Volt egyszer régen (úgy három napja) egy péntek.
Fránya munkanappal kezdődött. Gabit tanítottam sejtet feltárni.
Aztán valahogy este lett, és a belvárosban, a nyújor ker-ben találtam magunkat. (Imádom a vicces oldszkúl kardigánom, de miért csak fickóknak csinálnak vicces ingeket?)
Majd egyszer csak elém került két hagyma, és pár perc múlva egy sredit-meghazudtoló csilisbab-költemény.
Kicsit később pedig két idiótát találtam magam mellett, akik különféle dolgokat skandáltak, mindenkit túlüvöltve. pl, hogy Szavvi, meg hogy Vasszi, de CsabaTibi is sokszor előkerült. Kicsit amorfnak tűntek a színpadon az emberek.
A nagy igazságok az udvaron születnek.
Aztán a vége felirat előtti szokásos zárókép: csirkeszendvics fölött nagy szünetekkel pislogó szempár.