nem kéne mindig meglepődnöm, hiszen minden évben ugyanaz megy: hónapokig nem veszek magamnak semmit, mert vagy pénzem nincs, vagy időm, vagy egyik sem, de aztán amikor beszabadulok ajándékokat nézni akárhova, degeszre vásárolom magam a saját magamnak szánt ajándékokkal.
juli pulcsit kért. a legrosszabb választás ruhaboltban ajándékot nézni. perszehogy vettem magamnak két hosszúujjú polót meg egy barna tunikát szilveszterre a nyújorkertben, de szerencsére sikerült találnom julinak egy kötött kapucnis cippzáras jópofa pulcsit, ami világos, de van benne barna meg drapp, meg ezüstszál is, fincsi puha, meleg. kicsit irigykedek is. nem gollam, ne kísérts. úgysem veszek neki olyan pulcsit, ami nekem nem tetszik, és akkor folytathatnánk az önzősdit akár a világ végéig. kivéve, ha két ugyanolyant nem veszek... hmm, megfontolandó...
múltkor megkaptam sosótól, hogy néha előjön belőlem az önző. és mennyire igaza van. nem vagyok irigy, vagyis de, néhány dologra azért igen, meg néha önző is vagyok a fene nagy nagylelkűségemben, és persze sokat akarok, amikor sokat adok. nemeccerű ez.
és akkor most a táskáról és a könyvekről nem akarok beszélni.