csütörtök, szeptember 15, 2011

Istenem, de dühít mások szerencsétlenkedése

El sem tudom, mondani, mennyire dühít ez az egész dolog, tegnap majdnem felrobbantam, pedig pitiáner hülyeség, de annyira kiborít, hogy már a második ember bénázik...
Feciéknek kislányuk született még nyár elején vagy májusban. Kért tőlünk ruhákat, pedig a felesége szerint volt elég, és ráadásul Londonban laknak. Mindegy, ha kért, kapott, elküldtem nekik egy kis csomagot, nem is volt vészes a csomagköltség. Aztán augusztusban nekiálltam Sosót szekálni, hogy szóljon neki, most már küldhetik vissza lassan a cuccot. Persze, persze. Aztán ahelyett, hogy visszaküldte volna augusztusban, Feci végül múlt héten elvitte a ruhákat Pestre, átadta anyámnak, ha már úgyis jön, minek csomagozni. Így aztán a fenyegető jóslók hatására vettem három vadiúj oldalt csatolós bodyt, meg Christinánál lecsaptam a felajánlott pár 50-es kisruhára, hogy ha korábban jönne Lizababa, legyen valami gönce.
Aztán csak kihúztuk ezt a dolgot, míg anyám meg nem jött, aki nagy profin elhozott egy 56-os rugdalódzót, 2 56-os kispulcsit, meg egy rakás 68-as cuccot, azzal a lelkes megjegyzéssel, hogy a nagy méretű ruckókat majd anyósék hozzák ki három hét múlva. Mintha az a pár maradék 56-os body meg rugdalódzó olyanbazi sok helyet foglalna, hogy azokat ő nem bírja el. Majd aztán kipakolta a bőröndjéből a kézfertőtlenítőt, amit tavaly kaptunk a patikában, és náluk hagytuk, mert az tökre nem kell. Persze az oldalsó zsebbe rakta, és kifolyt. Na ekkor konkrétan sikítani tudtam volna.
Asszem holnap bemegyek, veszek pár kisruhát, és 3 hét múlva az 56-os bodykat egyből a pincébe pakolhatom. Ja, és akkor mostantól anyám nálunk lesz 3 hétig. Nagylevegő, nem kiborul. Ne kérdezze senki, miért vett Sosó anyámnak 3 hétre repjegyet, ő sem tudja.

Nincsenek megjegyzések: