szombat, november 19, 2005

kegyetlen tréfa

az élettől metálos kollégákkal körbevenni az embert, nagyon kegyetlen.
szimonától félnek, meg a világostól, asszem, mert csak sötétedés után, amikor ő már hazament, akkor kapcsolják be a neten a hörgőcsatornákat. johan egyik kedvence az a szám (már vagy hússzor hallottam, pedig ha választhatnék, nem tenném), amiben azt énekli egy faszi, hogy evribodisdoingtoapartiandhevagudtajm, es aztán azt ordítja, hogy salalala, mintha valami kis tinglitangli dalocska lenne, de ez hörgős salalala, és aztán rázendít a villanyfúró meg az elektromos reszelő.
egyszer lehalkítattam velük, a sikítás szélén voltam éppen.
asszem eljött az empéháromlejáccó ideje.

Nincsenek megjegyzések: