a disznó éve alkalmából song meghívott mindenkit a 5 sterne nevű kínai kajáldába, amit három autóval próbáltunk meg megközelíteni, miután összeszedtük yavort, de én nagyon csúnyán leszerepeltem autós üldözésből, és jól elhagytam a srácokat, úgyhogy külön utakon jutottam el oda hennerrel, a kooperáló, hangnélkül kommunikáló sráccal együtt, aki csak akkor nem látott semmit, amikor az autókat kellett volna nézni, miközben én meg vezetek...
vicces emberke ez a song, néha van egy kis kommunikációs gikszer, amikor éppen az igenre is ugyanolyan lelkesen bólogat, mint a nemre, de jó kis sztorikat mesél. gyerekként - mesélte - az áltisisben az osztályban aludtak hárman, mert másik faluban laktak, és nem volt pénzük kollégiumra, úgyhogy megágyaztak a padokon. a kaja mindennap ugyanaz volt: reggelire rizsleves, ebédre rizsleves és valami főtt kaja, este egy tál rizs.
csütörtökön aztán kettőről átrakták egyre a közös labormegbeszélést, pont alvásidő - mondja song. az ő vidékén az emberek (mindenki) hazamegy fél tizenkettőkor, megebédel, majd alszik egy fél-háromnegyed órát, aztán visszamegy az irodába.
aztán pénteken meg rákérdezett, hogy láttam-e már magyar disznót. ami olyan, mint egy bárány. olyan selymes a szőre. kellett egy perc, mire leesett, hogy mangalicára gondolt.
éljen a disznó éve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése