volt már olyan,

hogy aszitted valakiről, hogy tökjólesz együtt menni valahova, mert vagány, jófej, ért tök sok mindenhez, tud azon a nyelven, mint a helyiek, és amin te nem, majd jól kompenzálja azt, aki mindig aszongyahogy ti azt csináltok, amit akartok, de én bemegyek ide most enni, vagy a másikat, aki állandóan a kínaiakat meg az ázsiaiakat szidja, meg egyébkéntis, menő az a fekete téglaszemüvege, aztán kiderül, hogy egy kompromisszumképtelen teljesítményhajhász intoleráns és türelmetlen zsarnok?
ugyehogy elrontja az ember kedvét az ilyen?
simán.
mert ha az ember egész nap gyalogolt, várostnézett, múzeumot, házat, parkot járt, hullafáradt és annyira éhes, hogy már legfeljebb morogni képes, akkor képtelen ellenkezni egy ilyen alakkal, és akkor barcelona kedves helyeit meg sem közelítve a kurvanegyed egy olasz pizzériájában köt ki, ahol a gatyaját is otthagyja egy pizzáért.
na ekkor kell aszondani, hogy nemésnem, többet négynél többen sehova, vele egyértelműen nem, és másnap este nem ő megy elől.
kettesben annyira jó helyeket találtunk, annyira jókat ettünk, akkor, amikor éhesek voltunk, olyat, amilyen szerettünk volna, és olyan isteni strandot találtunk st feliutól egy hangyányit északra a platja solnál...
ilyet.