na, majd ha lesz időm, mesélek, de addig is bujjék.
sikerült idegeskedés és kiakadás nélkül átvészelni ezt az otthonlétet, pedig volt pár hiszti és sértődés mindkét családban, de valahogy az a tény, hogy munka kikapcs, otthon, meg ilyenek, teljesen kitöltötte a világomat, és minden pozitív volt. magam is csodálkozom, de csöppet sem sajnálom...
ujjé, fogadalmak pedig nincsenek, maximum zabaszünet (asszem a posztújévilencseikus robbanásközeli élményt soha nem szeretném viszontlátni, rosszabb még a tejcukornál is), idén doktori, és talán márciustól pirulaszünet, nehogymá minket kihagyjanak a klubból... erről még egyelőre csönd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése