annyira, hogy ha kinyújtom a kezem, egy rakás ismerőst kaszálok el.
például ágit, akivel az aztékban futottunk össze a csípős kávé és édes csoki mellett. nem tudom, hányszor piruiltam el fülig egész idő alatt, de a legviccesebb helyzet mégiscsak az volt, amikor az egynapos pasimhoz odafordult, és megkérdezte: akkor ugye te is jössz vizitúrázni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése