Majd egy hét (ebből négy napot egyedül voltam a kölkökkel, na jó nem egyedül, volt suli meg bölcsi, nekem meg egyetem, de akkor is, a reggeleket meg estéket egyedül nyomtam) álomkór után abbahagytam a vakaródzás ellen felírt antihisztamint, és láss csodát, ma már se viszketés, se nagy álmosság, este kilencig is bírom a strapát, csak utána ájulok be. Pénteken azt mondta a doki, hogy nem találtak semmi vírus-specifikus ellenanyagot, mondjuk csak négyfélét néztek, de mivel én is úgy érzem, hogy jobban vagyok, nem hiszem, hogy tovább kéne ezt a dolgot forszírozni.
A narancs vagy inkább vérnarancs színű pisinek már kedden se híre se hamva nem volt, de a lábamat az antihisztamin mellett is a szőnyeghez kellett gyalulni, úgy viszketett legalább szerdáig. De mindez már a múlté, mondom, már az antihisztamint sem szedem, és nem viszketek. Asszem ez ennyi volt, valószínűleg a vasárnapi gyomorfájásra bevett fájdalomcsillapító vágta egy csöppet tönkre a májamat, ami amúgy ugyancsak kiakasztó, ezt a szart többet ebben az életben be nem veszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése