csütörtök, január 23, 2003

Előbújt, éppen elgémberedett tagjait nyújtoztatta, mikor észrevett. Hatalmas csókot cuppantott a homlokomra, majd búcsúzóul így szólt:
- Ne félj, hamarosan jövök. - és megkergetett egy-két rakoncátlan felhőcskét.
Ez ma támadt hirtelen jókedvem oka.

Nincsenek megjegyzések: