bika ez a bika

az úgy volt, hogy Andi kapott szülinapjára egy szaunabelépőt vagy egy jó fél éve, és azóta próbáljuk összehozni azt, hogy kettesben elmenjünk szaunázni. mindez vasárnapra volt realizálva, több hete egyeztettük naptárjainkat (az övék fullra be van táblázva, csak most fértem bele), de aztán kedden vagy szerdán rám csörgött, hogy neki nincs kedve hozzá, annyira jó programok lesznek a hétvégén. vasárnap volt október 3., ami Leiden nagy ünnepe, és ilyenkor lezárják a fél várost, a belvárosba mindenhova raknak vurslit meg színpadot sörcsapokkal, tombol a jókedv és az össze ember kinn van az utcán. van még felvonulás is, na az idén hétfőn volt, hogy legyen a jónépnek egy szabad napja.
mindez szép és jó, csak egy tömegiszonyos pasival mindez nem igazán élvezhető, pláne egy hisztis akaratos kétésfélévessel, aki tutira fel akarna ülni az óriáskerékre és a hasonló hordozható ringlispílekre (amiktől még én is frászt kapok, egy vidámparkban oké, hagynám felülni, de ezek a hordozható cuccok szerintem tökre gázok).
szóval szaunaprogram törölve, akkor irány az őszi erdő. szombaton beültünk a kocsiba, megígérve a kiscsajnak, hogy a német panziós is biztos ad neki sznupjét (sznupje lehet bármi, ami édesség - cukorka, pillecukor, csoki, gumicukor), és délután már Simonskallban élveztük a napsütést. másnap elugrottunk a schimdti vadasparkba, ami annyira bejött Hannának, hogy hétfőn újrázni akart, de sajna, hétfő szünnap szarvaséknál. vagyis bőgni akkor is bőgtek, csak bemenni nem lehetett.
szóval éppen szarvasbőgés volt, meg gyönyörű idő, meg csodaszép, éppen sárguló-piruló levelek, úgyhogy irtó jó kis hétvége volt...
hú, és azt nem is meséltem, milyen szuper krumplikrémleveset és rókagombás sztéket ettem a talschenkében, hogy kérdezz-feleleket bégettünk a falubeli kecskékkel, hogy irtó fura kiegyenesedett kacsákat etettünk, amikről kiderült, hogy indiai futókacsák, hogy megsimogattunk egy másfél méter marmagasságú kecskét, hogy láttunk kis vadmalacokat aluljáróban átrohanni, hogy megmentettünk egy mesztelen csigát, ahogy átvittük az ösvény túloldalára, meg hogy végre vettünk csokis müzlit, meg magyar paprikát, amiből aztán egy szuper lecsó kerekedett...