Tegnap este:
Vinetu az Egy bogár életét nézi, már sokadszor, nagyot kacag, amikor megtréfálom, és barna bársonyos, nem, inkább pajkos szeme, és huncut mosolya egészen az ajtóig kísér. Így látja azt is, ahogy nekimegyek az első polcnak....

- Melyik ez a város? - kiálltja a szerencsétlenül járt, Hősök terén kirakott John Torturro az egyenesen a Lánchídra felhajtó fogatnak. (mi a koncepció abban, hogy a világörökség részét kiretusálták a filmből, nem tudom.) Igen, megint egy film, ami alatt versenyt licitálunk apámmal, hogy ki tudja hamarabb felismerni az orosznak beállított pesti és budai helyszíneket. Fejlődöm, döntetlen.
Igen, ezt a filmet most kellett megnéznem. A múlt heti hábéós, a harmincas évek szövetségi színházáról szóló irtózatosan jó timrobins film után. Imádom azt a filmet, bár a nevét sem tudom. :-) Abban is Emily Watson és John Torturro, meg még sokan mások, kész sztárparádé az a film.
Van valami ebben a fickóban, ami iszonyatosan vonz. Annyira nem szép, és annyira vonz. Imádom a mimikáját, meg a testbeszédét. A nagylebovszkis Hézusz után ez a Luzsin, le a kalappal. Ja, és végre egy szemihepiendes amcsi romantikus film. Értékelem, nagyon.