(krok)odil

odil vakon született vagy ötszáz éve, és aztán amikor szenteltvíz érte, elkezdett látni.
aztán még mindenféle csodát tett
gondolom ezért hívják a hegyet, ahol a kolostor van, mont saint odile-nak.
dehogy nekünk miért pont oda kellett menni intézeti szocializációra, az rejtély.
najó, gyönyörű helyen van, iszonyatjó erdők veszik körül, nade a legközelebbi falu vagy kocsma órányira van a kolostorbeli szállástól, ahol kilenckor bezárják a kapukat, és az éttermi bár fél tízkor zár.
nade biztos a holy cartoon fogta meg a szervezőket, mert az minket mindenképpen, azt fejtegettük órákon át kinn az udvaron, próbáltuk megfejteni, hogy az első kockán mit is csinál igazán az a pasi a fa mellett négykézláb, aztán a következőn a két nővér közötti részeg vajon hány sört ihatott meg, aztán meg persze hogy mi is a szitu ott lenn a pataknál. feri szerint a kulcs a ló. a pasas azt kérdezgeti csípőre tett kézzel, hogy mit kezdjen a másik lóval. merthogy a képen csak másfél ló van. szerintünk a palma-t elírták, és igazából az olasz maffia van a dologban, lófejekkel csak ők vacakolnak...
roman azt mondta, hogy a pasas azt kérdezte a nővérektől, hogy ihat-e a patakből, és aztán visszatérünk az első képhez, ahol éppen felfordult a gyomra, mert a patak vize nem volt tiszta, és ezért ment vissza a nővérekhez. vagy mert megmutatta, hogy onnan ivott.
ez komoly vitát váltott ki.
mindenesetre azt megfejtettük, hogy ennek a ragyogó poszternek is köze van a nanotechnológiához (nun-ó)...
aztán második este végre eljött a várva várt esti community experience. ez a fedőnév rejtette a beszélgetős estét, merthogy adtak inni végre, és persze össze voltunk zárva, mit csinál az ember ilyenkor, iszik és beszélget.
wilko a fiáról mutatott képeket, megvitattuk a halált, életet, az egyes emberek világát, amik ha átfednek, nagy a hepinesz, szerelemről, megérzésekről, kapcsolatokról, a férfiak és nők közti különbségekről, miközben bébé alteregója fűzte be kicsi alteregóját.