fotó

hát azért azt nem hittem volna, hogy ennyien bambulják meg a fotókat a wiwen. felraktam egy pocakos szardínai képet, de csak úgy, nem főképnek, és az egy dolog, hogy mona jelentkezett, sőt, úgy tűnik, megyünk csütörtökön vagy pénteken vörösoroszlánozni, mint a régiszépidőkben, mikor mindkettőnknek udvarolt a pincérsrác, de még egy ilyen levelet is kaptam a múltkori levelei miatt még az ismerőseim közül is kitörölt expasitól:
Gratulálok a kis dinnyemaghoz!
Üdvözöl titeket: Barátságos Norbi

fény

már tisztul a kép, már látjuk a végét, és ez nagyon jó. még öt vagy hat injektálási és ugyanennyi szkrínelős nap, és befejezzük a projektet. vagyis jó esetben jövő héttől kezdve még két hét, és aztán letesszük a pipettát meg az injektort, leáll a robot, sőt, a villamos is aluszik...
persze, ha addig minden jól megy.
azt utóbbi egy hét elég jól ment, kivéve, hogy a végefele rossz ikrákat kezdtek adni a halak.
asszem most már csak babonából is megvárom az egész végét, hogy összeírjam a mi romlott el eddig listát... hátha nem kerül már hozzá új elem...

huszonhét

most már nem is tudom fejben tartani, hogy hanyadik hétben vagyunk, mindig elfelejtem, mondjuk mást is, tisztára szenilis kezdek lenni, nade szóval most már elő kell venni a naptárt, amibe minden héten oda van írva szépen, hogy hanyadik héten is vagyunk, mert már fejben nem megy...
holnap lépünk be a huszonhetedikbe, még egy hétig nem kell orvosi papír arról, hogy repcsin utazhassak, úgyhogy holnap papír nélkül megyek frankfurtba, aztán onnan pestre. sosó szerint úgysem fognak rákérdezni a malévosok, de ha igen, az orruk alá dörgölöm a mutterpasst, és okoskodják ki ők is, hogy most akkor hanyadik hét :)
amúgy kezdek fáradni, estére kifárad a derekam meg a hátam, nemjó sehogysem ülni, csak kipárnázva. gyerkőc meg irtó aktív, ha éppen nem érzem, hogy rugdos (amit egyébként már a pocakomat ruhában nézve is látni, másfél-két centiket mozdul meg a hasam, ha rugdos), akkor csak a kezemet a hasamra téve veszem észre, hogy mocorog, helyzetet vált- vagyis annyira erősen rugizik, hogy a sima mocorgás már fel sem tűnik. most éppen a múltheti találmányát gyakorolja - feltúrja magát a gyomromhoz, amivel úgy nyom, hogy alig kapok levegőt...
egyébként jól megvagyunk, amikor beszélek hozzá, általában megélénkül, válaszol a lábacskáival, sőt múltkor sikeresen az apját is megpofozta - általában abbahagyja a tombolást, ha sosó rárakja a kezét a hasamra, de múltkor az arcát rakta oda, és majdnem odalett a fogsora :)
kinéztem egy csomó pszihológiakönyvet, köztük gyerekpszihológia is van, amiket a libriből akarok majd beszerezni, irtó izgisek, csak azt tudnám, hogy hova raktam a listát...

kommunikáció

na azért az egy csöppet ledöbbentett, hogy drágalátos főnököm egyetlen egy szóval sem említette egyszer sem, csak a srácoknak mesélte, hogy kedvese is gyermeket vár, februárra...
ahhoz képest, hogy hetente beszélünk skypon, meghogy az erdei háromkerekű babakocsit nekünk adta...
nem mintha eddig bőbeszédűbb lett volna magánügyekben, vagy akár egyszer is meghívott volna magukhoz, amikor még itt laktak.
nemnagyügy, csak egy csöppet vesz semmibe...

hétvége

szuper volt, kezdve a péntek estével, amikor is elmentünk a café blueba, az első hely ka-ban, ahol még annak idején kajáltam (olcsó és irtó barátságos diáksöröző, ha a menühöz italt is veszel, a menü csak 2.90), aztán meg szemben vele a bábszinház felnőtt előadására (Ballermann – der ultimative B–Western), ami egy egyszemélyes sztendap-bábsó volt, nem mindent értettünk belőle, mármint a németjéből, de igazából marha jó volt az árnyjáték része, meg a pasas maga is...
aztán szombaton nem dolgoztam, úgyhogy végülis rucikat vettünk nekem, amik jók a nagy hasamra, és elfedik a derekamat is, és mégsem (annyira) debilek, meg átrendeztük a lakást, vagyis csak egy részét. áttoltuk a ruhásszekrényemet a kupiszobába, ami átalakult így egy kvázi ruhatárrá, a nagyszobát már két hete megvariáltuk: az átjáróba sosó vágatott egy könyvespolcot, hozzátoltuk az íróasztalt, áttoltuk a könyvespolcot, arrébb húztuk a kanapét, a fotel most átkerült a hálóba, a helyére került az ősrégi rádiós komód a kupiból. a hálóval még várunk egy picit, mert még az ikeából meg kell szerezni egy ágy-háttámlát ahhoz, hogy áttoljuk a másik falhoz, mert anélkül nem lenne hova pakolni könyvet vizet szemüveget, meg még amúgy is ráérünk pelenkázót meg kiságyat szerelni (pelenkázónk még nincs is).
aztán vasárnap autókáztunk a franciáknál, de náluk is minden zárva volt, aztán meg ettünk sütit a zkm-ben, ami a 10. szülinapját ünnepelte.
szóval jó kis mozgalmas hétvége volt, el is felejtettem a melót, meg vele együtt minden parát...

hagyjuk inkább

ez az utóbbi két hét, ez megaszívás volt, a mai 50 minipreppel bezárólag, amiknek még hazamenetel előtt gondoltam jókislánymódra megmérem a koncentrációját, és kérem, az átlag 10 nanogram per mikrolitert ha elérik, akkor szépazélet, de ez nemjó, valami más szívás van a kittel, nem az erenáz bomlott le a p1-ben, mert azt kicseréltem, hanem valami átlag-szívás van, és akkor még az injektálásokról nem is meséltem, hogy az előző miniprepekben valószínűleg valami fehérjemaradék is lehetett, mert a cfp rns úgy lebomlott, mint a sicc. és akkor az új fakírpadok meg mint a linzertészta, úgy omlanak szét, pedig műanyagból vannak, és persze a robot, ami rakosgatja a lemezeket a mikroszkópba, mindig valami új hibát tud produkálni, és így persze nem szkenneli le a mikroszkóp a maradék lemezeket...
najó, megyek haza, holnap pihinap, ma nem injektáltunk, szóval most hétvégén intenzíven próbálom elfelejteni a munkát, mert van egy pasim, aki csöppet kivan, hogy csak este nyolc körül megyek mindig haza, meg egy gyerkőc a hasamban, aki már ezer éve nem hallgatott zenét...
de legalább nincs terhességi cukorbetegségem, és ez is valami.

vacsi

és akkor tegnap elmentünk dőzsölni, a pasim elvitt egy igazi francia étterembe (nem elzászi zauerkrautos, hanem foágrás, na jó van elzászi kajájuk is, sőt tartflambéjük vagy flammkuhenük is, de a lényeg, hogy nem csak az), légvonalban öt tíz kilométer, de a rajna és a határ miatt huszonöt az út oda (húsz perc kocsival, és tényleg francia), és hűdejót ettünk...
mondjuk kisember nem nagyon hagyott engem sokat enni, mert annyira ugrabugrált idebenn, hogy nem bírtam csak egyenes háttal ülni, úgy meg nem igazán kényelmes enni :)
sebaj, valaki legalább vigyáz a vonalaimra (ez jó, pont ő...)

intéz

kezdek egyenesbe jönni:
- járok terhestornára, meg jelentkeztem szüléselőkészitő- és baba-ápolás tanfolyamra is, szóval lesz védőnőm a szülés utánra (ja és azt mondta, hogy több oka lehet annak, hogy nagyobb a méhem, mint az átlag, az egyik az, hogy jóval a kiirt idő előtt fogok szülni, vagy a gyerkőc túl sokat mozog, és kitágitja - ami eléggé esélyes, vagy mindkettő :)
- beszéltem herrbantléval a kulcs meg a fűtéses telefonhívás miatt
- múlt héten időben alá is írtam, sőt vissza is vittem a szerződésemet, nyilatkoztam arról, hogy felmentést kérek a máignemértempontosanmilyen, de választható nyugdíjpénztár alól, merthogy az új szerződéssel megváltozik a státuszom, és mostantól majd lehet választanom, de effektive a muttersucc alatt (ami majd december közepétől március végéig tart) úgysem lenne befizetés, a maradék időt meg hanyagoljuk...
- és ráadásul még a hivatalos igazolást is elintéztem arról, hogy terhes vagyok
ja, mindezek mellett dolgozom a megatémán, ami sosem akar befejeződni, de szerencsére mindig találkozunk valami helyes kis gikszerrel, a legviccesebbeket persze a mikroszkóp robotkarja meg a mikroszkóp plét-tartója tudja művelni, azokat szeretjük a legjobban :)

biorobot...

ezt még múlt héten találta jochen, az XL típust pont zebrahalra dolgozták ki, persze sehol még csak utalásszerű megjegyzés sincs az árra, és persze egy ilyen beszerzése nem egy nap, pedig mennyi munkát megspórol(t vol)na nekünk ebben a szkrinben...
2. GENERAL PERFORMANCE SPECIFICATIONS
The objects referred to in the specifications below are specifically for zebrafish embryos, with broad application for other objects of similar size and shape. A selected region refers to operator specified ranges in EXT, TOF and FLU.
Analysis and Counting Rate:
Maximum 15 objects per second, based on maximum sample concentration and nominal sample flow rates.
Automated Dispensing Fill Time for 96 Well Microtiter Plates:
3 – 5 minutes per plate with 1 object per well selected, coincidence check software operating, nominal sample concentrations, and an acquisition rate of 1-5 objects per second in a selected region.
Automated Dispensing Accuracy:
Greater than 95% of wells filled have one or more objects. Of the filled wells, less than 5% may have 2 or more objects.
Sample Viability after Sorting and Dispensing:
There is no decrease in the viability of a live organism after having passed through our machine.

a sors fintora :)

hát....vannak hírek :).
a gyermekünk nem várta meg a lombikot :)
úgy tűnik terhes vagyok
tegnap voltunk orvosnál, még persze pici, hathetes, de él, jó helyen van meg minden:)
hát ezek vannak...
októberben kezdték volna a gyógyszeres kezelést a lombikhoz....
annyira örülök nekik, hogy el sem tudom mondani...