csütörtök, december 18, 2003

mennyi telt el? két perc? öt? tíz vagy húsz?
nem sok. de épp elég, hogy kiakadjak
beszéltem balival az estéről, és kiborított. bevillant az, hogy minden mindegy, hogy minden hiába, hogy soha, hogy senki, hogy semmi, hogy nincs holnap, vagy van, de irtózatosan üres
szoba kilátással
ja, pont a temetőre
minek
minek folytatni
minek a holnap, ha nem hoz semmit, mint egy kibaszott mikulás, akit igérnek, de a te házadnál nem áll meg
minek mondanám el
úgysem érdekel senkit
emberek, mint felhúzott üres zenedobozok járkálnak körülöttem, kántáják saját hülyeségeiket, amig csak tart a rugó...
üres dobozok
nincs bennük semmi, semmi, amit meg kéne látni, meg kéne ismerni
semmi empátia, semmi kíváncsiság
minek strapálom magam
ez itt a baj
ez itt a bibi
ez az egész egy mission impossible
és illúzió, hogy szükséged van valakire, vagy hogy fontos vagy valakinek
kibaszott illúzió

Nincsenek megjegyzések: