igaza van a homeomamának, mostanában túl racionális vagyok.
szeretném elmesélni, amit átéltem, átélek, de túl rideg az, ahogy most le tudnám írni, elkerülnek a szép szavak, pedig úgy szeretném, ha ez az érzés, ez az élmény megmaradna. legalább itt.
de nem megy.
eszterrel túlságosan is két lábbal a földön jártunk most vagy egy másfél órán át, olyan dolgokról beszélgettünk, amiket jó volt kimondani, elmondani a másiknak, beavatni egymást a hétköznapi parákba, összenevetni a párhuzamokon, átérezni a másik gondját, elmélázni, mit kéne vagy kellett volna tenni...
ilyenkor nem jönnek a szép szavak...