ideg

hogy miért azok tudnak annyira kiborítani, hogy őrjöngeni tudnék, akik tényleg fontosak, nem értem. legszívesebben a szomszédon idegeskedném magam, hogy miért pont a Hannáéval szomszédos szobában tartja a bimmbammóráját, vagy Markón, aki nem mondta el, hogy két példányt le kell adni az efzékában is a doktoriból, és most cseszegetnek érte. de nem, ők hidegen hagynak. mondjuk Feri levelétől már összerándult a gyomrom, amikor megírta, hogy:
"nemi meglepesre ma megkaptam egy bekotott peldanyt a dolgozatodbol, es azt kell mondjam vegyesek az erzeseim, mert orulok hogy befejezted, de annak egyaltalan nem, hogy nem lattam a vegso verziot, kulonosen a results masodik felet. Ha lattam volna, lett volna nehany javaslatom. A fo gond az, hogy az adatok meg most is elemzes alatt vannak (amiket a dolgozatban megadtal nem mind jok) es csak holnapra lesznek keszen Markus es JOchen ezerrel dolgozik rajtuk. Peldaul a fig 60 mar nem igaz, ujra lett szamolva, figyelembe veve a promoterek alapaktivitasat masok az enhanszerhatasok mertekei es igy mar nincs osszefugges. A cikkbol is ki lesz szedve. Ez azert szivas, mert Uwet es NIck-et is megkertem, hogy nezzek at a cikket es hulyen fogja adni magat,hogy mast latnak a cikkben es mast a dolgozatban es vlszinuleg az eloadasban is. Varni kellett volna meg a leadassal, tudom hogy surgos, de most ez igy elegge kellemetlen.",
pedig minden fejezetet elküldtem neki, csak jópár levelemre nem reagált, én meg nem erőltettem a dolgot. direkt azért analizáltam ki eská tizenötezer képet, mert Markus másfél éve analizálja az adatokat, és minden héten az megy, hogy jövő héten elküldjük a cikket, mert Feri minden héten mást gondol ki. és Feri jól tudta, hogy mi az ábra, hogy nekem le KELLETT adnom költözés előtt. ez van.
nade a legeslegjobban a családom borít ki. pölö az anyám, aki szkájpon jelenetet rendez, besértődik, és nem akar velem beszélni, mert apám mondta el azt, hogy mi történt a bécsi útján. apám próbálja menteni, ami még menthető, és decemberben léptek egy nagyot, de ezt inkább majd csak akkor mesélném el, ha túl vannak a dolgon. mindegy, szóval újra bécsben járt, anyám persze nem volt ott, mert nem tud németül, de ő akarta elmesélni a sztorit. mert ő jobban tudja. Sosó jön utána a sorban, ő annyira ki tud borítani, nem is találok rá szavakat, valahogy nem tudja kezelni az idegeskedéseimet, és én egyre jobban belelovalom magam. de a ranglista legelején Hanna áll, az ő hisztériáitól kiakar az agyam néha, akkor nem én vagyok ott, hyde elő akar bújni és legszívesebben őrjöngene. még azért van kontroll, de most ez az itthon egyedül a gyerekkel összezárva, ő meg nem hagy egy percre sem nyugton nem igazán a kisgyerekes anyák álma. (najó, legyünk korrektek, ma hihetetlenül jó napunk volt, annak ellenére, hogy majdnem négy órát voltunk kettesben a városban: városházára babakocsival séta, városházán regisztráció, tízórai egy kajáldában, majd hazafele vásárolgatás. de ha panaszkodni kell, meg magamat sajnáltatni, akkor nem feltétlenül korrekt az ember.)