Sokat tipródtunk, hogy mi legyen Hanni sportoltatásával kapcsolatban, de aztán Liza gyógytornászát kifaggattam még a nyáron, és megnyugodtam, hogy jók voltak a megérzéseim, és nem szabad ezt a sport-dolgot erőltetni. Persze ez nem azt jelenti, hogy otthon üljön a gyerek, és nézzen tévét, hanem hogy külön sportórákra hordozgatni nagyjából ötéves koráig felesleges, mert addig még annyira gyengék az izmaik, hogy csak kudarcként élnék meg a lassú előrejutást egy adott sportban. A játszótér, a futkározás, bicikli, roller satöbbi bőven elég. Csak hát a vele egyidős osztálytársai is már úszni járnak régóta, meg tornázni és balettozni. Mondjuk tavaly elvittem párszor kids dance-re a pilates studioba, de az inkább zenére tánci-tánci volt meg lányokkal bohóckodás, mint sport, az belefért a ne erőltessük koncepcióba.
Aztán ősszel kiderült, hogy nem indul újra a kids dance, és elkezdtem körbenézni, hogy mi van. A leiderdorpi uszodában, ahova babaúszásra jártunk Hannival, 9 hónapos a várólista az úszásoktatásra, úgyhogy októberben - biztos ami biztos alapon - beírattam, hogy öt éves korában már azért elkezdhesse az úszást. Januárban csörögtek, hogy van pár szabad hely, ha jó valamelyik időpont, elkezdheti az első részét, a vízhez szoktatást. Ha tud a vízen hanyatt és háton fekve egyenesen feküdni 5 másodpercen keresztül, akkor mehet majd tovább a rendes úszástanfolyamra.
Tegnap volt az első órája. Múlt héten lett volna, de előtte való nap nagyon fáradt volt, megfájdult a feje és belázasodott. Csütörtökre semmi baja nem volt már. Most hétfőn újra előjött ugyanaz. Próbáltam faggatni, hogy aggódik-e valami miatt, vagy hogy rágódik-e valamin, és bejött a sejtés: nagyon izgult, hogy az első úszásórán első legyen a versenyen. Megbeszéltük, hogy itt nincsenek versenyek még, majd csak nagyon sokára lesz úszásvizsga, de addig ő már nagyon jól fog tudni úszni.Úgyhogy egy nap alatt elmúlt minden baja, szerdán már ment suliba (pizsamában, miután az előző napot szintén abban töltötte :), és aztán délután meg mentünk úszni.
Az első órára bemehettem én is (Lizivel), ezek után csak kéthavonta egyszer lesz kijkles, amikor is a szülők ömlesztve bemehetnek, és megnézhetik, hogy hogy halad a porontyuk. Szerencsére a következő ilyen alkalom alig három hét múlva esedékes, szóval nem kell most még olyan sokat várni.
Hanni az első órán nagyon lelkes volt, és tök sok dolgot meg is mert csinálni, a fejét is simán belerakta a vízbe. A műanyag súlyzókkal már mennek a "követelmények", úgyhogy kapott két könnyebb hablapot, amik nem tartják annyira fenn a vízen, azokkal még kellett gyakorolnia. Aztán meg kaptak karikát, amit fel kellett venni a medence aljáról, az is jól ment, bár először lábbal szedte fel :)
Ami a lényeg, hogy nagyon lelkes volt az óra után is, már alig várja a következőt. Szóval úgy érzem, jól időzítettünk.
Amikor vége lett az órának, kissé megborzongtam az egymás mellett szorosan összetömörödött kis gyerektestek láttán, akik álltak vacogva az átjáróból kialakított közzuhanyban, és ömlött rájuk a fentről a plafonból a meleg víz - túl sok II.WW-os filmet láttunk már, na.
