Utolsó este

Holnap költözünk. A ház tetőterén kívül minden csili-vili (azt majd tavasszal hozzuk rendbe), használható, csudajó.

A vadiúj kanapét november végén hozzák, addig a kerti fotelekből vagy egy kinyitható ikeás cuccból nézünk majd tévét. Pár bútort majd a költözés után veszünk, merthogy az új házban már összeillő és nem a legolcsóbb ikeás bútorokat akartunk, de bútorboltba már nem jutottunk el. Majd szép lassan. Most már nem kell rohanni.
Utolsó este.
Már mindenki alszik, anyu is otthon, itt volt tíz napot, pedig tavaly megfogadtuk, hogy soha többé, aztán mégis itt volt. Mégiscsak ő a legmobilisabb családtag.
Pár dolgot kell már csak reggel összerakni: a kávéfőzőt, a reggeli meg a vacsora eszközeit, lábosait, az ágyneműket, jaj, és a ruhákat a szárítóból! Na megyek is, kirakom azokat a kanapéra, hogy ott ne maradjanak.
És aztán alszom még egy utolsót a Scholtenstraat-on.

Agylob

Hogy a francban bír valaki higgadt meg nyugodt maradni, ha a gyerekének tizenkétszer kell elmondani, hogy ne csukja rá az ajtót, majd mikor a hisztérikus rohamot elkerülendő, azt mondja, hogy cipő fel, megyünk a játszóra, akkor a gyerek visítva üvölti, hogy nemakarok?!?!
Nekem ez nem megy, főleg ha a másik egy félóra alvással próbálja kibekkelni a napot.
Rekedt vagyok az üvöltéstől, és utálom magam emiatt.

festenek

Most már a szervasi srácok festik a házat, egy hete, hogy itt vannak. Szuperül haladnak, már minden falat lefestettek egyszer, vasárnap javítgatták a hibákat a második réteg előtt, meg elkezdték az ablak- és ajtókeretek festését. Ma jött a helyi asztalos, hogy felrakja az ajtókra a takaróléceket, mert azt a srácok nem vállalták be. Így az asztalos legyártatta a léceket, péntek este bedobta a házba, a srácok lekenték azokat egyszer, ma felrakja az asztalos, aztán majd még egyszer lekenik, ha mindegyik a helyén lesz.
Majdnem az egész ház fehér lesz, a hálószobák lesznek csak krémszínűek, és a lányoknál az egyik fal narancssárga, a mi hálónkban meg az ágy mögötti fal barnás árnyalatú.
Már most szuperül néznek ki a falak, ha a második réteg is felkerül, csodaszép lesz.
Ma jön vissza amúgy Imre, hogy visszarakja a radiátorokat meg hogy felrakja a fürdőszobában a wc-t meg a fürdőszobabútort-mosdót. Még a lépcsőkkel kell valamit kezdeni, azoknak a festését nem vállalták be a srácok. A parkettát ma megrendelte Sosó, azt három nap múlva hozzák - ha minden igaz, ő akarja azt lerakni. Hát, őszintén, ebből nem tudom mi lesz. A villanyszerelés is elég nagy meló volt, stresszelték őt (őket, mikor após is itt volt) Feriék elég rendesen, hogy siessen, miatta nem haladnak. Mondjuk a parkettával nem fogja őt senki sem stresszelni, azzal nem kell sietni, csak nem ártana, ha jól nézne ki, nem úgy mint ez itt a mostani lakásban. Ez középen okés, de a széleit nem dolgozták el, trehány az egész.
Na mindegy, valahogy csak lesz, ha máshogy nem, valakit kihívunk, hogy fejezze be :)
Amúgy még kilincseket kell nézni, pénteken meg jön az ablakos, aki kicseréli az üvegeket dupla üvegre.
Közben itt meg festik az erkélyeket, úgyhogy le kellett pakolni mindent, így végre egy háromnegyed éves késéssel kidobtam az elszáradt tavaly nyári virágokat a ládából. A félig elszáradt karácsonyfánkat még nem ítéltem konténer általi halálra, adok magamnak egy esélyt, hogy helyrehozzam idén karácsonyig. Szegénykém.
Most választottam mosógépet meg szárítót, ha Sosó rábólint, meg is rendelem.
Elkezdtem aztán már a dobozolást, merthogy az antik Siemes rádióból ki kellett pakolni a lemezeket meg az egyéb vackokat, úgyhogy annak a helyén már gyűlnek a dobozok a sarokban. Alig négy hetünk van hátra. Ó, és költöztetőt is kéne keresni! Megyek is, bújom tovább a netet.

Az ókori egyiptom napi öt debenből

Még ezer éve volt az az egyiptomos előadás a leideni történelmi múzeumban (két éve, úristen), amikor ezt a könyvet vettem. Azóta nem tudtam elolvasni, pedig szuper jó, csak valamiért nem tudtam haladni vele (persze közben a Katedrálist meg a folytatását is kiolvastam, de erről még írnom kell).
Na de most nekikezdtem újra, és tetszik. A könyv a II. Ramszesz uralkodása alatti Egyiptomi Birodalmat mutatja be, és (mint a sorozatbeli társainak is) az a koncepciója, hogy egy időutazónak úgy mutassa be az adott eltűnt kultúrát az adott időben, mint egy Lonely planet: mikor érdemes utazni, hogyan lehet oda eljutni, mit érdemes megnézni, milyen az egészségügyi ellátás, hol érdemes egy jót enni, stb. Irtó vicces és érdekes egyben, piszok nagy kihívás lehetett ezt így megírni.

Amúgy ahogy olvasom, egyre jönnek elő az egyiptomi utazás élményei. Meg amik ahhoz kapcsolódnak.
Hm, nagy levegő, na jó, akkor most elmesélem, ami előjött. Vigyázat, comingout, az összes érdektelenségével. Én szóltam.
Szóval érettségi után nem vettek fel biológusnak, mert akkor Szegedet írtam be, és abban az évben ott volt magasabb a ponthatár, de biosz-kémia tanárnak igen, az ELTE tanárképzőre. Na de oda én mégsem akartam menni, így aztán anyámék szemfüles észrevételének köszönhetően átjelentkeztem vegyésznek az ELTE TTK-ra. Merthogy abban az évben sokkal kevesebben jelentkeztek, így a hivatalos felvételik után rendeztek egy "pótjelentkezést", ami azt jelentette, hogy aki kémiából felvételizett valahova, és 72 pontnál többet ért el összesítve (a 120-ból!), azt átvették vegyésznek. Kvázi felduzzasztották selejttel az első évfolyamot, hogy megkapják a fejkvótát. Kemény volt az az év, nagyon sokan voltunk ott olyanok, akik biológusok akartunk lenni, de egy évig nem akartunk csak úgy lébecolni, na meg azt az egy év vegyészetet be akartuk számíttatni a következő felvételin, hogy csak bioszt kelljen már tanulni (mint pl Ádám és Bea a későbbi biológusok közül). Durván megszívattak minket az oktatók, sokan lemorzsolódtak az első félév után. Én az első év végéig bírtam, minden vizsgám sikerült végül, a szervetlen kémia szigorlatot kivéve. Amiből nem mentem el aztán uv-ra, mert ad1 már megkaptam a felmentést a kémia felvételi alól, ad2 az utóvizsga az egyiptomi utazás napjára esett.
Merthogy nemcsak a kémia-felvételi elfogadása miatt érte meg ez az egy év, megnyertem az ELTE HÖK egyiptomos pályázatát. Egy dolgozatot kellett beadni magyarul és angolul az ókori Egyiptomról, és csak egy oda-vissza repülőjegyért cserébe egy kéthetes fullextrás programot adtak. Annyira kevesen jelentkeztünk egyébként, hogy a csoportot HÖKösökkel duzzasztották fel fullra.
Nem is emlékszem, hány egyiptológus szakos volt velünk, de annál durvább élményben talán sosem volt részem, mint amikor Botond a karnaki templom falán lévő hieroglifákat olvasta fel nekünk, vagy amikor a még eredeti színű festett oszlopokat néztük az egyik fedett oszlopcsarnokban.
Asszem a részletes emléközöntől mindenkit megkímélnék, egyrészt mert iszonyatos hosszúra nyúlna ez a poszt, másrészt meg kit érdekel, hogy a pécsi jogász hökös fiúk miatt kaptak a lányok vadiúj légkondis szállást, vagy hogy Líviával azért vodkáztunk be az ötödik napon, mert körülöttünk ugyan mindenki fosott, de mi az érkezés óta nem kakáltunk.
Bejártuk a must-see helyeket, voltunk a piramisoknál, Karnak, Luxor, Asszuán, elvittek minket a Sínai-félszigetre valami katonai emlékhelyre, voltunk Alexandriában az egyetemi luxushajón, ahol hastáncos adott műsort a fiúk nagy lelkesedésére. Persze volt protokoll-műsor is, voltunk a kairói egyetemen, ahol beszédet tartott nekünk a rektor, de abszolút a tűréshatáron belül volt.
Fura, mert annyira élénken él bennem, hogy mennyire naiv voltam még akkor, hogy a társaság nagy része (vagyis inkább az értelmesebb és szimpatikusabb része) százszor jobb volt angolból, a beszélgetések egy részébe nem tudtam belefolyni, hogy kihagytak a teraszos drugs and booze estékből, mert én nem vagyok olyan. Igazából sokszor eszembe jutott, hogy kár, hogy nem pár évvel érettebben mentem el arra az útra, valahogy sokkal több volt abban a társaságban, mint amennyit én akkor befogadni voltam képes. És a legfurább az, hogy ez az érzés jön elő, ha ezt a könyvet olvasom.

szkájp

hát megvagyok köszi, most a keverékkutya VB-t nézzük neten keresztül :D

készülődés

Körbenéztem itt fenn meg a pincében, hogy mi az, amire már igazán nincs szükségünk, és felraktam még egy rakás hirdetést a marktplaatsra. A múltkori adagból csak a Feritől kapott jogger babakocsi kelt el, remélem ez a kör szerencsésebb lesz. A babybjörn hintaszéket áron alul vitte el valaki, nem voltam figyelmes, rábólintottam, hogy vigye, a Karlsruhében guberált régi bútoros Siemens rádiót meg ma vitték el, na azt ingyen adtuk, csak valakik fogják meg és vigyék. Mondjuk nem igazán működött a lemezjátszó része, a rádión meg már semmi sem jött be, csak recsegett, de talán egy ráérő szaki meg tudja bütykölni.
A gyümölcscentrifuga, a fürdőszobai hősugárzó és a babafüggőágy nem igazán kelendő, sem pedig a nagy kombi babakocsi. Sebaj, egy hét múlva leszedem, majd újra felrakom őket fix árral, hátha úgy jobban elmennek, mint licitálással.