mihály

nakéremszépen az úgy van, hogy a mókusok általános hívószava a következőképpen képezhető: ö hang kiejtéséhez formáljuk az ajkunkat, enyhén nyitva, és közben pattogtatjuk a nyelvünket az alsó és a felső szájpadlás között, így a klappogás egy csöppet finomul, és a mókusok egymás között használt hívóhangjához lesz hasonlatos.
ez eddig minden mókusnál bevált, irtó kíváncsian - két mellős mancsukat felemelve, mintegy felállva - kezdenek el nézelődni a hang irányába, majd nekiiramodnak, és ha meglátják a kulcsingert (a diót, mogyorót), el is felejtik, hogy a hangot kiadó lény egy csöppet sem hasonlít fajtársukra.
ma reggel új szomszéd jött: mihály (csak egyszer találkoztunk, de ez alapján nem misizném le, hiába feketés a füle hegyén meg a farkincáján a szőr).
éppen egy varjú károgott a kertben már vagy egy perce (ez mindig valami akciót jelent), úgyhogy kinéztem, és mihály éppen rohant fel a fenyőre, úgy fél méternél megállt és mozdulatlanul bámult lefele. amint elment a varjú, mihály lerohant a fáról, és ekkor nyitottam ki az ablakot és kezdtem el hívni. egy fél perc múlva már az ablakban volt, és vitte magával a diót a kertbe. jó alaposan elásta (még tapasztalatlan, csak úgy a füves rész közepén ásott, majd megtanulja, hogy a rigók meg a varjak onnan könnyen kikaparják, majd elkezd rejtekhelyet keresni, mint pl a virágcserép), majd jött vissza a következőkért. aztán mikor már nem volt a párkányon egy sem, és az ablak is csukva volt, nekiállt körbenézni, bekukucskálni, hogyan is jöhetne ő be a konyhába, ahol ennyi finomság rejtőzik, és persze mind rá vár jól összemókustappancsozva a konyhaablakot...