ez a születésnap kihozta belőlem a depressziót.
Sosó Marseille-ben egész héten, én a két egymással ordibáló gyerekkel, akik az agyamra mennek az örökös veszekedésükkel meg nyavalygásaikkal. Hannának agyára megy a kistesója, Liza meg már nemcsak szopja az ujját, hanem rágja is a körmét, úgyhogy minden tiltakozása ellenére bekenem az undoritó izű körömlakkal, hogy leszokjon róla - kegyetlen dolog, utálom is az egészet, de muszáj, mert irtózatosan néz ki a keze, és ha rögzül a körömrágás, az életben nem szokik le róla. ma reggel is lejátszottunk egy szép kis jelenetet - mindenki képzelje el milyen bekenni egy egy gyerek tiz körmét, amikor éppen ellenkezik. csupa móka és kacagás.
tegnap együtt ebédeltem Naj-zsal, a kanadai iráni MRI-s csajjal, akivel régen együtt jártunk holland nyelvtanfolyamra, és most megint Hollandiában van egy pár napot. addig jó is volt, mig rá nem kérdezett, hogy mi van a fészbukommal, mert nem lát engem, és eszembe jutott, hogy egyszer csak betelelt a pohár, és elegem lett a paleszinbarát, és közben erősen antiszemita posztjai miatt, és letiltottam. ez úgy jutott eszembe, hogy elkezdte mesélni azt a "hires" (általam nem ismert) kommunikációs körökben gyakran citált cikket, amiben a csávó azt fejtegeti, hogy a kultúra popularizálódása hogyan vezetett a fasizmus elterjedéséhez. meghökkenve mondtam, hogy azért álljon meg a menet, az, hogy minden falon ott egy monet-repro, egyrészt nem igaz, másrészt az emberek izlése ettől nem lett ugyanolyan, harmadrészt hogy a faszba jön ide a nácizmus meg a fasizmus? kicsit nagyot ugrottunk. szóval az egyetlen ember, akivel tegnap együtt voltam, egy antiszemita neuroimidzsinggel foglalkozó kutató volt. hurrá.
persze telefonáltak barátok, meg szülők meg anyósék, meg irtak sokan, volt, aki nem is csak egy sort, de ezért kibaszottul egyedül és magányosnak érzem még most is magam, ami nem jó.
ha őszinte akarok lenni, akkor persze ez a kurva álláskeresés és folytonos elutasitás se tesz jót a lelkemnek, el is vesztettem a lelkesedésem de kurvára.
mondjuk szerencsére a volt témavezetőm felajánlott egy kéthónapos, heti 20 órás irodalmazási melót, amiért valamennyit fizetne is, ami szuper lenne, mert azalatt be tudnám inditani a céget, meg hollandozni, meg kidolgozni a tanfolyamokat, amiket Nadinékkal akarunk tartani. szóval nem kétségbeejtő a helyzetem, csak lelkileg nem vagyok a topon.
na megyek bevásárolni, ami irtóra nem dob fel, de nincs itthon már szinte semmi, és délben átjön Liza kis barátnője játszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése