kimaradt, merthogy, na ez hosszú sztori. még múlt héten panaszkodtam a hoszteles zsannak, hogy kiba szar az ágy, nem nézné-e meg esetleg, mert szerintem elszaródott az alsó lapja, erre azt mondta, forduljak meg, és rakjam a lábamat oda. aztán mondtam, hogy jön a férjem a hétvégére, na erre felajánlott egy másik szobát, pénteki beköltözéssel. péntek reggel lementem megkérdezni, hogy akkor mizujs ezzel az ajánlattal, mire zsan azt mondta átrak a szomszéd házba, isteni kis stúdió, imádni fogom, de akkor most azonnal költözés, hogy a másikat kiadhassa.
úgyhogy péntek reggel bepakoltam mindenemet, ruha, könyvek, kaja a hűtőből, majd irány a két emelet tyúklétrán lefele, majd egy emelet tyúklétrán felfele.
de a szoba tényleg jó, az meg ágy sokkal jobb (ne legyünk maximalisták).
aztán pénteken kettőkor megérkezett sosó, háromra beért az obeliszkhez, én érte mentem, lecuccoltunk, próbáltunk kaját találni valahol, végülis egy csomagolt szendvicset ettünk, aztán mindketten nekiálltunk dolgozni.
aztán hétvégén irtó jó helyeken jártunk, voltunk Cassisban, La Ciotában, le Chateletben, aztán vasárnap meg megpróbáltunk egy óra alatt megebédelni (itt ez azért igazán impossibl), hogy elérjük a Monte Cristo grófot is fogságban tartó If szigetére induló hajót. Ott aztán két órát raboskodtunk mi is (baszki, semmi nincs ott, csak az üres cellák, egy kétszázszor háromszáz méteres szigeten...)
ja, a sztoriból csak az maradt ki, hogy miért nem írok. mert nincs internet a vadiúj szipiszupi szobában.
mondom, maximalisták ne akarjunk lenni.
vízforraló sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése