volt a mostani hétvége
szombat reggel felfújta sosó a cangákat, és a tegnapi huszonnyolc fokot bicajon ünnepeltük - megpróbáltuk most bicajjal (térkép nélkül) megkeresni a várostól délre levő vadasparkot (pár kilométer kerülővel meg is lett, na de ezek a kerülők nagyon vicces helyekre vittek). útközben felfedeztük a déli kerülőúttal párhuzamos bicikliutat, ami egy patak mellett megy, teli volt pancsoló gyerkőcökkel és kutyákkal. aztán elkavartunk valahova, ahol tisztára lápos vizes volt mindkét fele az útnak, és két kacsára jutott egy szürke gém. aztán végül is megtaláltuk a bölényeket (úgy tűnik, hogy csak a pfalziak turkálnak az orrukban a nyelvükkel, az itteniek jól neveltek), de most nem volt bakkecskeként ugrándozó őzike, sem vakaródzó apja.
aztán ma a feltört ülepünket kocsiba raktuk, és elindultunk egy picit délre, schwann felé, ahonnan a bratvursztos zsömle után elmenekültünk a tömeg elől neuenbürg felé, ahol egy bányamúzeumba csöppentünk. Tisztára elvarázsolt világ volt ez: fodrász-pelerint kaptunk a nyakunkba, a fejünkbe meg bányászsipkát, és a bácsi, aki lehetett vagy hetven, úgy rohant előre meg felfele a lépcsőn, biztos lábakkal és szusszal, majdnem végig mesélve a bányáról meg a bányászokról, hogy komolyan minden riszpektet megérdemelt.
(vicces volt, mert akárhol megállt, mindig azt mondta, hogy itt az az érdekes, hogy..., és mutogatta a vasércet a falon, elmesélte, hogy a kelta vasöntő kemence hogy nézett ki, és hogy erre hogy jöttek rá, hogy egy krajcárért egy tyúkot kapott az ember, és óránként öt krajcárt kerestek a bányászok, mielőtt még I. Würtenbergi Frigyes király nem lett - ő gonosz módon levitte az órabért kettő krajcárra, meg hogy miért a keresztbe rakott kalapács és véső a jele a bányászoknak - mert ez volt az egyezményes jele annak, hogy valaki végzett a munkával és elhagyta a területét, ha így voltak keresztben a szerszámok, nem keresték az illetőt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése