piszkosul zavar, hogy az összes lámpa fényét a plafonra irányítják. elsőre hangulatos, de hogy a picsába főzzön az ember, ha a kaját meg a lábost nem látja, csak a plafon egy pici részletét? amúgy sehol egy fűszer (nehogymá mindenki vesz egy kiló sót, ha idejön pár napra), sehol egy deszka, a serpenyőn két nagy luk tátong a teflonrétegben, a sütő meg valami iciripiciri kis melegszendvicsmelegítő, már egy órája küzd egy szelet spár-sütőtökkel, még szerencse, hogy a virslihez és a párolt zöldborsóhoz nem kellett sem fűszer sem pedig semmi kunszt sem idő. kicsit macerás dolog minden nap kajáldába járni, főként hogy a kajáldáknak általában három alkalommal meg lehet unni a kínálatát, meg persze ki bírja pénztárcával a legalább tízeurós fogásokat. (najó, ha kérek számlát, elszámolhatom, ez nem annyira szar)
na de vissza a tücsökéshangyára.
ez elvileg egy olyan begpekkersz szálló lenne, ahol a nappaliban összegyűl a jónép, főleg, akinek csak hálószobája van, és nem stúdiója, mint nekem, és nagy közös örömködés van. most éppen valaki gitárt hangol, és egy pasas a lépcsőn telefonál baromi hangosan. de ez eddig a maximális szocializálódás, amióta itt vagyok. a főnökúr egy jópofa figura, de kedden én voltam az egyetlen vendég, akkor marha kellemetlen volt lenn ülni vele meg a japi csajszival, aki a laptopját bámulta egész nap. inkább feljöttem a szobámba, amit azóta is mesterien űzök.
én itt élek, a kis szaros sötét szobában, ami a képen nagyon helyes, de az a kis helyes szekrény ott fenn sámliról érhető csak el, mellesleg szék nincs is, csak két sámli, asztalnak egy léces kerti asztal (bal csücsök), az ágy meg az a kanapé lenne, csak kihúzva, matrac a földön, marha kényelmetlen, az egyetlen haszálható lámpa (jobb csücsök) pedig nem világít le a matracra, ha kinyitom, és meg elalvás előtt olvasnék egyet, így átkerült a kanapé szélére.
ígérem abbahagyom a panaszkodást, de ez kikívánkozott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése