Rother walking guide - part1

The finest valley and mountain walks, kicsi piros, egy német párocska írta, és ezt kivételesen lefordították angolra. szóval kezemben a könyv, hátha mégiscsak sikerül valamit kicsikarni magamból gomeráról. (vajon miért sajátították ki pont a németek a kanári szigetek mindegyikét? vajon miért tud egy lidl-pénztáros és egy amatőr focista akár évente odautazni? így minden idegesítően német, a helyi rádió németül is felolvas híreket, német slágereket nyomnak, könyörgöm, hová fajul a világ, ha a spanyol szalsza háttérbe szorul a gagyi német sanzonokkal szenben???!!! - na, jól összesütiztem a laptopot a nagy igyekezetben.)
szóval gomera
zozó mesélt nagy lelkesen gomeráról, és erre sosó kedvet kapott, és egy kilencnapos utat kaptam tőle karácsonyra. (zozó vicces volt, baromira sajnálkozott, hogy nem beszéltünk előtte részletesen, úgyhogy sms-ben küldött instrukciókat. ja és egész úton a pasikat néztük, hogy melyik lehet Janne, zozó finn haverja, aki velünk egyidőben volt ott)
na szóval a kariaji két repülőjegy volt.
megérkeztünk teneriffére, ahonnan azon nyomban átmenekültünk gomerára komppal (fred olsen spanyol kapitánnyal :). san sebastianban aztán kivettünk egy rozoga opelt, és zozóék tanácsát megfogadva egy eldugott zsákfaluba indultunk, alojerába, vallehermoson át (ez egy pár kilóméteres kis kerülő, fogodzómarkoló szerpentinekkel. de legalább kajánk volt másnapra, meg megtankoltunk, meg felvettünk két spanyol stoppost egy emelkedőn, akik cserébe a kezünkbe nyomtak két avokádót). isteni egy kis falu, isteni egy kis sziget ez, mindenütt hegyek, völgyek, hegyek, sziklák, szénfekete homok (teneriffén bezzeg büszkék a hozatott szaharai homokos strandjukra...), méteres hullámok törik a szénfekete sziklákat, hegyek, szakadékok, hegyoldalon kínkeservesen megművelt teraszok, mogorva, morcos emberekkel.
kivettük Ossorio bácsi egyik apartmanját, ami félig az óceánra, félig a hegyoldalra nézett, előttünk mangó- és narancsfák, kakas, kutya, kakas, és még sok kurva koránkelő és egymással hajnalban trécselő kakas. este dorada a helyi kocsmában.

2. nap
átruccantunk TaguLuchébe, és kábé ezzel el is ment a vasárnapunk. reggelire megettünk az isteni avokádót, majd elindultunk a szerpentinen, ami itt már csak egysávos volt, és még csak korlátot sem raktak a szélére. Taguluchéban lekutyagoltunk a plaja-hoz, ami kábé egy órás séta volt a kistemplomtól, majd sosó lekapkodta magáról a rucit, és belerohant a habokba. a stand kifejezés nagyon erős túlzás lenne erre a plajára, ez egy kis darabka sziklás tengerpart, ahova a lélek sem jár, merthogy nem egyszerű lejutni. hamarosan fény derült arra is, hogy fürdeni sem egy nagy élmény itt: sosó üvöltve rohant visszafele, míg én még csak a fürdőrucimat vettem át, teste tele volt apró kavicsokkal, minden egyes hullám teleszórta a durvaszemcsés homokkal, és ráadásul a sziklához is nyomta.
de szép volt, és csak a mienk.

a falu egyetlen megközelíthető étteremben megkajáltunk (ez a program úgy kettőtől négyig bármikor elkezdhető, és legalább egy órán át tart, főleg, ha mindent frissen készítenek. kivéve a mojo szószt, a zöld rettenetet, amivel mindent leöntenek. itt még új és finom volt :)
este dorada ossorio kocsájában.

3.nap
alojera - valle gran rey - el cercado - valle gran rey - alojera
a könyvben a 23 megatúra a vastagbetűs útvonal. 6-7 óra netto mászás: egy óra sétikálás, három kőkemény mászás felfele (1050 méter szintkülönbség), - szünet, kaja el cercadoban -, két-három óra séta a kisvölgyben újszülött kecskék mellett és vízvezető csatornákban, majd egy óra előltetett lefelé menet (1050 méter lefele) versenyben a naplementével. megadurván gyönyörű volt, minden egyes perce megérte, bár mindketten kikészültünk fizikailag.
este dorado a fenti kocsmában.

4. nap
rekreáció: kistúra az őserdőben (a Garajonay nemzeti park a sziget szívében levő esős erdő :), ebéd és strandolás vallehermosoban (ebéd a faarcú mogorva nőnél, akinek a macskája volt egyetlen vendége rajtunk kívül, strand a műveleti területnek kinéző strandon, sitt, szemét és targonca mellett :)
folyt köv...