a függőtemplom

amit már régen kinéztünk, hogy hűha, eztmegkellnézni, szintén Datongtól nem messze (röpke kétórás buszútnyira) van. Ezt is úgy kábé ezer éve kezdték el csinálni a szerzetesek. felmentek a hegy tetejére, kötelet kötöttek a derekukra, és szépen leereszkedtek a hegyoldalon, majd lukakat vájtak a sziklafalba, beleraktak méretes gerendákat úgy, hogy a haraduk lógott csak ki a falból, majd erre ráépítettek egy pár házikóból álló kolostort, ami még most is áll, sőt, naponta turisták százai járják be.
pár éve már nem üzemel, mint kolostor, mert a legutolsó szerzetes túl öreg volt már ahhoz, hogy naponta megtegye azt a sok sok lépcsőt, utódja meg nem nagyon volt, meg egyébként is, a sok látogató miatt túl zajos lett a szent hely...
details:
The Hanging Monastery (Xuángong Si, or Temple Suspended in the Air or Void) of Hunyuan County, Shanxi Province is one of China?s unique and remarkable feats of architectural engineering. Sited about 50 mi (80 km) southeast of Datong, it is built about a third of the way up a vertical cliff in Jinlong Guan (Golden Dragon Gorge or Canyon), part of the long Hengshan (Heng mountain), one of the four sacred Taoist mountains. The monastery was founded during the Northern Wei period (386-584) in the 6th century, although much was reconstructed from the Tang through the Qing eras, as well as in more recent times.
The complex consists of forty caves, or rooms, including six main halls, but its characteristic feature is the elaborate wooden façade of pavilions and walkways precariously resting on timbers jutting out horizontally and vertically from the cliff. There are colorful tiles on the roofs. Inside the caves are a number of Buddhist figures in bronze, stone, clay and iron. Although built on a sacred Daoist mountain, it has had many influences on it. The Three Religions Hall (San Jiao Dian) reflects the syncretic element of the Chinese religious and philosophical tradition. It contains the seated images representing the Buddha, Confucius and Laozi, seemingly in perfect harmony with each other.

a hírhedt datongi csirkétől pár kilométernyire

van Yungang, ami a sziklatemplomairól lett híres. több száz, ha nem ezer buddhaszobor található itt a homokkő sziklafalból kivésve.

némelyik elég siralmas állapotban van mára, hiszen a faragás óta eltelt cirka ezer év alatt a víz előszeretettel mosta el a homokkövet, így a szobrokat is. ám a műemlékvédelem cselesen megpróbálta visszaidézni az eredeti állapotokat: szögeket vertek be a homokkő szobrokba, erre meg agyagot raktak, amit széepn befestettek sok sok színűre. néhol ez az agyagréteg lejött, a szögekkel együtt, véletlenül vagy direkt, nem tudom, de így kitűnő kilyuggatott szobrokkal nézhet farkasszemet a látogató...
egyébként irónia ide, megjegyzések oda, felemelő élmény húszméteres buddhaszobrokkal szembesülni egy-egy ilyen pirinyó barlangocskában.

hétpróba, sőt, kéthétpróba

hát, mitagadás, ez a két hét azért hatalmas vízválasztó volt. asszem sikeresen vettük az akadályt a legvégén, pedig a közepén én meginogtam, de nagyon durván.
ijesztő volt, és ő is berezelt, mondjuk a szigorú és kegyetlen énemet megérzeve bárki megijedt volna.
besokaltam. egyszerűen elegem lett belőle, az idétlenségéből, a gyerekességéből, az agyamra ment, kiborított, így aztán nem vettem róla tudomást, inkább, minthogy a beihai park közepén a tavon hármasban vizibiciklizve hisztizni kezdjek. aztán úgy maradtam egy ideig.
aztán szerencsére elmúlt a dolog. ő is megnyugodott, én is felolvadtam. persze nem lett minden olyan, mint volt, de úgy érzem, átléptünk egy nagy küszöbön, nem volt ugyan egyszerű, de átléptünk rajta, kéz a kézben, együtt.
jönnek még ilyen küszöbök, tudom, de az első mindig a legnagyobb és legijesztőbb. most már gyerekjáték lesz rajtuk átugrálni. már tudom, mekkorát kell lépni. most már nem lesz baj.
most már nem sírok, ha megver a kinevetavégénben.

megjötem

visszaadhatatlan élményekkel, elmesélhetetlen látottakkal, elmondhatatlan tapasztalatokkal tele. ki is csordult, kiütöttem magam, náthás vagyok, de lehet, hogy csak az éjszakai vonatozás ártott meg a fűtetlen hálókocsiban...
majd összeszedem magam, meg hogy hol jártunk, mit csináltunk. majd. ha már beforgattam és elrendeztem a több, mint hatszáz képet, kitöröltem a rosszakat, és elpakoltam a cuccaimat, meg ha majd visszacseréljük a másik bőrőndjébe pakolt dolgokat a tegnap este bukarestbe küldött pasimmal. (még szerencse, hogy amikor a földrengés volt, még az itteni reptéren üldögélt).

és megvan!

jessz, jessz, jessz!
végre megvan sosó vízuma is, hiába kekeckedett vele tegnap a hisztérikus konzul, hogy nincs aznapi kiállítás, és ha nem tetszik neki, hogy keddre lesz csak készen a vízuma, mehet is bárhova, majdnem hozzávágva a papírjait. ígyhát sosó nem ment tegnap bukarestbe, maradt a fenekén, remélve, hogy a kis fecniért cserébe, amire október 12-i kiadás volt firkálva, megkapja az útlevelét, benne a vízummal, annak ellenére, hogy ma nem volt ügyfélfogadás...
megkapta, de azért nem volt az sem olyan egyszerű.
de mindegy, a lényeg, hogy megvan minden, a lonliplenet is, amiért most érdemes volt kiadni azt a röpke tizest, most komolyan, szerintem irtó nagy segítség, hogy minden oda van írva kínaiul is, merthát elég lesz rábökni arra, és már mindenki tudja, miről kérdezünk. (ja igen, a maradék ötezresemet ma odaadom a fogorvosnéninek, holnap már anyám pénzén veszek bugyit meg zoknit, mert nincs hét normális, nemszakadt, nemagyonmosott egyikből sem, basszameg, hovatűntek a dolgaim)
egyébként már alig várom az utat, nagyon izgulok, csupa izgalom vagyok, jajajajaj, de izgis....

nagyi esküvője

ja, hát kéremszépen, szombaton is esküvő, vasárnap is esküvő, anyám erre mit tud kérdezni? most már minden nap esküvőre fogtok járni?
nagyi esküvője érdekes volt, az biztos. a kántor énekére modern zenét kevertek, egyet énekelt egy megasztár-csajszi is, a főrabbi tartotta, de hogy miért nem hangosították ki, az érthetetlen...
érdekes élmény volt azért, tényleg.

ria, ria, hisztéria

nem, ez nem én vagyok, én ki nem állhatom azokat a csajokat, akik fogják magukat, hátat fordítanak annak, akire kiakadtak, bevonulnak a wc-be, becsapják az ajtót, becsapják a másik ajtót is, nekidöntik a fejüket, úgy bőgnek.
vagy mégis?
gratulálok, sikerült kihozni belőlem a hisztérikát. kemény meló volt, de sikerült.
persze ehhez kellett a reggel is, az egész nap melegágya, kellemes érzések és gondolatok ébresztője: takarítás anyámmal, aki annyit tett, hogy leült keresztrejtvényt fejteni, majd elment apámmal a piacra, majd folytatódott sosó exbarátnőjének esküvőjével, közben egy rosszullétes intermezzoval (valami gáz van a cukroháztartásommal, idegi alapon képes vagyok kézremegős rosszulétet produkálni, hajrá). a duzzogós takarítás valami miatt agresszív dühöngővé változtatott, olyan gondolatokkal megáldva, hogy mit keresek én egy exbarátnő esküvőjén, mi közöm hozzá, azonkívül, hogy sosó csak úgy van szívesen látva, ha én is ott vagyok, ergo az én szerepen egyelnő a lenkerekes aplikátoréval, amihez egy ilyen délelőtt után érthetően túl sok kedvem nem volt.
az esküvőre, láss csodát, mégiscsak időben odaértünk, pedig nem úgy tűnt, utána beültünk cukrászdázni sosó haverjaivel, pedig neki nem volt kedve hozzájuk, de én rábeszéltem (addigra lenyugodtam), majd felmentünk másik exnő barátnőjéhez (ez a tény persze csak utólag derült ki, amikor exnő rácsörgött barátnőre, aki zavartam motyogta a telefonban, hogy izé, a peti van itt, szóval eléggé kínos percek voltak, aztán amikor jöttünk lefele, rákérdeztem, és igen), aki pekingben élt egy ideig, és megígérte, hogy mesél, de csupa olyan dolgot mesélt, amit nem igazán volt informatív, max érdekes, a furcsa mimikája és stílusa agyilag totálisan kifárasztott. ezután elindultunk lonliplenetet venni a vestendbe, de nem kaptunk, csak tömegiszonyt és agymenést, aztán jött még egy kellemes pont az délutánban: hazaugrottunk átöltözni. megspékeltük egy gyors vacsival, de anyámhoz semmi kedvem meg türelmem nem volt, és amikor átöltöztem, sosó és anyám egyszerre, mint akik összebeszéltek, megkérdezték, hogy tényleg ebben jövök-e.
mármint hogy kényelmes nadrágban, amiről szó volt, hogy legyenek az emberek. de ez persze nem a lányokra vonatkozott, meg persze nem rám, meg nem a madrágomra, úgyhogy mármár hisztérikusan visszavedtem az eredeti cuccot, aztán suhantunk sosóhoz, ahol persze ő belebújt egy farmerbe meg egy kockás ingbe, és már mentünk is a buliba.
a buliba, ami kellemes meg aranyos volt, csak tizenegyre már annyira fáradt voltam, hogy mosolyogni sem bírtam már, nemhogy beszélni, vagy odafigyelni másra. nem, nem az italtól, nem ittam szinte semmit, nem is ettem, mert a hasamba beköltözött egy lufi, nem kívántam semmit, csak egy nyugodt helyet, ahol egyedül vagyok, nem kell senkihez sem szólni, hozzám nem szólnak, nincs inger, nincsenek exnők, nincsenek mások barátai, nincs senki.
fél egykor fakadtam sírva, amikor a már feleség exnő és a régi barát elkezdte az általam irtózatosan rühellt 'ne menjetek még, igyál egy kávét, nem is vagy fáradt' marasztalást.
erre eljöttünk.
másnapra egy kicsit jobb lett, azonban máig nem értem, miért nem lehet komolyan venni, miért kell várni órákat, ha azt mondom, fáradt vagyok, vagy éhes vagyok, nem szoktam ok nélkül beszélni vagy panaszkodni, férfiasan információt közlök, még időben, miért kell elmenni a legvégsőkig?
miért kell belőlem kihozni a legrosszabbat, az éhes, rosszullevő, fáradt és önkívület szélén álló embert, aki már egy szótól kiborul?
nem értem, nem értem...

felnőttnek lenni komoly dolog. nem illik holmi elénklökött egérre hajazó cafattal játszani, illik viszont ilyenkor sértődött fejjel elfordulni, elkezdeni nyalakodni, 'mitgondolsz, van nekem ennél jobb dolgom is' fejet vágni, majd jó nagyot csúszkálva focizni a padlón, persze csak ha már senki nincs otthon (vagy csak ha mimacskaságunk azt hisszük). mondjuk akkor már minden mindegy, amikor ilyenkor lep meg a fürdőből kikandikáló röhögő gazdi, a játék hevét nem szabad kihúnyni hagyni, irány a fürdőszoba, be az egeret a fürdőszobaszőnyeg alá!
felnőttnek lenni még felelősségteljes dolog is. nem illik csak úgy hiábavalóan segítéget kérni, nem ám, először meg kell próbálni egyedül kimászni a csávából, majd ha már öt perce himbálózunk tízkarmon a nagyszobai függönyön, és az istennek sem megy a földreérkezés, és már huszonötször csapódtunk neki az ablak alatti faberakásnak nagyokat puffanva, na csak akkor lehet nagyokat nyávogni, hogy NYAAAAUUUUUUUU (vagyis SEGÍÍTSÉG!)
felnőttnek lenni olykor nagyon nehéz és kellemetlen. például amikor a nagy nehezen kikunyerált kefírről kiderül, hogy irtóztatóan savanyú, és hiába szorul ökölbe pofink és szélsebesen jár a nyelvünk ki s be a kíntól, megesszük azt a kefírt, csakazértis, nehogyaztán többet hiába kunyeráljunk. ugye.

Elhunyt Piroska nénink. Temetése szombaton lesz Felsőtárkányban, 10.30 kor.
Ha ott tudtok lenni hívjátok a 3526414-en Anni nénit. Aki tud menjen, add tovább.
Köpi
nem megyek. esküvőre megyünk szombaton koradélután. meg egyébkéntis, nincs kedvem egy kollektív iskolai gyülekezéshez egy volt tanárnő halála kapcsán. kicsit álszent dolognak érzem, egy tanár nekem sosem jelentett olyan sokat, hogy elmenjek a temetésére, esküvőjére, születésnapjára, keresztelőjére. akkor sem, amikor tanított. sajnálom, érzéketlen dög vagyok.

lista

cicabogár
bongyorka
bongyor gyönyörűség
cicaidomár
csillag
zabagép
tolvajszarka
kiskifli
négercsók
kiskacsa
madárka
kis hercegnő

es modell, esemes modell

hát, most személyeskedem egy kicsit, most úgy jólesne kiírni, leírni ezeket az üziket, mielőtt kitörlöm.
milyen jóéjtüzit érdemel egy egész nap mogorva, szűkszavú, munkamániás maci?
A semmilyet
B mogorvát
C csak így tovább - sztahanov után
D aludd ki magad kismedvém, jó utat, aztán hagyd kinn a morcodat a macedónoknál.
másnap reggeli válasz:
mi jár egy vidám - mosolygós mackónak?
A puszi
B simi
C mindkettő :)
Fekszem az ágyban,
cumi a számban.
Lüke kobakom kicsit fáj,
kerek pofid csupa báj.
Szigorú leveled még emésztem,
de ugrálással a bajt nem tetézem.
Aludj jól szigorú csillag,
ezt ajánlom barátilag.
Kicsi szádra ezer puszi,
levélhordó baglyom mindjárt viszi.
Ha puszit az oldaltáskájában mégsem találsz,
csak azért lehet, mert rossz oldalon állsz.
Most már aláírom a leveled,
a TE KIS BETEGED.
Jó reggelt, cicaidomár! Jobban van a kripli pasid! Meg lustán :)
Műszakin voltam vérvételen. szavak = útravaló: talajcsövezés, marókerekes drénezőgép, flokkulátor tér, húzottkarú billenőlapos szegmengát, hidromechanizációs úszókotró. - ez balitól jött

hol vagytok? nincs neve...

mentünk a mozi felé, ennikéne, éhesvagy? alaphelyzet, fékrerálép, itt van egy jó kis kínai, neeemszeretemannyira a kínait, de ez egy originál étterem, hát jó, próbáljukki.
asztamindenit a helynek, basszus, asztamindenit.
nusi nagy kínai szakácskönyve elevenedett fel az étlapon, kedves tea az automaikus aperitif, van vagy húsz embernek hely, de halálprofi hely, isteni kajákkal, pálcikával, levessel, amiben tényleg csirkehús van, aminek van íze, aminek van illata, nem glutamátos, hanem húsleves íze, benne jó sok zöldség, igazi, meg judásfüle persze, meg húsgombócok batyuban, szójás szósszal, isteni, komolyan, isteni.
nemistudom, ettem-e valaha finom kínait. mármint amit nem mi föztünk a csajokkal.
nem, asszem nem.
flitteresötös a helynek, aminek csak kínai neve van.

action

moziban jártunk, söt, akciófilmet néztünk, amit régen nem tettem, legutóbb is csak miatta, de ez most kifejezetten jó volt, izgis, jó zenével, mondjuk a vége már kezdett zavarni, de kivételesen nem a legelején mondtam azt rá, hogy jézusom, degagyi.
azért a harmadik részre nem mennék el.
persze az elsöt sem láttam...

de ugye, hogy ez a pasi jobb, mint mattdemon?

haladék? idöhúzás?

Hello,
Herr Aye keres neked lakast, es ugy tunik lenne is egy Linkenheimben, amit majd megnezek Aye-val es ha lattam adok rola neked leirast stb.
A kezdesedet viszont el kene haasztanunk Decemberre ha lehet. Ennek ket oka is van, egyreszta szallas, masreszt a diakokkal tele lett a labor decemberig es egy het tanitas is lesz ami meg zurtosebbe teszi a novembert,es nem tudnek veled foglalkozni addig. Remelem megoldhato hogy otthon foglalkoztassanak meg egy honapot?
udv
feri

hevön, ájm in hevön

harsognak a trombiták, mint a nagyon nagy pillanatokban, az ember szeme önkéntelenül lecsukódik, amikor beleharap, és amikor szétárad az a mennyei savanykás és egyben édes lágy puha íz, na, hát azt leírni nem lehet.
múlt héten kipróbáltam a pékség leújabb remekmüvét, a gyümölcskenyeret.
ma vettem kettöt belöle. egyet jutalmul a nap végére, a másikat sosónak holnapra. mert nem sütnek ám mindennap ilyet. és akkor sem sokat. pedig...

vétel, vétel

nem vettem vicces harisnyát, söt retrockos cuccokat sem, mert egyetlenegy gatya, ing vagy póló sem volt jó rám. vagy nagy volt, vagy kicsi, vagy ormótlan, vagy rosszszabású.
de vettem négy hosszúujjú felsöt a királyuccai turiban, irtó jók, ócsók, és még ráadásul pamutok is.
harisnya majd máskor. csíkos is lesz közte. meg bordó. meg naracssárga.

a külföldi diákokkal foglalkozó diákcentrum levele

Dear Mrs...,
at first you have to send us an application. You can download the application and our information paper under
www.studentenwerk-karlsruhe.de
You look under "living", symbol "bed". If we have received your application, you can ask again.
Now we have no free rooms for November.
Mit freundlichen Grüßen
i. A. Struck

Thank you for you answer, but unfortunately I could only find a german version of the accomodation application form. Could you be so nice and send me an English one, because I do not read even speak in German.
Eva

Dear Miss...,
we are sorry, but the application form exists only in a german version. As it is not so difficult language, we hope you will manage to fill it. Maybe you have a friend who can speak our language and who can help you translating it. Please take it as the first contact with the language. When you are here you will have to learn german
anyway.
Sincerely
i. A. Brandschert

rendicsek

aszta, de rendesgyerek voltam, nemis mentem el vásárolni, hanem rendberaktam a régi nyári befejezetlen jegyzökönyveimet, papíron is, gépen is, ragyog a füzet.
na és most rohanok, mert bepisilek.

piszt, lóvé, heppinessz

megjött az elsö predoktori fizum, pénzem, lóvém, lóvét tettek, és lóvá tettek, mert ugye ez nem ösztöndíj, és ez már nem nyolcvan, ezért paráztam, hogy kevés lesz, de hatvanat küldtek, a múlthavi tizesnél azért ez sokkal jobb. hatszor jobb.
asszem megyek, és veszek valami cuccot a retockban. meg harisnyát. igen, vicces, mókás, vidámszínü harisnyát. sokat. ezaz.
cél: tudatos.
mission: started...

jaj

miért megy minden olyan nyögvenyelösen?
jójó, persze, senki nem értékelné azokat a dolgokat, amik az ölükbe pottyannának, amiért nem kell szenvedni, najó, küzdeni, eröt feszíteni, nade kéremszépen, néha már túlságosan jól tudnám értékelni a dolgokat, annyira de annyira erölködöm már...
néha már a hátam közepére kívánom ezt a kínai utat, pedig jó lesz, tudomén, meghát nemmindennap dobnak oda az orrom elé egy kéthetes ingyen utat, caklival paklival, de ezt a parádét ami ekörül van állandóan, komolyan, el sem hiszem, hogy lesz ebböl valami normális, amíg vissza nem jövünk, és hátra nem dölök, hogy huh, nem is hittem volna...
persze csaba nem jön, tegnap ünnepélyesen bejelentette, de lehet, hogy sosó sem, mert van neki egy napja rá jövö hétfön, hogy elintézze a vízumát, de ma végre rákérdezett telefonon, és aszonták minden rendben lesz, de persze mert az utolsó elötti napra kell hagyni (meg mert megint utazik, most éppen macedóniába, holnap, ahova szintén kell vízum, nemhogy útlevél), aztán meg jövö hétfön vagy kedden bukarestbe, csakhogy épphogy visszaérjen az indulásra, tegnap meg zárva volt a nagykövetség, mert valami nagy ünnepük van nekik ilyenkor, csak elöre ezt nem mondták...
aztán meg a kinti profasszony meg nem hajlandó olyan kisemberekkel levelezni, mint eszter vagy én, dehát most úgy néz ki, hogy csak mi megyünk most, csak csabán keresztül írt levelet nekem, de ebben sem adta meg a szállás címét, pedig nagy szívás lesz ha nem jön elénk senki hajnali hatkor a reptérre. mindenesetre megvan a bácsi neve, aki felel majd értünk, öt meg csak elkapjuk az egyetemen. ha szerencsénk van...
na mindegy, majdcsak lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy, megyünk kínába, legalábbis remélem
abbahagyom, mert csak egyre negatívabb leszek.

45 Ft

volt a mai ebédem
egy darab kicsinyke kis sütőtök, megmostam, feldaraboltam, és beraktam negyed órára a mikróba
de rég ettem...
de finom volt...
remélem azért marad még főnököm megbeszéléséről egy kevéske kaja, igazából annyira jókat vettem, szőlőt, banánt, pogácsát, sajtostallért, csípőskrékert, csokis gyümölcskenyeret meg puszedlit...

gratulálok

A KEFIR
A kefirt a Kaukázusban a tehéntej erjesztésével állítják elő. A kefir gombája a Bacilus saneaensián. Ez okozza az erjedést. A kaukázusiak a kefirt víz helyett isszák, és élelmiszerként fogyasztják. Az emberek itt 110 éves átlagéletkort érnek meg, és nem ismerik a tuberkulózist, a rákot, és nincsenek emésztési zavaraik.
Elkészítése:
A kefirgombát egy porcelán-, üveg- vagy műanyag edénybe kell helyezni (de soha nem vas, vagy fémedénybe). A dió nagyságú gombára 1/4 liter felforralt és 20 fokra lehűtött tejet kell önteni. (A tejet a bőrétől meg kell tisztítani!) Az edényt légmentesen le kell zárni! A tejet hagyjuk állni 18-20 fokon, sötét helyen (szekrényben) 12, 18, 24, 30, 36, de legfeljebb 38 óráig (48 óra után - ha friss tejet nem kap - a kefirgomba szétbomlik, elromlik). Az erjesztési időtől függően lesz a kefir különböző mértékben kövér, és eszerint különböző hatása van.
A kefirt kiöntés előtt jól fel kell rázni, és tésztaszűrőn átszűrni (ne fémedénybe)! A szűrőben visszamaradt gombákat azonnal fel kell önteni tejjel. A kefirrel úgy kell bánni, mint a friss hússal, mert éppoly romlékony. Csak a friss tejet szabad felhasználni, savanyított, aludt tejet nem. A gombákat soha nem szabad tej nélkül tartani, mert elpusztulnak (éhen halnak). Legalább hetente egyszer a gombákat és az edényt langyos vízben át kell mosni!
Figyelmeztetés:
A kefirgombát fénynek kitett és hideg helyen nem szabad tartani. A gombáról leszűrt kefirt már nyugodtan tarthatjuk hűtőszekrényben a felhasználásig. 20 fok felett a gombák gyorsabban dolgoznak, alacsonyabb hőmérsékleten lassabban. A gomba 3-4 héten belül kétszeresére szaporodik. Akkor meg lehet osztani, és egy részét tovább lehet adni. Adjon belőle barátainak és ismerőseinek!
Kérem, hogy soha ne semmisítse meg a gombákat, ahhoz túl drágák.
A kefirt naponta kell fogyasztani! Leginkább vacsoraidőben (önálló ételként is). Megakadályozza a testben visszamaradt anyagok rothadását. Kedvezően befolyásolja a betegségből lábadozó állapotát. Az anyatejet is pótolja. Komolyabb megbetegedéseknél naponta legalább agy litert kell inni!
A kefir nemcsak gyógyszer, hanem élelmiszer is. Fel lehet használni tejföl helyett saláták, szószok ízesítésénél.
Kézírással a lap alján:
Hűtőszekrényben 2 hétig vízben, zárt edényben eltartható!
Asszem az első sor elolvasása után kidobtam volna ezt a lapot. Mióta borsónyi fehér többsejtes, mondhatnánk telepes szervezet, sőt, ácsi, mióta gomba egyáltalán bármelyik Bacilus faj?? És mióta nem Bacillus?? ja, és hogy kerül ékezetes á a latin névbe? az meg hogy megakadályozza a testben maradó anyagok rothadását, bazmeg, tipikus áltudományos hüje rizsa, miafene rohadna meg az ember testében... az anyátokhüjeúristenit...
köszi günter, végre egy korrekt alak. meg még egy. már kezdtem ideges lenni..

ó, ió, ció, áció, váció, innováció

apám, nemhiába műszaki ember, rájött, hogy az a majdnem átlátszó trutyi, amit a szakzsargon savónak hív, nem tartozik a kefírhez, és persze az az irtózatosan savanyú az egészben, szóval ha az ember előbb leönti a savót, vagyis hagyja kicsöpögni a szitából, nem trutymákol közben, csak hagyja csöpögni, és aztán csak a kefírállagú és -izű cuccot gyűjti külön a gombáról lekavargatva, akkor ehetővé fajul a dolog.
és tényleg.
erre a nagy örömre tegnap kettészedtük a gombaadagot, és felét átvittük sosó szüleihez, akik (láss csodát) tátott szájjal figyelték, hogyan kell vele bánni.
gyere, tartozz te is hozzánk, a kefírt otthon gyártók titkos szövetségébe (KOGY TSZ-be)!
(na jól kitatláltam ezt viccnek, de télleg van nilyen, most találtam meg a kefírgombatopikot, hasznos infók mindenütt, nemrossz, nemrossz:
A felesleges gomba hideg vízben, hűtőben, zárt műanyag edényben hetekig elél... )

nincs okom

rosszkedvűnek lenni, szomorkodni, kiakadni, mégis ez van.
fáradt vagyok, folyamatosan, egyfolytában, elmúlaszthatatlanul.
nincs kedvem emberekhez, nincs kedvem semmihez, csak kifeküdni a melengető őszi napra, aludni, forralt bort inni egy meleg kályhához dőlve, bebújni egy meleg szobában a dunyha alá, olvasni, aztán aludni, meg gombát találni, beleszagolni, és persze elvágódni egy nagy kupac aranysárga falevélbe...
szomorkás a hangulatom, pont olyan, mint a mentiras a duplextől...
valami üres itt, valami nem jó, valami fáj.

megy a szekér

na, lekopogom azért, de úgy tűnik, az uccsó pillanatban kezd el menni minden, lehet, hogy én nyugodtam meg, vagy csak egyszerűen az most a dolgok rendje, de megy az átépéáz az új fehérjével, és úgy tűnik, mégiscsak megy a luciferáz dénes fehérjéjével (az egyik piszkosul szépen gátol, nagyon durván koncentráció függően). beszarás, olyan szép eredmények jöttek ki a héten.

háziállat

nem, nem tamagocsi, ugyan nem kakál, meg nem kell vinni sétáltatni, beszélni sem kell hozzá, viszont nem kell nevelni sem, és akár mindenhova magaddal is viheted, de ez él, van színe (fehér) meg szaga is (fincsi), és csinál nekem minden reggel reggelit. merthogy kefírgomba a lelkem. vagyis kefírgombák, mert többen vannak. próbálják magukat szerényen hófehér galuskának álcázni, de én tudom már, hogy mire képesek a kis rafinált jószágok. még szokni kell ugyan az ízét, mert piszkosul savanykás kefírt adnak, ami ugye nem egy megszokott dolog, de végülis nem rossz az íze, csak savanyú. de télleg meg lehet szokni. télleg...