert a legprosztóbb kifőzdében, miközben cagliariban egy közepes étterem feleáron adja az isteni kajáját. ja, mellesleg az ember könyökén jön ki az a húszféle kaja, amiből mindenhol választhat (a kacifántos halas vagy nyerssonkás előételektől a kagylós spagettiig - semmi gusztusom nem volt a tengeri herkentyűkhöz, úgyhogy nekem maradt vagy háromféle kajalehetőségem).
(csakúgy mellesleg a klasszikon most a maskenáda valami nagyon kis fincsi klasszikus feldolgozása megy, isteni, jé, és meg is lehet rendelni itt a klassziktól, hát ez kurvajó üzleti fogás, onlájn aktuál pléjliszt linkkel a megrendeléshez, baszki, megadurva, meg is rendeltem a nagy meghökkenéstől, hú ez gyorsanment)
naszóval vissza a topikhoz, kajaügyben nem voltunk nagyon hepik, az édes reggeliktől a kiadós (négy fogást esznek, aszongyák) de szar vacsikig. végülis rájártunk a közértekre, ahol szendvicset csináltattunk magunknak, és vettünk hozzá parit meg gyümölcsöt.
szóval szardiniára kirandulni érdemes menni, nem pedig siófokozni, merthát azért ott siófok, jó, mondjuk ha tengert akar az ember, akkor se jó a balcsi, ha beleáztatja a sóskukoricát...
de kirándulni azt lehet, marhaszép tájak meg hegyek vannak ám ott, csak persze kell gps, meg német túrakönyv (a németek imádnak túrázni, és nekik írnak részletes túrautakat ismertető könyvecskéket), mert a rohadt helyi túraszervező gennyládák offszezonban nem indítanak már vezetett utakat, de a leszedett irányjelző táblákat azért vissza nem rakják.
így aztán hiába másztunk kétésfél órát felfelé, a hegy tetején hiába voltunk százméternyire a hegy belsejében levő, kétszáz körül épített kővárostól, az istennek sem találtuk a bejáratát, így aztán éhesen szomjasan visszakutyagoltunk, anélkül, hogy tiscalit láttuk volna, bár a hegy, amit megmásztunk, gyönyörű volt.
habár, lehet, hogy a másik oldalról lett volna érdemes megpróbálni, mert amikor egy szoroshoz igyekeztünk, találtunk egy tiscali táblát a másik irányba, nade akkor már feladtuk a kővárost. a szoros is szép volt, erdőn mentünk át odafele (ez igazán ritka), és másztunk is rendesen, és láttunk folyót, amiben nemcsak kő volt, hanem víz is (ez is irtó ritka jelenség volt sajnos).
meg voltunk két cseppkőbarlangban is, amik a tengerről nyíltak, az egyiket fókák használták régen, de hála a sok turinyónak, mind el lett zavarva, a másik csak szimplán gyönyörű volt, de a tenger annyira hullámzott, hogy visszafele már lépcsőn mentünk fel a part mentén, mert a hajó irtózatosan sokat dülöngélt, nem volt kedvünk abba beszállni.
persze mi is voltunk strandolni is, elhajóztunk cala lunába is, ami egy álomszép öböl, a homokpart másik (szárazföldi) oldalán pedig egy folyótorkolat van, és a homok alatt bukik le az édesvíz valahogyan, és mivel ebben is volt víz, igazi kis oázis volt ez. kár, hogy zuhogott az eső, és a büfében kellett párszáz emberrel kucorognunk, míg a visszafele hajó értünk nem jött (persze szieszta alatt nem jár a hajó, ahh, szieszta, ne is beszéljünk róla, déltől ötig semmit nem lehet csinálni, csak enni, de azt is mondjuk csak háromig, aztán meghal minden település, őrület).
aztán utolsó előtti napon cagilariba visszafele menet láttunk vadon tartott feketemalacot is (mit láttunk, úgy kellett ledudálni őket az útról), és perszehogy akkor láttuk a legszebb helyeket, úgyhogy ha egyszer nagysoká véletlenül mégis szardíniára enne minket a fene, már tudjuk hova kell menni.
de kisgyerekkel semmiképpen sem. a sok marha próbálta feltuszkolni a kishajókra a méterszéles babakocsit, és az alig párhónapos gyerekeket a tűző napon tartották délben, brrr. nem, jövőre max sorponba megyünk.

szánkó

csúszásban vagyok, kábé mindig mindenhol, egy csomó minden tennivaló van, és aztán meg olyan lassan megy, meg kedvem sincs. pl telefonálni védőnőknek vagy bábáknak, mongyukki hebammeneknek, egyrészt mert úgyseveszikfel, de végülis a dolgok néha helyrerázódnak maguktól, csak hallgatni kell a megérzésekre (akkoris, ha az az ember férjének a megérzése), és kimenni a slosszparkba, ahol éppen családi nap van, persze mi nem tudtunk róla, és ahol aztán két szimpi hebammen is hirdette magát az egyik sátorban, úgyhogy ma este megyek jógára, és megnézem magamnak, hogy tetszik-e az egyik.
de ettől még persze fel kéne hívni a herrbantlét, hogy egy hónapja zárat cseréltünk, és hogy oda kéne adni neki az új kulcsot, meg most már tényleg kéne valami hivatalos igazolás arról, hogy terhes vagyok, mert le kell adni a személyzeti osztályon (már mióta kérik), meg jó lenne rákérdezni arra is, hogy akkor most mi is a helyzet a szerződés-hosszabbításommal.
és akkor most ne is beszéljünk arról, hogy mikor lesz vége ennek a melónak (reméljük november végén), meg mikor állok neki igazán írni...
és még a szardíniai képek is még csak a fényképezőgépen vannak meg, meg egy csomó mindenről akartam írni...
najó, nem nyávogok tovább, megyek, kiolvasztom magam a kompetenssejt-gyártás után - a négyfokos szoba pár perc után kifejezetten olyan, mint egy kágébés vallatási eszköz. hmm, ennél már csak a mínusz húszas szoba fincsibb, ott két másodpercig bírsz csak meglenni. a legjobb az, hogy oda vannak bedobálva a cuccaink, mert két hete leégett az egyik mínusz húszas hűtőnk.

hájlakk

nem is meséltem, mert rohanás az élet, hogy megnéztük travoltát duginőciként, ahogy bájologva táncikál, meg fejfert, hogyan lehet ő gonosz rasszista karrierista exszépségkirálynő, meg walkent bugyuta, de mérhetetlenül szeretetreméltó apukaként.
gudmorningbaltimóóór

hintaszék

őrült nagy fickándozás megy kéremszépen idebenn, az utóbbi pár napban igencsak nagy lett a mozgolódás és a paskolás. a legdurvább az, amikor a méhszájamat ütögeti kisbéka őkelme, az nagyon fura érzékeny, akkor azért már rászólok, hogy menjen inkább aludni :)
de csak ha nyugiban ücsörgök, akkor aktív őkelme. ha megy a ringatás (autó, busz, hajó vagy séta), akkor nyugi van. valószínűleg hintaszékben kell majd a doktorit írnom...

őszből nyárba

megjöttem skóciából, egyben vagyunk még, pedig azért megszenvedtem a buszt meg a felfázást, sőt egynapos késéssel megérkezett a bőröndöm is, már minden kimosva, megszárogatva, sőt már be is pakoltunk, és lassan megyünk nyaralni tovább, ez most sosóval, és szardínia, meg meleg, meg nap meg tenger.
nyami.