kedden együtt vacsiztunk Williammal, a gimis holland cserediákkal, akiknél másodikban, vagyis 1992-ben vagy 1993-ban voltunk kinn, ciki, de már nem emlékszem hol, és aki egy évre rá jött hozzánk Pestre.
meséltem sosónak, hogy mennyire ciki volt akkor ez az egész, hogy a srác egy hétig nem fürdött, hogy a haverjainak nagy többsége csak Pesten látott először metrót, hogy a mekibe beülve elővették a délről maradt zsömlét, és azt majszolták a hambi helyett, hogy az angolul nem beszélő szülei szigorúan csak egy kekszet adtak a teához, hogy hiába kértem anyukát, ne tíz szendvicset adjon másnap uzsira, mert nem tudok olyan sokat enni, erre tizenkettőt kaptam, stb...
hihetetlen távolinak tűnik az egész, de ez a találkozás olyan közelivé hozta, hogy egészen megrettentem gyerekkori önmagamtól. mennyire más voltam, úristen. elmondhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése