Liza nap mint újabb szavakat tanul, hihetetlenül fejlődik a szókincse. Most hétvégen többek között megtanulta a gipsz szót is. A röntgent nem ejti szépen, de sebaj.

A péntek estét ugyanis az orvosi ügyeleten, majd a balesetin töltöttük, miután Liza hátradőlt a székemmel együtt, és fájlalta a bal kezét. Szerencsére nem tört el semmije, agyrázkódása sem volt, de hogy gyorsabban gyógyuljon a fájós keze, inkább begipszelték pár napra - így biztosan nem mozgatja. 

Hát nem is mozgatja, az biztos, ezt a dögnehéz egészkaros gipszet csak a másik kezével tudja megemelni. Nappal kendőben lóg a nyakán, de este anélkül alszik. Szerencsére jól aludt minden éjjel, nem is fájt a karja, de azért ez a gipsz ez egy piszok nagy macera. 

A doki hétfőt mondott gipszlestedésre, a gipszes srác keddet, az asszisztens meg szerdára adott időpontot. Végül ma délutánra áttettem, ma este Sosó lelép Párizsba egy marketinges továbbképzésre, két gyerekkel egyedül egyszerűbb gipsz nélkül. Ráadásul talán holnap így lenne egy nyugis napom, ha Lizi tud menni bölcsibe.

Hanni szerda este óta van itthon, egy egész napig lázas volt, de utána még két napig 3 órákat aludt délután, és pizsamában lófrált egész nap - szegénykém nagyon fáradt lehetett. Ma már karácsonyi asztaldíszt gyártanak a suliban.

Na de egy alig beteg majdnem hatéves, akit szórakoztatni kell, meg egy gipszeltkezű törpike simán is fárasztó, nem hogy karácsonyi ajándékvásárlás közepén, egy vasárnap éjfélkor leadandó kommunikációs tanács mellett.