Tegnap este ehte hétfogásos indiai vacsit produkáltunk Sredinél.
Este tízkor alig élve hazaértem, és úgy éreztem magam, mint a szerencsétlen farkas, akinek telepakolta a fránya vadász a hasát
mindenféle vese meg epekővel. Be is ájultam a patakba, ahol a paplan lágy hullámai rögtön el is ringatak.
Álmomban ragyogó napsütésben gyalogtúrán vettem részt. Valami poros földúton sétáltunk, hátunkon a zsákkal. Vagy tízen-tizenöten lehettünk, de én csak Nusit, meg JóriBalit ismertem. Sajnos rossz vége lett az álomnak, jól összevesztem mindkettejükkel.
Álmomból felébredve felültem, hogy megnézzem, hogy most éppen négy vagy öt óra van-é, és meglepődve konstatáltam, hogy csak éjfél múlt. Valami halvány fény játszadozott a szobámban, ami megvilágította az ágyam mellett, a hifim előtt ülő cigarettázó nőt. Anettka volt, terhesen. Meglepően normális volt a hangja, nem hadart, sőt az élet nagy kérdéseit feszegette, amíg hozzám beszélt. Igazat is kellet neki adnom, annyira jókat szólt.
Ekkor mentem ki pisilni (nem, nem történt meg az ilyenkor szokásos), és a résnyire nyitva hagyott wc-ből követtem az eseményeket. Anettka is kijött utánam, hogy köszöntse éppen megérkező párját, gyermeke apját, DénesÁdámot. Beszélgetésükből csak foszlányokat sikerült kiszűrnöm, mint pl. Most akkor ki vizsgázott ötösre gitárból, én vagy te?!
Magukra hagytam őket, visszamentem a szobámba, és bekapcsoltam a rádiót.
Ekkor lépett be a szobámba anyám, kezében egy tálca, rajta hemendeggz.

Fél nyolckor garantáltam magamnál voltam, kicsit fáradtan ugyan, de felhangosítottam a rádiót, kivittem a tojásmaradványokkal tarkított tányért, és elméláztam az éjszaka történteken.

Nincs mese. Le kell állnom ezzel. Hosszabb szünet után péntek óta megint, sőt, kicsit túlzásba is vittem.Le kell állni ezzel. mert hát mi van akkor, ha a pénteki csilisbab óta folyamatban lévő zabálásaim által okozott alhasi vérbőleny maradandó agykárosodáshoz vezet?
Félek, kezdeti tünetei már jelentkeznek rajtam....