hamáreccer eszembejut:
szeretném a homokórát megállítani,
szeretném a homokórát megállítani.
szeretném a homokórát megállítani,
szeretném a homokórát megállítani.
dallamra üvöltötték ezt még tíz előtt, asszem boross, csabi, norbi, ariel meg még néhányan. visegrádot írtunk, és kituggyahányat, a biliárddákó megakadt a falban, ha bal oldalról kellett lökni, de a szobortartó bemélyedésben kompozíciót alkotott a két világos közt a barna sör. bali háta mögött fogta a dákót, ádámapu meg thisfucking is notthesamefucking felkiálltaással vesztette a mérközést.
de biztos, hogy nem abban az évben volt, amikor ariel helyeskiejtés-órát adott: pa-la-ti-náj-kosz (hangsúlyt felvisz) ju-ven-tusz (hangsúly lemegy), majd eltűnt, mikor át akartunk vonulni a sarki puccosba.
talán az is máskor volt, amikor nusi kommandózott a borosssal az elte üdülőben zboró szobája előtt.
és az is máskor volt, amikor ingrid tekiláját szopogatva másztunk fel a fellegvárba, illetve amikor az összes pasi felmászott a várfalra ádám után, sem pedig amikor boross meg máté papírgombolyagokkal, illetve fogpiszkálóból és szalvétából eszkábált I love Bandi zászlócskákkal pakolták tele a hajamat előadás alatt, vagy amikor az oborni sörrel a kezáben tartott előadást.
ott kellett volna a homokórát megállítani, bizony. valamelyiknél. visegrádon. kituggyahányban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése