hétfő, január 20, 2003

Mikor van az embernek ideje beszélgetni? Olyan igazit, ami mélyen érint, amiről tudod, hogy mindketten benne vagytok nyakig. Sokszor, túl sokszor van olyan, hogy se neked, se a másiknak nincs rá ideje. A kedvet most hagyjuk.
Egy ideje csak virtuálisan dumálok nagyokat. Mondjuk ezek hatalmas és durva beszélgetések. Ütősek, barátság-szilárdítók, letaglózok, egymás-megismerők. Nem hittem volna, hogy megy ez így. Mégis valami hiányzik. A másik hangja, mosolya, nevetése. És a szeme.

Nincsenek megjegyzések: