Na, végülis a tegnap este egész jól alakult, hisztisliba énem kicsit lenyugodott, bár izgult azért, amikor ... de ezt majd később. Szóval Nusival megnéztük a Charlie Parkeres előadást, ami nekem iszonyatosan tetszett, főleg a Cortázár részlet, az istennel, aki nem tudott szaxofonozni. Azt a könyvet meg kell szereznem. Muszáj. De az Esterházy-idézet is irtózatosan jó volt. Frappáns, városimádó, őszinte. Jaj, nagyon tetszett. (mint az imént kiderült, főnököm ezalatt magával Esterházyval vacsorázott :) Egyébként voltunk vagy huszan a harmincfős teremben, szóval majdnem teltház volt :) Hazafelemenet gondoltam egyet, ha már az andrásiúton vagyok, benézek az aradiba, odaállok az ajtóba, odanyomom az orrom az üveghez, miközben azt kopogom: MEGLEPETÉS. De csiburáska, úgy tűnik, egy igen kicsiny állat, medve nem hallotta a kopogását, így aztán csibu egyre lohadó mosollyal próbált hol kopogni, hol telefonálni, míg az a bizonyos bozontos ki nem bújt az irodájából. Így aztán, végülis, a meglepetéskommandó sikeresnek bizonyult (we worked hard :)