Anyád

Tegnap Hanna anyáméknál aludt. Ott akart aludni. Csak délután mentünk érte, és úgy volt, hogy én kapok egy szabad estét, hogy elmenjünk Vivivel moziba és aztán meg a többiekkel pizzázni, Sosó meg megy Hannával a szüleihez aludni. Elhúzták a készülődést, így mi Viviel előbb léptünk le, így aztán Sosónak úgy kellett Hannát a nagyanyjáról lehámoznia egy teátrális nagyjelenet keretein belül - az utóbbi hétben amúgy is olyanok vagyunk, mint egy hisztérikus mediterrán nagycsalád.
Mozi után hamburgereztünk egyet Viviel, mert úgy szédültünk a 3D-től, hogy le kellett ülni, majd a metróztunk haza. Apám eljött értünk a Nagyvárad térre, hogy onnan már ő vigye haza Vivit, de engem nem akart elvinni a Tökölyre. Anyám miatt.
Anyám miatt - visszhangzott értetlenül a fejemben egész úton. Hogy jön ez ide? Miért éppen miatta? 
Aztán késő este szépen beúszott a múlt, előjött minden, amit sikerült elnyomni, besöpörni a szőnyeg alá.
Anyai nagyanyám állítólag szólt előre: - Gyurcsik, te jobbat érdemelsz -, de apám nem hallgatott rá. Gondolom anyám első hisztérikus kirohanása után meg is bánta. Sokszor nem lehetett tudni, mi váltja ki a csillapíthatatlan rohamokat, amikor is csak egyre jobban hergelte bele magát a hüjeségeibe. Ilyenkor nem hallott meg egyetlen érvet sem, sőt csak egyre jobban felbőszült, ha valaki "neki ellent mondott". Egy órás volt egy ilyen legalább, néha csapkodott meg edényt tört, sokszor belerugott a kutyába. Juli szép lassan megszabadult a vonatsineitől, mert őt azzal verte. Én csak egy verésre emlékszem, de az emlékezetes is volt: a kutya pórázával vert meg az ágyamban, mert nem ettem a kicsit odaégett vacsorából.
Apám egyszer visszakézből megpofozta, olyan visítást anyámtól sosem hallottunk, és utána hónapokig terrorizálta apámat. Ami nem volt szokatlan, neki szólt egyébként is a legtöbb jelenet. Ha apu kiküldetésbe ment, sokszor nem volt hajlandó beengedni a lakásba, az ajtón keresztül ordított, hogy - Menj vissza a kurvádhoz!
Ilyenkor csak Juliban volt annyi mersz, hogy a viharcsendben kilopódzzon, és beengedje aput.
Egy idő után csak mosolyogtunk a nekünk szánt kurvaanyádokon. 
Sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer csak megjelenik az igazi anyukám, aki szeret, vagy hogy anyám a buszon hazafele jövet szörnyethal egy balesetben, de persze ilyenkor olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy az ablakból néztem, mikor jön már. 
Apám volt mindig is az, aki nem vesztette el a fejét, akivel lehetett beszélni bármiről, aki nem felejtett el bemenni a szülőire, aki este bebújt az ágyba, és mese közben elaludt mellettem. Hozzá oda lehetett bújni a nagyágyban, addig míg anyám meg nem gyanúsította, hogy molesztál. Ezután nálunk hiánycikk volt az ölelés. Mint egy mazohista kutya, néha anyám ölébe kéreckedtem, hogy nézze meg, van-e tetű a hajamban, ilyenkor simogatva matatott a fejemen. 
Amikor Erzsébetről beköltöztünk a belvárosba, mintha enyhültek volna anyám rohamai, már csak ordibált, de ha az ember nem reagált, viszonylag hamar lecsengett az egész, talán mert rájött, hogy napi egy-két sör hatásosan letompiíja. Cserébe Julinák az otthoni lelki terror és a gimi utáni költözés, barátoktól való elszakadás megtette a hatását. Kihasználták azok a pitiáner telefonautomata-feltörők, akikkel összehaverkodott és akiket a lakásunkban fürdetett, etetett. Ő vitte őket mindenhova apám kocsijával (volt olyan, hogy kiállt a harmadikon az ablakba, és úgy fenyegetőzött, hogy ha nem adják oda a skodát, kiugrik az ablakon). Ráadásul az ágya alá rejtettek egy pisztolyt, emiatt meg a fuvarok miatt bűnrészességgel vádolták. Nem emlékszem, mennyit volt előzetesben Veszprémben a női börtönben, de egy fél évet legalább.
Azóta is keresi a helyét meg a párját.

Persze vannak jó emlékek is, nevetős napok, vicces sztorik, de ezek sosem tudták elnyomni azt a tudat alatti állandó félelnet attól, hogy mikor mondok vagy csinálok olyat, amitől kiborul.

Na, úgy hirtelen ennyi minden zúdult rám, és csak folynak azóta is a könnyeim. 

Na és ezek után talán nem csoda, ha nem tudom hova rakni azt, hogy Hanna és anyám között van valami hihetetlen kapocs, irtora szeretik egymást, ragaszkodnak egymáshoz. Talán mert csak rövid ideig vannak mindig együtt, talán anyám talált végre valakit, akit feltétel nélkül szerethet, vagy esetleg rajta éli ki azt, amit velünk elmulasztott, nem tudom. 
De talán nem is kell tudom.