tegnap akartam írni, hogy mennyire vicces volt a hétfő esténk, csináltam vadast, de a zsemlegombóc nem nagyon akart ehető állagúvá válni, bármit is csináltunk vele, de a félszáraz pfalzi rozé mellett már végülis mindegy is volt. a rozétól fejreállt pasim sztendápkomedit rendezett a zuhany alatt, alig győztem röhögéssel.
aztán ma reggel észrevettem, hogy kivágták mindkét fenyőfát a kertben. nincs egy élő növény sem, ami fél méternél nagyobb lenne, csak a csodaszép spár csodaszép sárga falát látni, hogy basznákmeg. felhívtam herrbentlét, aki azt mondta, hogy betegek voltak, mármint a fák, és a városi kertész rendelte el a kivágatásukat. persze. hogyafaszba kerül a kertész pont ebbe a kertbe, na mindegy. nincs fánk. egy sem. igaz, ültetnek újat, de hogy megmarad-e a télen ültetett csemete, az már más kérdés.
aztán kiderült, hogy én is elbasztam egy primer-rendelést, nemcsak a franciák, össezkavartam két szekvenciát, szóval ha véletlenül jó lett volna az egyik entryclone, akkor sem mehetnék tovább, mert így mindent előről kell kezdenem, ha megjön a primer meg a vektor.
úgyhogy most éppen a vendégphd-s srác vektorját hasítom újra, mert persze neki sincs még mindig pozitív klónja, pedig pénteken megy haza.
kicsit elegem van. na jó, nagyon.
fülemben duplexinkorporáció, olvasom a frissen angliából hozatott megatömény szakirodalmat, és próbálok oda koncentrálni. zúzás és fejlődésbiológia. ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése