szakad a hó. megint.
hétfőn is szakadt, amikor kávézni voltam Mariommal, ő egy holland nőci, akivel a játszótéren ismerkedtünk össze, aki egy csomó helyen járt (Dél-Amerika, USA, India), mielőtt a két gyereke megszületett (kétésfél éves és kilenc hónapos a két kölök), és így tudja, milyen, amikor senkit nem ismer az ember. jó fej, jókat dumáltunk három gyerek mellett is a kávézóban.
aztán csütörtökön felugrottunk az egyik wiwes leideni kisgyerekes csajszihoz, Andihoz, ahol másfél éves a kislány, a nagymama a bébiszitter, és a pasi valami kertépítésen dolgozik, de egyébként vendéglátós és szintizik. hát, nem igazán a mi világunk az a család, a holland paprita dvd-re táncikáló kislány, akinek annyi játéka van, hogy egy bölcsinek is elég lenne, és hiába "csecse" mindegyik, ő csak dobálja őket. na mindegy, szegények úgyis sokat dolgoznak, ritkán érnek rá.
a másik wiwes kapcsolat, szintén Andi, vele már kávéztunk januárban, inkább az én emberem, hozzájuk ma délután megyünk családostul.
Aztán szerdán beszéltem Ferivel a védésről, és elég ideges lettem meg beparáztam, már alig egy hónap, és védés, és még mennyi mindent kéne tanulni, meg megcsinálni az ábrákat. jaj.
Pénteken volt Hanna első bölcsis napja. Itt a beszoktatás anya-mentes, úgyhogy tízre vittem a kiscsajt, és egykor kellett volna értemennem. Egy fél percet sírt utánam, amikor otthagytam (hallgatózás a folyosón), és kértem, hogy ne hozzák az ablakhoz integetni. Utána azt mondták, tök jól eljátszott egyedül, de aztán háromnegyed tizekettőkor hívtak, hogy jobb lenne, ha már most értemennék: nem eszik, nem alszik, és nyűglik. Sosó szerint a bölcsisnénik úgy vártak minket, mint a messiást, már nagyon le akarták passzolni őkelmét. Szegénykém nagyon éhes és fáradt volt, három órát aludt a bölcsi után. Azóta nagyon szarul alszik. Remélem rendbe jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése