munkáról lécci ne is beszéljünk. annyi embrió áll stócban a hűtőben, amit le kéne rajzolni, hogy rosszul leszek, ha rájuk nézek. és aztán rájuk nézek a mikroszpókban, és öt térkép után már tényleg rosszul is leszek.
vasárnap elmentünk megkeresni a havat. merthogy mindenhol van, csak itt nincs, úgyhogy elmentünk tübingenhez közel, megnéztünk egy jégcsapokkal feldíszített vízesést, csúszkáltunk, fáztunk, hógolyóztunk (na jó, a tunk az enyhe túlzás), és aztán egészen sikerült elkergetnünk a nyavalygós rosszkedvemet. aztán jött zózó, és persze megint jól besöröztünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése