annyira várom a napot, amikor

- túl leszek a védésen, és nem leszek emiatt idegbeteg
- hogy olyan melóm és főnököm legyen, ami/aki miatt nem vagyok idegbeteg
- Hanna el tudja mondani, hogy miért őrjöng, nem csak a fejével int, hogy nem, és dobálja a keze ügyébe kerülő dolgokat
- nem szoptatok (ez már ugye itt van), és túl vagyok a védésen, és lehet ünnepelni, és inni, rágyújtani egy cigire, és ütemesen rázni a fejem egy zajos füstös koncertteremben. vagy mondjuk dumálni, enni és inni haverokkal, az sem lenne rossz.
vagy mondjuk elmenni sosóval kettesben randizni.
najó, most egyelőre kábé ennyi a vágyaim első netovábbja, később meglátjuk, mik jutnak a felszínre.