Hétfő este bementem a királyuccai turkálóba, mert megláttam a csiriviri szilveszteri cuccokat a kirakatban. Alig bírtam ki vigyorgás nélkül, ahogy válogattam a sok flitteres és aranyszállal átszőtt finomság között. Bevittem magammal négy olyan polót ill inget, amiket simán megvettem volna első látásra, csak persze nem volt nálam elég pénz, úgyhogy szelektálni kellett próba közben. Melyik tetszik a legjobban, melyik mennyire használt, hova tudom majd felvenni meg persze mivel ... amikor jött a negyedik csoda. Egy ujjatlan garbó, barna alapon rózsaszín rombuszokkal, mindez aranyszállal átszőve. Maga a retro-álom. És ahogy vettem fel, megcsapott az az illat. Vagyis az ő illata. Hogy a picsában lehet egy turkálói kismosott, kitisztított női topnak (ami mellesleg teljesen én vagyok) teljesen pontosan medve-illata? És hogy ne boruljon ki az ember ezen? Persze hazafele úton percenként vettem ki a szatyorból, és fúrtam bele az orromat. Basszamegajegesmedve. Hülyegenya.