nagyív

ív - ezt szokta feri mondani, ha valamire már nincs szükség
hát tegnap nagyívben ment a fagyasztós halálkonténerbe öt akváriumnyi nőstény, valahogy nem bírták az éjszakát a közepes mouseboxban összerakva, és kinyúvadtak, marha horror egy érzés volt, megadurva.
aztán este akartunk főzni tájjellegű kaját: puykamellragu zöldségekkel kókusztejes szószban, nahát amikor elkezdtem felvágni a pulykát, hát megcsapott a szaga, ami botrányosan borzalmatos volt, úgyhogy végül is se a gyömbér, se a kurkuma, fokhagyma, hagyma és még sorolhatnám se vette el az ízét, úgyhogy ív, mondtunk neki, és elkezdtük sosóval a fenti étek vega változatát - kivételesen finom lett így is.
bár a dinnye, amit tegnap vettem, tökre illet volna utána desszertnek, de hát annyira kásás volt, hogy a kilenctizedét ehetetlennek nyilvánítottuk, így hát ív.
akárcsak a régen lejárt moccarella, ami már kipúposította a fóliáját. mondanom sem kell, hogy sosó valamiért azt gondolta, hogy jó poén azt késsel felvágni, perszehogy jó poén volt utána sikálni a szétspriccelt lábszagú moccarella-levet a csempéről meg az útközben levő összes eszközről...