tökwilko

if he keeps on snowring like this, i dont bring him home.
he is not my son, my son can not be so dirty...
olyan büszke volt, emlékszem, bejött a laborba (addig csak a konyhában meg a folyosón dumáltunk, de akkor bejött hozzám a laborba), hogy elújságolja, apa lesz.
aztán jött, és mesélte, hogy milyen volt az ultrahang, hogy integetett a baba.
aztán meg hogy fiú lesz, és Geronak akarják hívni, mit gondolok, jó név-e.
meg hogy járnak babatanfolyamra, ahol a bábákat direkt szivatja a kérdéseivel, mindenbe tudományoskodva köt bele, és aztán nagyot röhög rajtuk.
aztán hogy izgul, mert még mindig nem fordult be, és csak egy doki van KA-ban, aki meg tudja forgatni pocakban a babát.
aztán mesélte, hogy minden rendben volt, semmi komplikáció.
és akkor két hétig szabin volt.
hétfőn jött vissza szabiról.
mondom neki, nem is olyan fáradt
megáll a kezében a kanál. max két órát alszik a kórházban, nem vicc.
anyuka még kórházban?
anyuka jól van, de Gerot még nem akarják kiengedni. vészhelyzet volt, a nyakára csavarodott a köldökzsinór, hét perc alatt ért be az ügyeletes sebész, hogy kikapja császárral, tíz perccel a riasztás után már kinn is volt, de azt mondták, nem éri meg a reggelt. átvitték egy másik kórházba, ahol lehűtötték 32 fokra, meg sem mosták, és egy hétig hozzá sem nyúlhattak - minimal treatment, hogy jobban regenerálódjon. egy csövön keresztül lélegzett ...
és mesél arról, hogy a nővérek nem értik a humorát, amikor azt mondja, ha így horkol a baba majd, mint most a lélegeztető csővel, akkor nem viszi haza, hogy az ő gyereke nem ez, az övé biztos nem ilyen koszosan született. eszemmegáll, hogy hogy bírja.
holnap hazaengedik Gerot.