altatás után bementem a szobába, sosó a szüleivel beszélt addig, de akkor elhallgattak, én kérdeztem, mivan, de olyan feszélyezett lett a hangulat, és tamás mondta, hogy akkor ő most elköszön, én egyre kevésbé értettem, hogy mi van, mire rákérdeztek, hogy tudom-e hányadika van.
mindketten elfelejtettük a házassági évfordulónkat. aznap vitte ki sosó vivit eindhovenbe, és rakta fel a gépre, valahogy a nyolcadikához idén csak ez kapcsolódott, hogy eddig van itt a vivi, más nem.
a harmadik.
mintha a harmincadik lenne, komolyan úgy érzem. az elmúlt egy-két év mintha két-háromszoros szorzóval telt volna el. vagy tíz. durva.
mindketten néztünk nagyokat, hogy hát igen, papíron nyolcadika, de igazából huszonkettedikén volt a buli meg az egész felhajtás, és persze nem emlékszik egyikünk sem, hogy mit beszéltük meg, melyiket is fogjuk majd tartani.
sebaj, van ilyen.
asszem ez így van determinálva, mindketten elfelejtjük az ünnepeket, szülinapokat, úgy kell mindenhova rimájndereket rakni, hogy nehogy sértődés legyen. (pénteken a masszázsra felejtettem el elmenni.)
másnap kaptam belga csokit meg pezsgőt, aztán pénteken meg én szereztem be egy közös wiis agytornát, ami irtó vicces, de nagyon leterheli az ember agyát este kilenc után nekikezdve. nade erre jó egy kis belga csoki, feltuningol.
csak nehogy sosó beszerezzen egy másik távirányítót, mert akkor mehet a párhuzamos hajsza, na azon tuti összekapunk, ha vesztek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése